A fiú:
Véres a lábam. Tüske marta.
Hajam zilált. Künn járt viharba.
Szemem vörös. Villámba nézett.
Szívem törött. Megvert az élet.
Az ajkamat száz csók égette.
A lelkemet száz pók mérgezte.
Atyám, te jó, öreg, te áldott,
Fiad vagyok, a visszapártolt.

A testvér:
Én mindig a te fiad voltam
Atyám, én soha nem ujjongtam.
Én nem daloltam, nem öleltem,
Én ittmaradtam a közelben.
Ő bűnös, ő koldús, ő gyönge,
Ő elbukott, vesszen örökre!

Az atya:
Öreg volnék, de érzem én még
A régi lángok égetését,
A boromat kiittam én is,
Volt vágyam és ujjongtam én is.
Ez a fiú a vérem vére,
A szomorúság lőn a bére,
Az átok fogta, vihar verte,
Az életet sírván szerette.
Kelj föl, ez a nap áldott szombat,
Fonnyadt karommal átkarollak.
Ne sírj, a sorsnak lelke nincsen,
Balcsillag ég a szíveinkben!
Szárnynak ólom, dér a virágnak
És a gyönyörnek bére bánat!
Egy itt a vétek: élni merni
És egy a vígasz itt: a semmi!


Stílusok

A fiú:

Vörös a lábam. Tüske mart százra.

Hajam fellebben, ahogy suhan a viharba.

Szemem vörös. Világít a villámokra.

Szívem összetört. Megvertek az évek hatalmára.

Az ajkamat száz szerelem gyötörte.

A lelkemet száz kígyó mérgezte.

Atyám, te jó, öreg, áldott Istenem,

Fiad visszajutott, megtért a veszélyben.



A testvér:

Mindig is a te fiad voltam, apám,

Sosem táncoltam, sosem együtt öleltünk napról napra.

Én itt maradtam, közelben, megmaradtam,

Ő a bűnös, ő a koldus, ő a gyönge, gonosz rabja.

Bukjon el, vesszen örökre, ments meg minket a háza fénye.



Az atya:

Öreg vagyok, de lüktet még bennem a tűz,

A boromat kiittam, voltak boldog pillanatok, míg éltem.

Ő a lángom, a vérbeli fiam,

A bánat volt a bére, a balsors mindenét elvette.

Az átok kötötte, a vihar verte,

Az életben tátongó szomorúsággal szeretett.

Kelj föl, áldott nap, szombat, ragyogj!

Karjaimmal átölellek, fonnyadtan is, várom az örömét!

Ne sírj, a sorsnak nincs lelkére szüksége,

Balcsillag ég a szívünkben, otthon és messze!

Szárnyakon hordozott álom, fagyott a virág jajra,

És a gyönyör bérlete a bánat volt, amíg tartott!

Itt van a bűn: merészen élni,

És itt a vigasz: semmi sem hiábavaló!

A tékozló fiú (Vajda János stílusában)

A fiú:

Vérig séremla vádon s harcban jártam,

Gömblemez szívem, lelkem fröccse lármától duzzad.

A fellegarcú idő lágy kezét éreztem,

Törni szaggatottan döccentett minden létem.
Száz forró csók égette ajkamat, szánalomtól eltorzult,
Venyige-szavú, padlólihegést lehelt reám a sors.

Jó öreg atyám, áldottalak én valaha,

Letért vissza hozzád tékozló fiad.



A testvér:

Én mindvégig fiad maradtam én atyám,
Nem voltam sosem harsány, üdvtől kigyúlva lángoló.
Nem daloltam, nem öleltem, hanem árnyban maradtam,
Kegyetlenül itt maradtam, közelséget sosem kaptam.
Ő bűnös, Ő kóborol, gyönge és nyomorult,
Legyen elnyelik az éjszaka, örökre legyen eltemetve!



