Én látom őket s nem felejtem őket,
Ha ezer évig élek sem, soha,
Ó, szomorúbb volt, mint száz temetőkert,
Az a fehér és csöndes palota.

Az ablakon vasrácsok, holt virágok,
A kertben karbol és jód illata,
Élő halál hevert kemény vaságyon
És felüvöltött késő éjszaka.

Az egyiket, jaj, a nyavalya törte,
A másik úgy tördelte kezét,
Elkárhozottak sírnak így örökre
A szurkos éjben, mely égő setét.

Fehérkék csíkos köntösükbe jártak,
A legtöbb némán, mint komor barát,
Mint hallgatag mementók, síri árnyak,
Lemosva sorsuk vérét és sarát.

A szemeik kiégett fáklyafénye,
Kilobbanó lidérce rám vetett
Egekbe ordító panasz helyébe
Örökre fájó, holt tekintetet.

Én láttam őket, nem felejtem őket
S tudom, tudom jól, hogy ki bűne ez!
És hogy miért lett földünk temetőkert
S szívünk halálos gyászos és sebes.

Tudom, tudom jól. El volt rejtve mélyen,
De az ítélet trombitálni fog.
Már látom a jelet a hajnalégen,
Piros pecséttel nyílik a Titok!


Elemzések

Juhász Gyula Az élő halottak háza a magyar irodalomban a szimbolikus költészet egyik jelentős alkotása. A vers azonban nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi irodalom területén is több összefüggést mutat.

A versben megjelenik az élet és halál motívuma, amely az emberi létezés alapvető kérdéseivel foglalkozik. Ez a téma univerzális és megtalálható számos irodalmi műben, például a világirodalom számos tragédiájában vagy a romantikus költészetben.

Az irodalmi eszközök közül az alliteráció és az antitézis is fontos szerepet kap a versben. Az alliteráció - a hangok ismétlődése - segíti a vers ritmusát és a hangulat megteremtését. Az antitézis - az ellentétek szembeállítása - az élet és halál, a fény és sötétség közötti kontrasztot erősíti.

A versben megjelenő halottak háza motívuma számos irodalmi műben előfordul. A palota, mint jelkép, gyakran jelenik meg a művészetben, és a halál vagy a múlás helyét szimbolizálja. Például Edgar Allan Poe A Fall House of Usher című novellájában és Franz Kafka Az átváltozás című regényében is találkozhatunk hasonló motívummal.

Az égő setét és a megvilágító lángok motívuma is gyakran előfordul az irodalomban. A Biblia a lángokat gyakran az isteni düh és ítélet szimbólumaként használja, ami a versben is megjelenik. A sötét égő setétség és a világító fáklyafény ellentétes hatást keltenek, és erősítik a szenvedést és az elválasztottság érzését.

A versben az ítélet és a titok motívuma is jelen van. Az ítélet a bűnre és a következményekre utal, míg a titok a rejtélyességre és a megválaszolatlan kérdésekre hívja fel a figyelmet. A titkok és rejtélyek elemzése és megfejtése az irodalomban gyakran központi téma, például Umberto Eco A rózsa neve című regényében vagy Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes történeteiben.

Juhász Gyula Az élő halottak háza tehát számos lehetséges irodalomtudományi összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A vers a halál, az élet, az isteni ítélet és a titok motívumai révén egyetemes kérdésekre reflektál, és a költői eszközök és jelképek gazdag skáláját használja fel a hatás elérése érdekében.

A vers teológiai szempontból kifejezi az emberi szenvedés és bűn következményeit, valamint a remény hiányát. A költő megemlít egy fehér és csöndes palotát, amelyet az élő halottak házának nevez. Ez a palota egy metafora a szenvedés, betegség és halál helyére. A vasrácsok és a holt virágok az ablakon arra utalnak, hogy ez egy bezárt és elhagyatott hely, ahol nincs remény a szabadulásra.

