Most kétszáz éve égették meg őket,
Poraikon ma pásztor furulyál
És nem vette be testüket az őskert
És hírüket nem vitte szét futár.

Szent Györgynek éjjelén és Luca napján
Megrontották a marhát, a vetést;
Lovagoltak az Ördögök fuvarján
S megvertek születést és temetést.

Szegények voltak, átkos, bélyeges nép,
Akiket ember és sors keze megtép,
Kiket a hóhér titkon temet el.

De kétszáz év után is bús, lidérces
Álmából a dárdás polgár fölérez
S rájuk gondolni csak nagy félve mer!


Elemzések

A vers természettudományos szempontból is értelmezhető, ugyanakkor elsősorban a társadalmi és történelmi vonatkozásaikat hangsúlyozza. A következőkben bemutatom a verselemzést, majd kitérek arra, hogy mely elemek kapcsolódnak a természettudományhoz.

A versben Juhász Gyula a szegedi boszorkányok történetéről ír. A szegedi boszorkányokat 200 évvel ezelőtt égették meg, és ma már nincs nyoma a testüknek. A verse első része arról szól, hogy a poraikból furulyázó pásztorok vagyis a mai emberek nem hordták szét hírüket, nem emlékeznek rájuk.

A vers második részében az időpontokat és eseményeket említi, hogy mikor romboltak a boszorkányok, és hogy milyen katasztrófák követték őket, mint például a marha elrontása és a vetés megzavarása. Az Ördögök fuvarjával utazó lovagok temetéseket és születéseket vernek meg, ami a természeti katasztrófákra is utalhat, amelyek befolyásolják az emberek életét.

A vers harmadik része arra mutat rá, hogy a boszorkányok a szegény, bélyeges nép képviselői voltak, akiket a sors és az emberi kegyetlenség tört. Őket a hóhér titkon temette el, ami arra utal, hogy a társadalom elhallgatta, elfojtotta és elfeledte őket.

A vers utolsó soraiban a versekben megjelenő boszorkányok a város polgáraira átként hatnak, akiknek a gondolatától is rettegnek. Ez a félénkség arra utal, hogy a boszorkányok és a velük kapcsolatos események, bár eltűntek két évszázaddal korábban, még mindig élnek az emberek emlékezetében és befolyásolják őket.

A vers természettudományos aspektusait illetően a természeti katasztrófák megemlítése kapcsolatba hozható a modern meteorológiai tudományokkal. Az időjárás és az éghajlat változása, a természeti katasztrófák előrejelzése és megértése az utóbbi évtizedekben megnövekedett. Tehát a vers számos természettudományos felfedezésre utalhat, amelyek a mai emberek életét és megértését befolyásolják.

Összességében a vers főként társadalmi és történelmi témákat érint, azonban a természettudományos aspektusok is felismerhetőek benne, különösen a természeti katasztrófák és azok következményei terén.

A vers teológiai szempontból több aspektust is érint. Először is, a boszorkányok megégetése és az őskertbe való temetésük utalhat a boszorkányszoborral és az őskerti paradicsommal kapcsolatos teológiai szempontokra.

A bibliatudomány szempontjából a versben felmerülhet a boszorkányok megégetésével kapcsolatos erkölcsi és etikai kérdés. A Bibliában az eretnekség és a bűn ilyen módon történő megítélése nem jellemző, ezért azok a teológusok, akik bibliai alapon vizsgálják a kérdést, valószínűleg a boszorkányüldözéssel kapcsolatban kritikusak lennének, és arra hívnák fel a figyelmet, hogy a megégetett embereknek is lehetett ártatlannak vagy tévelygőnek tartott része.

A patrisztika szempontjából a versben felvetődhet a szentek, például Szent György és Luca napján való megpróbáltatás. A patrisztika idején elterjedt volt a boszorkányhit és az ördögbe vetett hit, ezért a vers például kritizálhatja ezeket a népi szokásokat és hiedelmeket, melyek a boszorkányüldözéshez vezettek.

