A vers a reménytelenségről szól, és azzal a fájdalommal, ami azt kíséri, amikor valaki másnak adja azokat a dolgokat, amelyeket maga megérdemelne. Az alábbiakban elemzem a verset irodalomtudományi szempontból mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
- Hangulat: A vers lehangoló hangulatot kelt, az elkeseredett hangvétellel és a reménytelenség kifejeződésével. Ez a hangulat sok irodalmi műben megtalálható, például a romantikus művekben is, ahol a szerelem elérése és boldogságának elérésének képtelensége gyakori téma.
- Szimbólumok: A virág, a szerelem, a pénz, a dicsőség, az öröm és az erő mind fontos szimbólumok a versben. Ezen szimbólumokat a szépirodalom területén is gyakran használják, mivel univerzális értékük van és az emberi érzelmeket képesek kifejezni.
- Kontraszt: A vers kontrasztot mutat az adás és az elfogadás között. Az elbeszélő azt mondja, hogy mindent odaadott másoknak, még az olyan dolgokat is, amelyeket érdemelne. Ez a kontraszt hangsúlyozza a fájdalmat és az érzést, hogy az elbeszélő elhanyagolt és megfosztott.
- Önmegalázás: A versben az elbeszélő folyamatosan alárendeli magát másoknak és hagyja, hogy mások kihasználják. Ez a megközelítés szintén megtalálható más irodalmi művekben is, például a képviselői a Passió és önfeláldozás témája.
- Távolmaradás: A vers utolsó részében az elbeszélő elhatározza, hogy mindent otthagy és távolmarad a jöttöben. Ez a téma szintén gyakran fordul elő a szépirodalomban, ahol az elbeszélő magányba vonul vagy száműzött lesz.
Összességében ez a vers a reménytelenségről, a fájdalomról és az önmegalázásról szól, amikor valaki másnak adja azt, amit maga is megérdemelne. Az irodalomtudományi szempontból számos kapcsolatot találni a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén is, például a hangulat, a szimbólumok, a kontraszt és az önmegalázás témában.