A Juhász Gyula "Az élet hegyén" verse természettudományos szempontból több értelmezésre is ad lehetőséget. Az első ránézésre is feltűnő, hogy a versben a völgy és a hegy kontrasztja kerül előtérbe. Ez az általános természet-ember kapcsolat két különböző aspektusának megjelenítésével kapcsolható össze a természettudomány mai ismereteivel.
A Jézus által említett völgy a fáradt szenvedés helye. Jézus szó szerinti jelentései ez esetben a völgyben zajló nehéz és nyomasztó, fizikai és mentális folyamatokat takarhatják. Azt is mondhatjuk, hogy ez a rész a természeti környezettel kapcsolatban a viszonylag passzív és negatív oldalt jelképezi, amely a fájdalom és a szenvedés központja.
A Zaratusztra által említett hegy viszont magában hordozza a Nagyságot és a vágyakozást, amelyek felemelkedést és életörömöt sugallnak. Ez az aspektus a természettudomány legújabb felfedezéseivel kapcsolatban a tudományos kutatások és a fejlődés iránti vágyat tükrözheti. A hegy a tudás és a felemelkedés szimbóluma lehet, amelyet a természettudományi kutatók által végzett felfedezések és a technológiai fejlődés jeleníthet meg.
A versben megjelenő két szereplő, Jézus és Zaratusztra találkozása további érdekességet ad a természettudományos megközelítéshez. Jézus megkérdezi Zaratusztrától, miért lett szomorú az ő lelke. Ez arra utalhat, hogy Jézus, mint egyfajta természetfilozófus, felteszi a kérdést, hogy miért veszett el a lelki harmónia és az öröm a modern világban.
Zaratusztra válaszában elmondja, hogy saját büszkesége okozta a titkos szenvedést, ami megölt benne valamit. Ez a mondat arra utalhat, hogy a modern természettudományos fejlődés és az emberi büszkeség összefüggésbe hozható a természeti környezet és az ember által okozott negatív hatásokkal.
A vége felé Jézus azt mondja, hogy az öröm, amit az ő hitéért elvesztett, és az, hogy senki sem érti meg őket, okozza a szomorúságot. Ebben az esetben a természettudományos szempontból azt is megállapíthatjuk, hogy a tudományos fejlődés és a kutatók munkája gyakran elszigeteltté és magányossá teszi őket, mivel nem mindenki érti és fogadja el a munkájukat és eredményeiket.
Összességében tehát a Juhász Gyula "Az élet hegyén" verse természettudományos szempontból azt sugallja, hogy a természeti környezet és az emberi lélek kapcsolata összetett, és a modern természettudomány legújabb felfedezései kapcsolatban lehetnek a természeti jelenségekkel, a tudományos kutatásokkal és a fejlődéssel, valamint az ember és a természeti környezet közötti azonosítással és különbségtétellel.