A skolasztika szempontjából a versben felvetődhet a sors, a végzet és a véletlen szerepe. A skolasztikus teológia hívei a sorsot és az emberi cselekedetek következményeit vitatták, és azt hitték, hogy az ember önálló döntései határozzák meg sorsát. A versben fellelhető sors koncepciója arra utalhat, hogy az emberek szenvedése a véletlen vagy a sors műve lehet inkább, mintsem az ellenséges ördögök.

Ezen kívül, más teológiai megközelítésekből vizsgálva is találhatunk érdekes összefüggéseket a versben. Például a szegények szenvedése az igazságtalanság és az emberi bűn következménye lehet, míg a dárdás polgárok félve gondolnak a boszorkányokra, amely a bűn és a sötétség félelmére utalhat.

Más ötletek közé tartozhat a nővédelem és az üldöztetettekkel való szolidaritás témaköre. A boszorkányüldözés gyakran nőüldözéssel és nők meghurcolásával járt együtt, ezért a versben a szegényeket félve gondoló polgárok lehetnek azok, akik szolidaritást vállalnak az ártatlanul üldözött nőkkel.

Mindhárom teológiai szempontból vizsgálva a verset, rámutathatunk az emberi rossz és bűnösség tényére, valamint az igazságtalanság esetleges következményeire. A boszorkányokat összefogja az ártatlanság és a sorsuk elítélése, valamint a védelem és az emlékezés igénye.

Juhász Gyula "A szegedi boszorkányok" című versét irodalomtudományi szempontból is elemezhetjük. Először is, fontos megemlíteni, hogy a vers egy történelmi eseményre utal. A "szegedi boszorkányok" kifejezés a 18. századi Szegeden történt boszorkányperekre utal, ahol a városban több nőt vádoltak boszorkánysággal és megégettek őket.

A vers első sora már erőteljesen hozza elő a történelmi kontextust, utalva a szegedi boszorkányok megégetésének kétszáz éves évfordulójára. Ez az utalás nemcsak egy konkrét eseményre fókuszál, hanem általánosságban is kiemeli a történelmi időrend jelentőségét és hatását. A versben megjelenik a múlt és a jelen idő szembenállása, a boszorkányok porainak "pásztor furulyál" jellemzi a múltat, míg a "őskert" és a "futár" a jelen szemléletét.

Az utolsó sorok a boszorkányok visszatérésének lehetőségét idézik fel. A "dárdás polgár" tehát félve gondol az eltemetett boszorkányokra, mely azt sugallja, hogy a múlt emléke és hatása mindig jelen van, sőt fenyegető lehet.

A versben megjelennek továbbá biblikus utalások is, mint például a "Szent Györgynek éjjelén és Luca napján". Ezek a keresztény ünnepek fontos szerepet játszottak az ősi hiedelmek és a pogány szokások kiirtásában, tehát kapcsolódnak a boszorkányperekhez és azok vallási hátteréhez.

Az egyén és a társadalom viszonyát is érdekes megfigyelni a versben. A boszorkányokat "átkos, bélyeges nép"-ként jeleníti meg, akik ki vannak téve az emberi és a sors kegyetlenségeinek. Ez a megközelítés rámutat az egyén sérülékenységére, valamint az elnyomás és az erőszak társadalmi jelenségére.

A vers stílusa és formája is fontos elemek a vers elemzésében. Juhász Gyula költészete többek között a szimbolizmus hatását mutatja, ahol a konkrét események mögött gyakran mélyebb jelentések rejlenek. A versszerkezetben többek között a végrehajtott rímek és ritmusok láthatóak, amelyek a vers hangulatát és érzelmi hatását erősítik.

Összességében tehát Juhász Gyula "A szegedi boszorkányok" című versében több fontos irodalomtudományi összefüggés figyelhető meg. A vers a történelmi kontextuson keresztül általános emberi és társadalmi kérdéseket és konfliktusokat vet fel, és megragadja az olvasó figyelmét a szimbolikus nyelvezetével és erős érzelmi hatásával.