Juhász Gyula "A rokkant színész" című versét irodalomtudományi szempontból elemzve számos összefüggés és elemzési lehetőség kínálkozik mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalomban.
A vers a rokkant katonák tiszteletére íródott, és egy olyan katonára fókuszál, aki korábban művész volt. Az első szakaszban a versek megjeleníti a katonák áldozatát a hazáért, akik ifjúként tűzben égtek, de most megrokkantak. Itt fontos megfigyelni a vers felépítését és szimbolikáját, ami kapcsolódik az eposzok és hősi versek hagyományához, ahol a harci hősök tetteikkel és áldozatukkal szerepet kapnak a nemzet emlékezetében.
A második szakaszban a központi figura, a művész kerül a fókuszba. Ő régen az ihlettel, a királyi szóval és az isteni zenével művészetet teremtett. Azonban most katonaként elvesztette karját és szemét. Ez a rész a sérült és sebesült művészekről szóló irodalmi hagyományokhoz kapcsolódik, ahol az alkotás képessége és vágya örökre elveszett, de a lélek és a művészi szellem nem csorbul.
A harmadik szakaszban a színpad metaforáját használja a költő, hogy bemutassa a művész szerepét a társadalomban. A szín, mint a színész természetes helye, ahol múlt évben még szerepeket játszott és remek alakításokat adott elő. Itt az epikus elemek dominálnak, ahol a Kárpátok és a szent hegyek dicséretét énekelték, és ahol a vér és a hó hullott. A művész ezt a részt nem hagyhatta el, jobbját elvesztette, de lelkében és szavában még mindig ereje és szárnyalása van.
A vers tehát több irodalmi hagyományt is felölel, például az eposzok, a hősversek és a drámai versek hagyományát. Emellett kapcsolódik a sebesült és sérült művészekkel foglalkozó irodalmi művekhez is. Ez a vers megmutatja a költő komoly írástechnikai tudását és a művészet és a háború közötti kapcsolatot.
A nemzetközi összefüggések között számos olyan művet lehetne említeni, amelyek a háború és a művészet kapcsolatát és a sérült művészek helyzetét boncolgatják. Ilyen például Ernest Hemingway "A veszélyes nyár", vagy Kurt Vonnegut "Harcidarab" című művei. Ezek a regények és novellák a háború szörnyűségeinek hatását mutatják be a művészekre, hogy miként befolyásolja alkotói képességüket és művészi jelenlétüket. A rokkant színész képe hasonlít ezekhez a művekhez, és a szenvedő művészek problémáira és dilemmáira világít rá.
Összességében tehát Juhász Gyula "A rokkant színész" című versének irodalomtudományi elemzése számos összefüggést talál mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalomban, különös tekintettel a háború és a művészet kapcsolatára és a sérült művészek helyzetére.