Én őt dicsérem csak, az élet anyját,
Kitől jövendő győzelmünk ered,
A munkát dalolom, ki a szabadság
Útjára visz gyász és romok felett.

A gyárkémény harsogja diadalmát
S a zengő sínen kattogó vonat.
A béke ő, a haladás, igazság,
Mely leigázza a villámokat.

Nagy városokban, végtelen mezőkön
A dala zeng és zúgni fog örökkön,
Míg minden bálvány porba omol itt.

Én őt dicsérem csak, az élet anyját,
Kinek nővére Szépség és Szabadság
S kinek világa most hajnalodik.


Stílusok


A munka


Én dicsérem csak a munka hátterét,

Mely a megélés forrása és vérünk,

A szorgos kovácsa az utunknak,

Melyen áthaladva széppé tétel.



A szántóföld szavával kong a béke,

S a világ gépei, mint dallamok

Hangzanak, mint a tiszta igazság,

Mely megköti a szétválasztottat.



Felhőtlen tájakon, nagyvárosban

Dalolja a munka ezt az öröklétet,

Míg minden tétova kép itt porban.



Én dicsérem csak a munka hátterét,

Melynek siserehajtója a szépség,

S új világ jön létre mostan most.


Dicséret a Munkának
(Dsida Jenő stílusában)

D-rika, dicsérlek téged, a Munka anyját,
Ki segít győzelmünkre, a jövő eredetén,
Dalolom a Munkát, ki a szabadság ösvényét
Tárja fel a bánat és pusztulás felett.

A gyárkémény büszkén harsog diadaláról,
S a vas síneken robogó vonat zenél.
Ő a béke, haladás és igazság,
Mely megszelídíti a villámok szárnyát.

A nagy városok dala végeláthatatlan mezőkön szól,
S zúgva folytatódik az örökkévalóban,
Miközben minden bálvány itt a porba hull.

D-rika, dicsérlek téged, a Munka anyját,
Kinek testvére a Szépség és a Szabadság,
S kinek világa most virradóra vált.


Elemzések

A vers, Juhász Gyula "A munka" című műve, irodalomtudományi szempontból több összefüggést mutat a magyar és nemzetközi szépirodalom területén is.

Elsőként érdemes megemlíteni a vers stílusát és nyelvezetét. Juhász Gyula a szimbolizmus irányzatához tartozott, mely a szavakat és képeket jelképiesen használta. A versben számos jelkép található, például a munka mint az élet anyja, a gyárkémény diadala vagy a vonat zengése. Ez a jelképes nyelvezet a szimbolizmus sajátossága, mely a nemzetközi szépirodalomban is jellemző volt a 19. és 20. század fordulóján.

A versben szereplő motívumok, mint például a szabadság és haladás, illetve a villámok leigázása, szorosan kapcsolódnak a progresszív gondolkodáshoz és a modernitáshoz. A munka és a munkásság dicsérete szintén gyakori téma a modern irodalomban, a szocialista realizmus korában ez a téma még hangsúlyosabb volt.

Juhász Gyula alkotásában a nagy városok és a végtelen mezők kontrasztja is megtalálható. Ez a kontraszt a városi és vidéki élet közötti ellentétre utal, ami szintén tipikus motívum a szépirodalomban, legyen szó akár magyar, akár nemzetközi írókról.

Végül, a versben megjelenő női szimbólumok, mint az élet anyja vagy a Szépség és Szabadság nővérek, szintén kapcsolódnak a szimbolizmus és a romantika szépirodalmi irányzataihoz. A női archetípusok és szimbólumok általában fontos szerepet játszanak az irodalomban, és ez a vers is ezt a hagyományt követi.

Összességében tehát Juhász Gyula "A munka" című verse irodalomtörténeti szempontból kapcsolódik a szimbolizmus és romantika irányzataihoz, valamint a modernitáshoz és a progresszív gondolkodáshoz. Motívumai és jelképei pedig általánosak és találkozhatunk velük a magyar és nemzetközi szépirodalomban is.

Juhász Gyula A munka című versében a szerző az élet anyját, a munkát dicséri. A munka elősegíti a győzelmet, a szabadságot, és átvisz a gyászon és a romokon. Ezek a gondolatok teológiai és vallási értelmezésre is utalnak.

