Mint ércbe öntött örökkévalóság
Uralkodik a tér, idő felett,
Míg útjukat a semmiségbe róják
Az eljövő s eltűnő emberek.

Alatta háborúk és forradalmak
Tombolnak és csitulnak, ő marad,
Az ellenségnek és a hatalomnak
Ő nem hajol meg, áll az ég alatt.

Galambok szállanak vállára néha,
Vagy rárepül a keselyű, a héjja,
Ő egykedvű, nyugodt és mozdulatlan.

Napfény csókolja és vihar veri,
Diadal és bukás mindegy neki,
Mert ő az eszme és ő halhatatlan!


Stílusok

Mint tűzbe vetett gyújtótorony fénye,
Úrja a térnek, időnek felette,
Míg járják őt az emberek, jövő s elmúlás terhe.

Alatta tombolnak háborúk, forradalmak,
Csillapulnak, elülnek, ő visszafoghatatlan,
Az ellenséget, a hatalmat nem hajtja meg,
Ő szilárdan áll az ég alatt.

Galambok néha leereszkednek vállaira,
Vagy lecsap rá a keselyű, préda,
De ő közömbös, nyugodt és mozdulatlan.

Napon csókolják, vihar vertezi,
Győzelem, bukás ugyanaz számára,
Mert ő az eszme, és ő halhatatlan!

Juhász Gyula A szobor - Vajda János stílusában

Mint állandósult bronzból örökkévaló,

Királyként uralkodik a tér és az idő felett,

Míg menetük a semmibe vezető utakon,

Az eljövő és eltűnő emberi sorsokat jelzi.



Körülötte háborúk és forradalmak zúgnak,

Majd elcsendesülnek, ő még áll, kitartó,

Az ellenségnek és a hatalomnak nem enged,

Ott áll, örökké az ég alatt megálló.



Galambok szállnak néha vállára, felszállnak,

Vagy lecsap rá a keselyű, a préda ügyes pajtása,

Ő közömbös, nyugodott és megállapodott.



Napfény éri és viharverés hulláma

Diadal és bukás, ahogy jön, úgy hullámzik el,

Hiszen ő az eszme és ő halhatatlan!


Elemzések

A vers értelmezése és elemzése irodalomtudományi szempontból több lehetséges összefüggést mutathat fel mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

Először is, a vers nyilvánvalóan allegorikus, vagyis átvitt értelmű jelentéssel rendelkezik. Az "örcbe öntött örökkévalóság" képe, amely uralkodik a tér és az idő felett, az eszményeket szimbolizálja. Ez a kép találkozhat a romantikus irodalomban is, ahol az eszmék vagy az egyén által teremtett művészeti alkotások a végtelen időkön át fennmaradnak és az emberi élet múlandósága felett állnak.

A vers másik fontos összefüggése a történelmi és politikai kontextussal. A "háborúk és forradalmak" említése az emberi történelemben zajló konfliktusokra utal, míg az "ellenségnek és a hatalomnak nem hajol meg" rész a hősies magatartást, az idealizmust és az ellenállást szimbolizálhatja. Ez a motívum több irodalmi műben is megjelenik, például Goethe Faustjában vagy Erich Maria Remarque A Nyugat Fronton című regényében.

A galamb és a keselyű említése az allegória és a szimbólumok további példái. A galambok a béke, harmónia és szeretet jelképei lehetnek, míg a keselyű és a héja, mint ragadozó madarak, a halál és a pusztulás szimbólumai lehetnek. Egyes művekben, mint például Edgar Allan Poe verseiben vagy William Blake műveiben is szerepelnek ilyen madarak, ahol ezek az állatok a pusztítást és a természetvész katasztrófáit szimbolizálják.

Végül, a versben megjelenő "napfény" és "vihar" szavak is további irodalmi összefüggésekre utalhatnak. A napfény a pozitív, derűs élményeket, a győzelmet és az életenergiát, míg a vihar a szenvedést, a bukást és a tragédiát jelképezheti. Ezen motívumokat például Arany János műveiben, mint a Toldi vagy a Buda halála, vagy William Shakespeare tragédiáiban, mint például a Macbeth vagy a Lear király, megtalálhatjuk.

A Juhász Gyula által írt A szobor tehát számos irodalmi kontextusban értelmezhető és értelmezhető, mint például a romantikus vagy a klasszikus irodalom, valamint felhasználja az allegóriák, szimbólumok és motívumok gazdag palettáját.

A vers természettudományos szempontból is érdekes megközelítést nyújt. Az első sorban az "ércbe öntött örökkévalóság" metaforája található, amely a modern anyagtudomány legfrissebb felfedezéseire utalhat. Az ember által létrehozott anyagok, mint például az öntöttvas vagy az acél, hosszú élettartammal és tartóssággal rendelkeznek, és hasonlóan állja meg az idő próbáját a szobor.

