A vers teológiai szempontból is értelmezhető, hiszen kifejezi a halál és az elmúlás gondolatát, melyek jelentős szerepet játszanak a keresztény világnézetben. Az első sorban megjelenik az ősz mint a fájdalom és változás időszaka, mely a halálhoz és az elhervadáshoz kapcsolódik. A nyár halott vállára csöndesen történő letételével megjelenik a halál lassú és megbocsátó jellege, ami a keresztény hitben szintén fontos szerepet kap.
A második versszakban megjelennek a halál szimbólumai, mint például az elmúlásnak dúdoló szele és a halál hűvös lehellete. Ezek az elemek a halál megtapasztalásával kapcsolatos kérdéseket feszegetik, például azt, hogy a halál hogyan érinti a külső megjelenést és az emberi intim életet, mint például a hajat és az ajkakat.
A harmadik versszakban a szerző megkérdőjelezi, hogy vajon az ő házában is megjelennek-e a halál művei. Megjelenik itt a szépség és a rontás ellentéte, amely a keresztény teológia szerint a bűn és a kegyelem közötti küzdelmet jelenti. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban az ének szerepét hangsúlyozza, amely képes megvédni a rontástól és az örök vágyból szőtt tündérpalástként szolgál.
A bibliatudomány szempontjából a vers több bibliai motívumot is felidéz. Az elmúlás, halál és változás időszakát, ami a vers elején megjelenik, az Egyesült Államokban II. Szamuel könyve 14:14-ben található idézet: "Mert meghalnunk, a földbe hályog annak, hogy az Istennek országában ne maradjunk." Ez a gondolat a hervadás neszének és a halál hűvös lehelletének a képével kapcsolódik össze.
A patrisztika teológia szempontjából a vers arra utal, hogy a halál és az elmúlás természetes része az emberi életnek, de az isteni szeretet és az örök vágy a halálon és az elmúláson túlmutat. A halott nyárból fakadó ősz az emberi élet folytonosságát és a teremtésben rejlő bölcsességet jelenti.
A skolasztika teológia nézőpontjából a versben megjelenik a szépség és a rontás ellentéte, amely arra utal, hogy az emberiség esendő és bűnös, de az ének mint isteni ajándék lehetőséget ad a megváltásra és a szépség megtartására. Ezzel a gondolattal a vers azt üzeni, hogy az ember az elmúlás és halál közepette is képes az isteni szeretettel és a szépséggel kapcsolódni.