A vers első sorában a Tiszaháti fűzfák erdeje jelenik meg, ami egy konkrét helyszínre utal, és nincs közvetlen összefüggése a legújabb természettudományos felfedezésekkel. Azonban a következő sorokban a "alkonyati árnyak" és "alkonyati álmok" kifejezések találhatóak, amelyek az alkonyatot, a napnyugtát, a változó fényviszonyokat és az álmokat idézik meg. Ez összekapcsolható a napfizika és az alvás és álom kutatásaival, ahol tanulmányozzák a szervezetünk reakcióit a fényviszonyok változásaira és a különböző időszakokban átélt álmok jelentését.
A második versszakban megjelennek a "violaszín ködök", amelyek az alkonyati időszakra jellemzőek, és amelyekben a fénybontás és az aeroszolok visszatükröződése játszanak szerepet. Ez a témakör összekapcsolható a légkörfizika és az atmoszféra kutatásaival.
A harmadik versszakban egy rekettyésből szóló figyelmeztetés jelenik meg, hogy forduljak vissza, és nem mehetek tovább. Ez a kép metaforikus, de összefügghet a biológiai kutatásokkal, ahol tanulmányozzák a növények kommunikációját, a kémiai jelzőanyagokat és a növények reakcióit a külső ingerekre.
A negyedik versszakban a költő beszél arról, hogy visszamegy innen, és hogy az álmok vége elérkezett. Ez egy átvitt értelemben mondat, de kapcsolódhat a neurobiológia és a pszichológia kutatásokhoz, amelyek a tudat és az alvás kapcsolatával és az álom jelenségével foglalkoznak.
Összességében a vers nem tartalmaz konkrét utalást a legfrissebb természettudományos felfedezésekre, de az alkony és az álmok motívumai összekapcsolhatóak az élet és a történeteink természettudományos vizsgálatával, amelyek ma a napfizika, az alvás- és álomkutatás, a légkörfizika, a növények kommunikációja és a neurobiológia területeit érintik.