Az atya:

Antik öreg vagyok, de érzem még
A visszaszálló perzselő lángnyelvet,
A bornőm kiavarták az élet kísértetei,
Élt az ittas vágy, a szivárványos bódulat nekem is.
Ez a fiú szikrádba született, vérrokon,
Kegyetlenül ölelte a szomorú élet, mely jót akarni sem tudott már.
Kélj fel, áldott szombat éjjelének napja,
Gyönge karjaimmal körbetáncolom vállad.
Ne sírj, a sorsnak lélek nem lebeg, csupán a végzetünk van,
Ég a bánatnak a gördülő égő fejjel a szívünkben!
Szárnyhoz az ólom, jegesvirág az életnek,
És a gyönyörnek jutalma a végtelenséges kínszenvedés!
Itt a bűn: élni, merészelni,
És itt a vigasz: semmi!


Elemzések

A vers irodalomtudományi szempontból több összefüggéssel rendelkezik mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

Elsőként érdemes megemlíteni az általános bibliai referenciákat a Tékozló fiú történetéhez. A vers címe és a testvér és atya szövegek közötti párbeszéd egyértelműen utal a Lukács evangéliumában található példabeszédre. Ezáltal azonosítani tudjuk a Juhász Gyula versét a nemzetközi irodalmi hagyományban is.

A versben felmerülő motívumok közül a legszembetűnőbb a téma a bűn és bűnhődés, a megbocsátás és a megváltás körül. Ez a motívum magyar irodalmi hagyományban is fontos szerepet játszik, például Arany János A walesi bárdok című versében is fellelhető.

A vers másik fontos összefüggése a romantika és szimbolizmus stílusjegyeihez köthető. Az érzelmi töltöttség, a szépség és a fájdalom egyesítése, valamint az erős vizuális képek használata mind a romantika, mind a szimbolizmus sajátja. Ezenkívül, a tékozló fiú és az atya kapcsolata az apa-fiú konfliktusra utal, ami szintén a romantikus és modern irodalomban gyakori motívum.

Az atya szövegében jelentőséggel bíró balcsillag és a gyönyör bére bánat összefüggésben lehet a szimbolizmus és az abszurd irodalom tradícióival. Ezek a megjegyzések a külvilág által okozott fájdalom és a belső szenvedés közötti paradoxont és abszurditást hivatottak hangsúlyozni.

Végül, a versben használt meggyőző képek és erős érzelmek a lírai versekkel való kapcsolatot is felvillantanak. A líraiság, a szubjektív érzelmek és a megszólítás közönségétől való függetlenség mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban használt eszköz.

Összességében a Tékozló fiú vers a magyar és nemzetközi irodalomtudomány szempontjából számos összefüggést mutat. A bibliai referenciák, az általános jelentőségű irodalmi motívumok, a romantikus és szimbolista stílusjegyek, valamint a lírára jellemző képek mind fontosak a vers értelmezésében és helyét illetően az irodalmi hagyományokban.

Juhász Gyula "A tékozló fiú" című versében sok olyan teológiai témára utal, amelyek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjában is fontos szerepet játszanak.

A vers alapvetően a tékozló fiú és az atya közötti kapcsolatot mutatja be. A fiú szenvedése, fájdalma és bukása képződik le a sorokban, míg az atya figyelmesen, szeretetteljesen fordul felé. Az atya a megbocsátás, a szeretet és az elfogadás szimbóluma, aki várja és üdvözli a visszatérő fiút.

A bibliatudomány szempontjából ez a vers utal az Újszövetségből ismert elbeszélésre, a tékozló fiú példabeszédére, amely Jézus tanításainak fontos része. Ez az elbeszélés arról szól, hogy egy fiú elkéri az apjától az örökségét, elszórja és koldussá válik, majd megbánja tetteit és visszatér az apjához, aki boldogan üdvözli és megbocsát neki. A versben az atya szerepe hasonlóan kegyelmi és elfogadó.

A patrisztika perspektívájából nézve a vers az emberi bukás, a bűn és a megbánás témáját érinti. A fiú a bűnével, elszabadult életével, koldussá történő lecsúszásával szemlélteti az emberiség bukását és távolodását Isten szeretetétől. Az atya pedig Isten képviselője, aki könyörülettel, szeretettel és kegyelemmel fogadja vissza a tékozló embert. A vers végén az atya áldott szombatként említi a napot, ezzel utalva a Krisztus feltámadásának hét felajánlására, amely a patrisztikus hagyomány szerint a bűnbocsánat és az üdvösség alapja.

