Hol az az ünnep? Én már nem remélem,
Talán meglátja késő unoka,
A föld alatt csírázik csak reményem
És ünnepem itt fönn nem lesz soha.

Fáj veszni látnom annyi büszke álmot,
De ez a fájás is tilos nekem
És panaszos nekik dalos magányom,
Idegen lettem itthon, idegen.

Kis, hangos senkik túlrikoltanak tán?
- Halkan zokog a fáradt fájdalom -
Enyém egy árva, hontalan magyarság
És emberség. De ezt már nem hagyom!