A vers teológiai szempontból a művészet és az emberi élet összefüggését boncolgatja, követve a klasszikus görög stílus és eszmék világát. A versekben felvetett kérdések és vágyak az egyházi és teológiai gondolkodás kontextusában felfoghatóak.
A bibliatudomány egyik nézőpontból a vers elsősorban az emberi vágyakról beszél, amelyek a klasszikus művészetben megtestesülnek. Az "Arany tavasz" kifejezés jelképesen utalhat a mennyek birodalmára, a Paradicsomra, amely a teremtés és a szépség ideális állapotára utal. Az összhang és a szépség hiánya viszont az emberi életből valóban hiányzik, ami eredendő bűn és az ember elidegenedése miatt történt.
A patrisztika nézőpontja alapján a versben feltett kérdések arra utalnak, hogy csak Istenben és az ő tökéletes teremtéseiben található meg az igazi öröm, harmónia és szépség. A versben szereplő "szent művészet" és az "elefántcsont, magasztos szobrai" kifejezések isteni szépséget és tökéletességet sugallnak, ami az isteni lényekre vonatkozik. Ezekhez a tökéletes tükrökhöz és szobrokhoz csak az igazi isteni erő, az Isten hozzáférhet.
A skolasztika nézőpontjából az "Arany tavasz" az emberi vágyak és az igazi boldogság közötti ellentmondást fejezi ki. Az emberi vágyak mindig korlátozottak és mulandóak, míg az igazi boldogság és tökéletesség csak Istenben található meg. A versben a költő eljut a boldog szigetekre, de csak átmenetileg, mert ez csak ideiglenes menedék a múló életben. Az örök boldogság csak a művészetben, a szépségben és Istenben található meg.
Más nézőpontok alapján is érthető a vers üzenete és jelentősége. Például a filozófiai szempontból az emberi vágyakról, szépségről és a transzcendenciáról beszél, amelyek az emberi életet mélyebb értelmezést adhatnak. A társadalmi szempontok szerint pedig a versek az elidegenedést, a tévelygést és a társadalmi zűrzavart kritizálhatják, és reményt nyújthatnak a kulturális és művészeti fejlődés felé.
Összességében Juhász Gyula "Arany tavasza" teológiai értelmezése sokrétű lehet, és a bibliatudomány, patrisztika, skolasztika nézőpontjai mellett más értelmezéseket is lehet alkalmazni. A vers az emberi vágyak és a szépség iránti vágyakozás kifejezése, és arra hív, hogy az igazi boldogságot, harmóniát és tökéletességet csak a művészetben vagy Istenben találhatjuk meg.