A skolasztika nézőpontjából a vers a bűn és a szenvedés keresztény megközelítését erősíti meg. A fiú szenvedése és bűnei következményének adja át magát, és megismeri az élet keserűségét. Az atya szerepe az irgalom, a kegyelem és a megbocsátás szükségességét hangsúlyozza. A vers végén az atya arra emlékezteti a fiút és az olvasót, hogy az életben a gyönyörnek ára a bánat, és az igazi vigaszt csak a semmi jelenti.

Ezen túlmenően a vers más teológiai témákat is érint. Például az atya szeretete és kegyelme a keresztény tanítás fundamentális eleme, amely a bűnbánat és a megbocsátás alapját képezi. A versben említett bor is jelképesen az Eukarisztia, az Úrnapi szentmise átváltoztatott borára utalhat.

Összességében a Juhász Gyula "A tékozló fiú" című verse a bűn, bukás és megbocsátás témáin keresztül teológiai üzeneteket közvetít. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai mind hozzájárulhatnak a vers mélyebb értelmezéséhez és a benne rejlő teológiai értékek feltárásához.

A Juhász Gyula által írt "A tékozló fiú" című vers természettudományos szempontból is érdekesen elemzhető. A következőkben a vers egyes részeire fókuszálva sorra vesszük, hogy miket vonhatunk le a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésben.

Az első sorban a fiú elmondja, hogy vérzi a lába, mert tüske marta. Ez arra utal, hogy a fiú egy természeti környezetben járt és találkozott olyan növényekkel, amelyek tüskékkel védik magukat. Itt felmerülhet például a tüskés növények evolúciós adaptációja, amely a túlélésüket segíti.

A második sorban a viharban történő zilált hajra utal, amely azt sugallja, hogy a fiú végigélte a vihart és a viharhatást tapasztalta meg közvetlen közelről. Ez összekapcsolható az időjárási jelenségek tanulmányozásával, amelyeknek a természettudomány általában foglalkozik.

A következő sorban a fiú vörös szemére utal, amely a villámba nézéstől következik. Ez lehetőséget ad arra, hogy a villámokról és azok hatásairól beszéljünk. A villám szikra, amely elektromos töltés kisülése során jön létre atmoszférában. A villámok kutatása és megértése szintén a természettudomány kutatási területe.

A következő sorban a fiú szíve töröttnek nevezi, ami lehetőséget ad arra, hogy a legújabb kutatások által vizsgált szívbetegségekről beszéljünk. A szívbetegségek kutatása és megelőzése fontos része a modern medicinának.

A következő sorban a száz csók égetést említi a fiú, ami lehetőséget ad arra, hogy a bőr sebek gyógyulásáról és a fájdalom csillapításával kapcsolatos kutatásokra hivatkozzunk. A sebgyógyulás és a fájdalomcsillapítás kutatása is az egyik fontos témakör a természettudományban.

A következő sorban a száz pók mérgezést említi a fiú. Ez lehetőséget ad arra, hogy a pókháló és a pókharapások kutatására utaljunk. A pók mérgének tanulmányozása is a modern természettudomány egyik területe.

Az "A testvér" részben az atya a tékozló fiú testvérével beszélget. Itt a testvér azt kívánja, hogy a fiú vesszen örökre. Ez itt lehetőséget ad arra, hogy a természettudományban egyre fontosabbá válik az élőlények és az ökoszisztémák fennmaradásának kérdése.

Az utolsó részben az atya beszél arról, hogy a sorsnak lelke nincsen, és hogy a gyönyörnek bére bánat. Ez a rész az emberi élet és a természeti törvények kölcsönhatására utalhat. Az emberiség törekvése a boldogság megtalálására és a szenvedés elkerülésére szintén a természettudományos kutatások témaköre.

Összességében a "A tékozló fiú" vers elemzése során számos olyan témát találhatunk, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók. Az időjárás jelenségeitől kezdve, a szívbetegségekig és a sebgyógyulásig, a kutatások és a tudomány általunk felfedezett és megértett területeket tár fel.