Juhász Gyula A vonat ablakára című versének irodalomtudományi elemzésekor fontos megvizsgálni a vers szerkezetét, a verselést, a képi világot, a tematikát, valamint a költemény kontextusát és kapcsolatait más művekkel, mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
A vers szerkezete rövid, két sztropheből áll, az első négy, a második öt sorral. A verselés egyszerű, 4 soros sztrophekből álló négyes, ami hozzájárul a vers ritmusához és dallamosságához.
A képi világ a versben hangsúlyosan megjelenik. Az "ablak" és a "vonat" szavak képet alkotnak a mozgásról és a külvilág megfigyeléséről. A "nyers zöld" és a "szürke füst" a tavasz és a tél kontrasztját jeleníti meg, míg a "kései fény" és a "régi sugár" az idő múlásának ábrázolása. Ezek a képek a versben a múlás, a változás és a veszteség tematikájával kapcsolódnak.
A tematika a múlás és a veszteség köré épül. A vonat lassúsága és a régi tájak eltűnése a múlásra és a változásra utal. A hiányérzet és a fájdalom megjelenik a "nincs zug, hol lelkem zokoghasson" sorában. A szerző rádöbben, hogy a régi sugár már nem az, amit egykor volt, és a lelkét elborítja a keserűség.
Az A vonat ablakára című vers kapcsolódhat más magyar költők alkotásaihoz is, akik hasonlóan foglalkoztak a múlás, a változás és a veszteség témáival. Például Kosztolányi Dezső Márciusi emlékhez című versében is megjelenik a vonat motívuma és a múlás tematikája.
Nemzetközi szépirodalmi kapcsolatokban a vonatsínek és az ablak metaforikus használata megtalálható például Robert Frost The Sound of Trees című versében, ami a természethez és az idő múlásához kapcsolódik.
Összességében Juhász Gyula A vonat ablakára című versének irodalomtudományi elemzése során fontosak a szerkezeti elemek, a képi világ, a tematika és a kapcsolódás más alkotásokhoz mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.