Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok örök ég alatt.

Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány s szegénység van velem.

Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sírok a földi romokon.

Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.

Jövő minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb.

Így állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.


Elemzések

A Juhász Gyula "A várta" című versének természettudományos szempontból történő elemzéséhez elsőként meg kell jegyezni, hogy maga a vers nem közvetlenül kapcsolódik a természettudományon belüli legfrissebb felfedezésekhez vagy kutatásokhoz. Ezért az elemzés során inkább a versben található természeti motívumokra és a természettel való kapcsolatra összpontosíthatunk.

Az első sornak "Fölégettem az összes hidakat" című része szimbolikus jelentéssel bírhet. Az újabb kutatások a klímaváltozás témájához kapcsolódóan kimutatták, hogy az ipari és emberi tevékenységek hatására a globális felmelegedésnek komoly hatása van a híddal szemben a természeti erőforrásokra és a környezetre. Tehát, lehet, hogy Juhász itt valójában a természeti egyensúly megbomlását és az emberi hatásokat jelöli meg.

A második sorban a magány és szegénység említése nem közvetlenül kapcsolódik a természettudományhoz, viszont a természeti élettől való elszigetelődés problémájára utalhat. Az emberek egyre inkább függetlenednek a természettől és ember alkotta környezetben élnek, ami kihat az egészségünkre és jóllétünkre.

A következő sorokban "Nem lázadok már és nem álmodom" és "Meghaltam sokszor és nem élek én" található részek filozófiaiak és érzelmi reakciókra vonatkoznak, nem feltétlenül kapcsolódnak a legfrissebb természettudományi felfedezésekhez.

Az utolsó sorban említett "az Istent várom, aki földre száll" továbbra is filozófiai és vallási reakcióra utal, nem pedig természettudományos felfedezésekre.

Ezért a vers természettudományos szempontból történő elemzésében kevés a konkrét kapcsolódási pont. A természettudomány legfrissebb felfedezéseihez és kutatásaihoz való kapcsolódás szempontjából inkább más tárgyakat vagy műveket kellene felkeresni.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és többek között szól a kincs, szerelem, magány, szegénység, halál, bánat, remény, békesség és Isten témájáról.

Bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő elemek sok bibliai témához kapcsolódnak. A kincs elutasítása például az evangéliumokban megtalálható Jézus tanításaira utalhat, amelyekben arra buzdít, hogy ne az anyagi javakra helyezzük a hangsúlyt. A szerelem hiánya és helyette a magány és szegénység leírása az emberi élmények és kapcsolatok hiányát fejezheti ki, és utalhat az ember Istenhez való kapcsolatának hiányára is.

A halál témája és az, hogy a költő szerint "sokszor meghalt", metaforikusan értelmezve lehet az ember lelki halálára utalni, például a bűnevő életmód miatt. Ugyanakkor ez a sor utalhat a keresztény hit központi eleme, Jézus feltámadása és a hívők újjászületése eszméjére is.

A bánat leírása azt jelzi, hogy a költő átéli az emberiséget érő szenvedéseket és fájdalmakat. Ez lehet az általános emberi szenvedés, de akár a bűn miatti következmények is.

A remény kifejezése és a jövőbe vetett hit utalhat a keresztény lélekmenet fontos elemére, a hitre és az üdvösségre. Az ember keresi a békét és az értelmet az életben, és a remény lehetőséget adhat arra, hogy az ember megtalálja azt az Istenben és a várva vart üdvösségben.

A vers záró sora, amely az Isten várásáról szól, nyilvánvalóan vallási témájú. A keresztény teológiában az Isten vágyat éreztet a hívőkkel való találkozásra, és Jézus Krisztus személye és a második eljövetele előkészíti az embereket erre a találkozásra. A versben az Istent várommal a költő kifejezi várakozását és reményét Isten eljövetelére, amikor elhozza az örök békességet és megszabadítja az emberiséget a szenvedéstől és a bűntől.

A patrisztika és a skolasztika, mint teológiai irányzatok további perspektívákat és elemzési kereteket adhatnak a vers értelmezéséhez, de ehhez részletesebb vizsgálatra lenne szükség.

Juhász Gyula "A várta" című versét irodalomtudományi szempontból analizálva számos érdekes összefüggés és témakör hívható fel. Ezek közül néhány adódik a magyar, valamint a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Hangulat és lírai önérvényesítés: A vers kimondatlan tömörsége és a személyes érzések kifejezése az irodalomtörténetben az ún. lírai önérvényesítés stílusjegyeihez kapcsolódik. A szövegben megjelenő érzések és gondolatok az egyéni sors reflektálása, valamint a magány és szegénység általános tapasztalatait fejezik ki.

2. Romantikus motívumok: A magyar és a nemzetközi irodalomban gyakoriak az olyan romantikus motívumok, mint a magány, a szerelem elvesztése és az örök élet kérdései, amelyek során a költő saját érzéseit és tapasztalatait foglalja szavakba.

3. Szimbolikus kifejezésmód: A vers szimbolikus kifejezésmódot használ, amely az irodalom számos korszakában előfordul. A hidak elégése lehet a régi kapcsolatok megsemmisítésének vagy elutasításának szimbóluma, míg az Isten lebegő jelenléte lehet az elköteleződés jelképe.

4. Univerzális emberi érzések: A versben megjelenő érzelmek és gondolatok univerzálisak, vagyis minden ember számára érthetőek és átélhetőek. Ez az emberi tapasztalatok és érzések közvetítésének kulcsfontosságú része mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban.

5. Struktúra és rímes forma: A vers struktúrája és rímes formája tipikus lírai jellemzők az irodalomtudomány szempontjából. A vers egy rövid, ritmusos és rímes kompozíció, amely a költő érzéseit és gondolatait szervezi és közvetíti.

6. Kulturális kontextus: A vers a magyar irodalomban Juhász Gyula nevével és alkotói stílusával kapcsolódik össze. A költő művei központi szerepet játszanak a modern magyar irodalomban. Emellett azonban a vers összefüggésbe hozható az általánosabb irodalmi kontextusokkal is, például a romantikus és modernista irodalmi áramlatokkal, amelyek a nemzetközi irodalom területén is meghatározóak voltak.

Ezek a lehetséges összefüggések és témakörök csak néhány példát jelentenek arra, hogy hogyan állítható a versek magyar és nemzetközi irodalmi összefüggésbe. Juhász Gyula "A várta" című versének elemzése további mélyebb és specifikusabb összefüggéseket is nyithat az irodalmi tudomány számára.