A Cézár ellen írt költeménye alkalmából

Horatius is Cézárról dalolt,
Művészi hévvel, hittel, lelkesedve,
De Cézár akkor népe sarja volt,
Népével egy volt óhajtása, kedve!
- Nem Róma ez! Cézár dícséretére
A vértanúkról mond itt dalt a bárd,
Horatius, ha már kevés az óda,
Philippinél hal, áldva a hazát!

Ó nagyszerű kép Róma hősisége,
Egész világ lábánál haldokol,
De nékem szebb vagy, vértelen szabadság,
Mely nagy szívekben, ott uralkodol!
Bitor hódítás nem tapadt reánk még,
Csak egyet kért e nép: az igazát!
A haladás lengette lobogónkat;
Világot védtünk: védve e hazát!

A haldokló Cézárok ünnepén
A lángoló költőnek gratulálok,
Eszmék után szomjúzó nép szivén
A költők lesznek mostan a királyok!
Remegő cárok a népnek rikoltják
Az "Ave Caesar" búskomor dalát,
A fenséges nép visszavívja végre
A Cézároktól bitorolt hazát!


Elemzések

A vers elején Juhász Gyula Horatius költeményéről beszél, amelyben Horatius Cézárt dicsőíti. Ez a rész természettudományos szempontból nem tartalmaz konkrét információkat vagy összefüggéseket a friss felfedezésekkel.

Azonban a következő részekben számos olyan témára utal, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

A versben említett "vértanúk" és "az igazát kérő nép" utalhat a politikai és társadalmi változásokra, amelyekkel a modern természettudomány és technológia kapcsolatosak. A demokratikus eszmék előtérbe kerülése és az emberek tudásszomjának növekedése lehetőséget teremtett a tudományos kutatások széles körű elterjedésére és az új felfedezések gyorsabb ütemű megtörténtére.

A "haladás lobogója" és a "világ védelme" utalhat a természettudományos kutatások fontosságára a környezet védelmében és fenntarthatóságában. A modern természettudomány segítséget nyújt a környezeti problémák megértéséhez és megoldásához.

A versben említett "lángoló költők" és a "királyok" utalhat a művészek és a tudósok szerepére a modern társadalomban. Az új felfedezések és innovációk nemcsak az életünket formálják és megváltoztatják, hanem a művészek számára is inspiráló témákat kínálnak.

Összességében a vers számos olyan elemet tartalmaz, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudományos felfedezésekkel és a technológiai fejlődéssel. A társadalom és a környezet változásai, valamint a tudomány és művészet kapcsolata mind olyan területek, amelyekben a modern természettudomány aktív szerepet játszik.

A vers alapvetően teológiai témáról szól, és az egyház és a hatalom viszonyáról reflektál. A költő a régóta ismert Horatius költeményében megidézett Róma és Cézár kapcsolatát helyezi a saját korába, és az egyházi hatalommal való viszonyt elemzi.

A versben a költő elismeri Horatius alkotói tehetségét, és azzal párhuzamban állítja, hogy az ő költeménye inkább a vértanúkról, és az igazságért való harcról szól, mintsem Cézárról dicsérően. Ezzel kifejezi, hogy az értékek és az igazság fontosabbak számára, mint a világi hatalom és hódítás.

A bibliatudomány nézőpontjából a versben megjelenik az újszövetségi keresztény szellemiség, amely arra ösztönzi a hívőket, hogy a világi hatalommal szemben kitartson az igazság és a vallási értékek mellett. A vers ebben az értelemben kritikává is válik a világi hatalommal szemben, amely az embereket bitorolni akarja.

A patrisztikus nézőpont szerint a versben megjelenik az a gondolat, hogy a vallási értékek és az igazság szeretete fontosabb, mint a hatalom és a győzelem. A költő elismeri az egyház hősies harcát az igazságért és az emberi méltóságért, és bízik abban, hogy a hívőknek sikerül visszavenniük a hatalmat a világi hatalomtól.

A skolasztikus nézőpont szerint a versben megjelenik az a gondolat, hogy a hatalom és az igazság között fennálló feszültséget meg kell oldani, és a hívőknek ki kell tartani a vallási értékek mellett. A költő azon a véleményen van, hogy a közösség érdekei által meghatározott igazság és szabadság fontosabb, mint a világi hatalom és annak előnyei.

Összességében a vers teológiai szempontból azt kifejezi, hogy az igazság és a vallási értékek a fontosabbak, mint a világi hatalom és a hódítás. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaiból pedig az derül ki, hogy az egyház és a hívőknek meg kell őrizniük az igazságot és az emberi méltóságot, még akkor is, ha ez a világi hatalommal való konfliktust eredményez.

A vers egy 19. századi magyar költő, Juhász Gyula Ábrányi Emilnek írt költeménye. A költemény címe "A Cézár ellen írt költeménye alkalmából", ami az alábbi versszakban is megjelenik.

A vers Horatius, az ókori Róma híres költője, és Cézár közötti ellentétet dolgozza fel. Horatius az ókori Rómát az építői hévvel, hittel és lelkesedéssel dicsőítette, míg Cézár a nép szavazataiból származó hatalmával uralta a birodalmat. A költeményben kifejezésre jut a nép és a költő közös óhaja és intenzív hazaszeretete.

A versnek számos kapcsolódási pontja van a magyar szépirodalomban. Juhász Gyula a magyar szimbolista irányzathoz sorolható, így a költeményben megjelenő epikus elemek és a külső történésekre irányított figyelem jellemző erre az irányzatra. Emellett a versben egyértelműen érződik a költői líra jelenléte, kifejezve a hangulatot, érzelmeket és gondolatokat.

A vers továbbá kapcsolódik az ókori irodalomhoz is, különösen Horatius műveihez, amelyek az ókori Rómát dicsőítik, és az ezekben megjelenő művészi hévhez és lelkesedéshez. A versben Horatius nevének említése olyan irodalmi utalás, amely az olvasókban erősíti az ókori kultúrához és irodalomhoz való kapcsolódást.

Az "Ave Caesar" kifejezés az ókori Rómában gyakran elhangzott köszöntő, és a versben fenségesnek és hatalmasnak ábrázolja a Cézár viseletet, lehetőségeit és ambícióit. Ezáltal a vers az ókori Róma és a középkorú Magyarország közötti hasonlóságot és különbségeket is kifejezi.

Végül, a versnek nemzetközi szépirodalmi összefüggései is vannak. Az általános téma, a hatalom és az emberi szabadság dilemmája, és a költői szerep fontossága általánosan értelmezhető és uni- lehető. A versben megjelenő érzelmek és gondolatok a vallási és politikai szabadsággal, valamint a társadalmi igazságtalansággal kapcsolatos nemzetközi témákhoz kapcsolódhatnak. Emellett a versben megjelenő ókori kultúra és irodalomhoz való utalások általánosak lehetnek a klasszikus irodalommal foglalkozó tanulmányokkal és irodalmi körökkel rendelkező olvasók számára.