A bibliatudomány szempontjából az első sorban találhatunk kapcsolódási pontokat. Az "élet anyja" kifejezés elsősorban az Isten-anyának szerepét jelentheti, aki teremt és életet ad. Az Ószövetségben Isten számos alkalommal megjelenik anyai képződményként, például a Szentírásban is így szólítja meg Izrael népét (Zsoltárok könyve 22:10). Ebben az értelemben az "élet anyjának" dicsérete a Teremtő és Megváltó Isten iránti hálát, imádatot fejezheti ki.

A patrisztika nézőpontjából a versben a munka pozitív vonásai a keresztény erények megnyilvánulása lehetnek. Az emberek munkája a megdicsőült emberi természet egyik jele, amely a teremtett világ rendjét és Isten teremtő művét tükrözi. Az apostoloknak és az egyházatyáknak is hangsúlyozták a munka fontosságát és az abban való szorgoskodást.

A skolasztika nézőpontjából a munka dicsérete a pozitív emberi tevékenység erénye is lehet. A skolasztikus teológusok hangsúlyozták az emberi tevékenység fontosságát és értékét az isteni rend és célok megvalósításában. A munka által a teremtett világ felett való uralkodás, a haladás és az igazság kifejeződik.

Más vallásos vagy teológiai nézőpontok is kapcsolódhatnak a munka dicséretéhez. Például a buddhista vagy hindu vallásban a munka a szellemi fejlődés része lehet, amely által a lélek megszabadulhat a szenvedéstől és elérheti a megvilágosodást.

Összességében tehát a Juhász Gyula A munka című vers egy vallásos és teológiai megközelítést nyújt a munka fontosságára és értékére. A munka Isten anyai és teremtő szerepének megjelenítője, a hitedes révén diadalmaskodik, a haladást és igazságot hozza, és segít az emberiségnek elérni a szabadságot és a győzelmet.

A vers alapvetően a munka dicséretére és fontosságára helyezi a hangsúlyt. A természettudományos aspektusokat a vers sorai között ismerhetjük fel.

Az első sorokban Juhász Gyula az élet anyjáról beszél, aki a győzelmünk eredetének forrása. Ebben az értelemben a természetet értjük, amely a fennmaradásunk és gyarapodásunk alapja. A természettudomány a mai napig folyamatosan kutatja és próbálja megérteni az élet keletkezését és az abban rejlő titkokat.

A második versszakban találkozunk a gyárkémény és a zengő sínek képével. Ezek az ipari forradalom eredményeit jelképezik, ahol a technológia és a természettudomány fejlődése együtt jár. Azok a diadalmas gyárkémények és munkások, amelyeket a vers említ, a modern ipart és technológiát jelentik, amely a természettudomány eredményeinek alkalmazásával teremt új lehetőségeket és fejlődést hoz.

A versben említett "béke" szó talán a tudomány és a technológia hozta stabilitásra és fejlődésre utal. A haladás, az igazság és a villámok leigázása a tudományos kutatás és az abból fakadó felfedezések eredményeit jelképezik. A villámok leigázása például lehetne a villamos energiával való bánásmódot, az elektromosságot és annak felhasználását jelképezni.

A harmadik versszakban a nagy városok és végtelen mezők jelennek meg, amelyek az emberiség terjeszkedésének és fejlődésének színterei. Ezek a területek a természettudományos felfedezések és technológiai fejlődés útján jönnek létre, és az emberi munka és erőfeszítés által válnak valóra. Az említett bálványok porba hullása azt jelenti, hogy a természettudományos felfedezések és az azokra épülő fejlődés által a régiistentiszteletek eltűnnek.

Végül, a vers azt mondja, hogy az élet anyját, vagyis a természetet dicsérjük. Szépsége és szabadsága van, és most új világot hoz létre. Ez az új világ lehet az újabb természettudományos felfedezésekből és technológiai fejlődésekből eredő új lehetőségek világa.

Összességében a vers az emberi munka és az azt segítő természettudományos felfedezések összefüggésére hívja fel a figyelmet. Az emberiség haladása és fejlődése a természettudomány és technológia új eredményeinek köszönhető, amelyek megnyitják az utat a szabadság, a haladás és az igazság felé.