A vers teológiai szempontból kezdetben az ószövetségi hagyományokhoz és az eucharisztikus áldozathoz kapcsolódik. Az "Anna, szépséged hív oltározója" sor arra utal, hogy Anna szépsége és kegyessége az oltáron keresztül kapcsolatot teremt a költő és Isten között. A következő sorban a költő újra áldozik, ami a katolikus áldozathoz hasonlítható, és a keservek mérge, valamint a vergődés malasztja az emberi szenvedés és megpróbáltatás szerepét jelzi a vallásos tapasztalatban.
Ezt követően a vers a patrisztikus teológia nézőpontját is megjeleníti. Az "oltáraid előtt áll ifjúságom és végzetem" sor a fiatal kor és a halál közötti kapcsolatra utal. Ez az örök életre való vágyakozásra és a végzet elkerülhetetlenségére utal. Az "üdvözít a vergődés malasztja" kifejezés azt jelenti, hogy a szenvedés és megpróbáltatás által elérhetjük az üdvösséget. Ez a patrisztikus gondolkodásban gyakran előforduló téma volt, amely a bűn és engesztelés közötti összefüggésekre és a megváltásra koncentrált.
A következő sorok a bibliatudományi aspektusra utalnak. A "versemnek ünneplő palástját" és az "aranyos selyemet" kifejezések arra utalnak, hogy a költő saját versein keresztül ünneplést és imádságot nyújt. Az igei kifejezések és képek, mint a "nyílni láthatja az üdvöt", a költő vágyát és reményét fejezik ki a megtérésre és a boldogult életre. Ezek a képek a bibliatanulmányozás és a vallási tapasztalat során gyakran felmerülő motivumok.
A skolasztika, vagyis az középkori skolasztikus teológia is ismerős témákat mutat be a versben. A "s könnyek áldott borát áhítja lelkem" sorban a költő lelkének vágyakozása és szomjúsága az isteni kegyelemre és megváltásra utal. Ezzel együtt a sor azt is jelzi, hogy a költő nem érezheti ezt a kegyelmet, mivel ő csak egy "bús pap", aki már nem hisz Annában, vagyis Istenben.
Mindezek mellett a versben megfigyelhetünk egyáltalán általános vallási tapasztalatok, mint a szépség és hívői szeretet közötti kapcsolat, a vallásos áhítat és imádság fontossága az emberi életben, valamint a költő belső vívódása és kétsége.
Összességében a Juhász Gyula Amor című vers teológiai szempontból különböző vallási élményeket és gondolatokat tükröz, amelyek az ószövetségi és eucharisztikus hagyományokon, patrisztikus teológián, bibliatudományon és skolasztikus teológián alapulnak. A vers a vallási tapasztalatok sokféleségét mutatja be, és reflektál a költő saját belső vívódásaira és kétségeire is.