A második sorban a tér és az idő feletti uralkodás említése a modern fizika legfrissebb eredményeire utalhat. Azáltal, hogy az emberek révén a szobor mozgására is utal, felmerülhet a kvantummechanika és a relativitáselmélet szerepe is a verselemzésben.

A harmadik sorban a semmiségbe rótt út említése lehet a modern kozmológia és asztronómia eredményeinek a jele. Az ember a végtelen világűrben csak egy apró rész, akik róják útjukat a semmiségbe. A verselemzés során tehát felmerülhet a világűr kutatásának, a galaxisok mozgásának és a fekete lyukak felfedezésének kapcsolata is.

Az utolsó sorokban a háborúk, forradalmak és hatalmi harcok említése az emberi konfliktusok kielemezését hozhatja elő. Az antropológia, pszichológia és társadalomtudományok aktuális kutatásai lehetnek a kulcs a verselemzéshez.

A galambok és a keselyű megjelenése a biológiai és ökológiai kutatásokkal is kapcsolatban lehet. A galambok a városokban élő madarak, amelyek a városi ökoszisztémában jelen vannak. A keselyű pedig a ragadozók közé tartozik, amelyek az ökoszisztéma egyensúlyának részét képezik.

A napfény és a vihar szerepe a klimatológiai és meteorológiai kutatásokhoz van kapcsolódva. A nap energiaforrásként funkcionál, és a viharok az általuk előidézett környezeti hatásokkal rendelkeznek.

Végül, az eszme és a halhatatlanság említése az emberi elme és az örök élet kutatásaihoz köthető. A modern neurológia és az emberi tudatosság vizsgálata segíthet megérteni a versben megjelenő eszmék és a halhatatlanság jelentését.

Mindent összevetve, a vers természettudományos szempontból széles skálájának mutatkozik, és kapcsolódhat a fizikához, az anyagtudományhoz, a kozmológiához, az antropológiához, a biológiához, az ökológiához, a klimatológiához, a meteorológiához, a neurológiához és az emberi tudatosság kutatásaihoz.

A Juhász Gyula által megfogalmazott vers teológiai vonatkozásokat is hordoz magában. Az "ércbe öntött örökkévalóság" képe az Isten fölé emelkedik és uralkodik a tér és idő felett. Ez arra utal, hogy Isten tartós és állandó, míg az emberek csak elmúló és múlandó lények.

A "semmiségbe róják az eljövő s eltűnő emberek" kifejezés a halandóság, az emberi élet múló természetére utal. Az emberek életük során megtapasztalják a változásokat és a múlandóságot, míg az Isten örökkévaló és állandó.

Az "alatta háborúk és forradalmak tombolnak és csitulnak" gondolat azt jelzi, hogy az emberi világben zajló konfliktusok és küzdelmek átmenetiek, míg Isten mindvégig áll, nem hajol meg sem az ellenségnek, sem pedig a hatalomnak.

A "Galambok szállanak vállára néha, vagy rárepül a keselyű, a héja" sorokban megtalálható ellentmondások arra a szimbolikus képre utalnak, hogy az élet során a jó és a rossz, a béke és a veszélyek váltakoznak. Azonban az "ő egykedvű, nyugodt és mozdulatlan" jellemzésben megjelenik Isten állandósága, változatlansága.

A versek utolsó sorában az "ő az eszme és ő halhatatlan" kifejezés arra utal, hogy Isten tartós és folyton jelen van az emberi gondolatvilágban és az eszmei fogalmakban. Az Isten által közvetített eszmények és értékek örökérvényűek és halhatatlanok, tovább élnek az idők során.

Bibliatudomány szempontjából a versben Isten állandósága és emberi múlandósága tükröződik. Az Ó- és Újszövetségben is megtalálhatóak olyan versek, amelyek az emberi halandóságra utalnak és azzal kontrasztban állítják Isten állandó és változatlan jellegét.

A patrisztikus nézőpont a keresztény hagyományra és az egyházi írásokra helyezi a hangsúlyt. A versben az Isten felsőbbrendűsége és halhatatlansága hangsúlyos, amely a keresztény hit alapelve. A patrisztika időszakában kialakult teológiai gondolatok és értelmezések segítik a vers megértését a teológiai kontextusban.

A skolasztika az elmédilét korszaka, amelyben a logikus és racionális gondolkodás volt a jellemző. A versben az "ércbe öntött örökkévalóság" képe logikus és racionális megközelítése az Isten állandóságának és változatlanságának. A skolasztikus gondolkodás hozzájárulhat az Isten és ember viszonyának jobb megértéséhez a versben.

Az emberi értelem és a teológiai gondolkodás szemlélődik a versben megfogalmazott eszméket és a természettől való eltérését. A vers tehát teológiai szempontból számos összefüggést és értelmezést hordoz, amelyek segíthetnek a bibliatudományi, patrisztikai és skolasztika nézőpontokkal való kapcsolat felvételében.