A versben említett élő halál, amely kemény vaságyon fekszik, az emberi szenvedést és betegséget jelképezi. A halottak éjjelente felüvöltenek ebben a házban, ami a kétségbeesés és a fájdalom kifejezése.

Az egyik alakot a nyavalya törte, a másik pedig saját kezét töri. Ezek a sorok arra utalnak, hogy az ember önmaga is hozhat szenvedést és bűnt a saját életébe. Az elkárhozottak örökre sírnak a setét éjszakában, ami a bűn következményeinek örökkévalóságát jelzi.

A versben szereplő fehérkék csíkos köntösök és síri árnyak arra utalnak, hogy az emberi sors és vétkesség közvetlenül kapcsolódik egymáshoz. Az emberek sorsának súlyos terhei és bűnei törölték le az arcokról a mosolyt és a reményt.

Az emberi tekintetek kiégett fáklyafénye és holt tekintetek a bűn következményeit és a hiányzó reményt jelzik. Az emberek, akiket a költő látott, szenvedtek és elvesztették a reményüket, és ez a tekintetükön is megmutatkozik.

A költő azt mondja, hogy ő látta ezeket az embereket, és soha nem fogja őket elfelejteni. Ő tudja, hogy ki a felelős ezért a bűnért és azért, hogy a föld milyen mértékben temetőkert lett. Ez a megállapítás kapcsolódik a bibliatudományhoz, mert az emberi bűn és bűnhődés az ember előtt elrejtett, de végül eljön az ítélet.

A versben említett Titok a remény jele, amely megnyílt az éjszaka alatt. Ez a titok a kereszténységben a megtisztulás és a feltámadás szimbóluma lehet, amely a szenvedés és a bűn után következik be.

A vers teológiai szempontból rámutat a bűn következményeire, a szenvedésre és a hiányzó reményre. A bibliai, patrisztikai és skolasztikus nézőpontok segítenek megérteni a vers több rétegét és mélységét.

A vers első sorában megjelenik a személyes tapasztalat, miszerint a költő látja az élő halottak házát és soha nem felejti el. A verse további részeiben leírja a házban található helyzeteket és jelenségeket.

Az ablakon vasrácsok látványa arra utalhat, hogy az élő halottak háza valamiféle büntető intézet vagy fegyintézet, ahol a rabokat tartják fogva. A vasrácsok azonban a modern technológiával összekapcsolhatók, például a rácsok között elhelyezett kamerákkal, amelyek a biztonságot vagy a megfigyelést szolgálják.

A kertben érezhető karbol és jód illata az egészségügyi intézményekre utalhat. A jód fertőtlenítő hatása lehet megemlítése, amely a modern orvostudomány hatóanyaga lehet.

Az élő halál leírása, amely kemény vaságyon fekszik és felüvölt éjszaka, egy korábbi korhoz köthető, amikor a létesítményekben kevés védőeszköz és megfelelő ellátás állt rendelkezésre. Azonban a mai természettudomány eredményei által létrejött, hatékony módszerek és gyógyszerek segíthetnek a betegek fájdalmának enyhítésében és a gyógyulás folyamatának javításában.

A versben szereplő nyavalya és törött kezek megjelenítik a betegségeket és sérüléseket, amelyek a modern orvoslás által kezelhetőek vagy megelőzhetőek.

A fehérkék csíkos köntös és a némán járó emberek képe szintén utalhat az egészségügyi intézmények megjelenésére, ahol a betegek speciális ruházatot és csendet kívánnak.

A szemek kiégett fáklyafénye és a holt tekintet leírása a betegek szenvedései és az élet elvesztése miatti fájdalmai lehetnek, amelyek azonban a modern orvoslás által elkerülhetővé, enyhíthetővé váltak.

A költő felteszi a kérdést, hogy ki a felelős az emberi szenvedésért és miért vált a földünk temetőkertté. Ez arra utalhat, hogy az emberi büntetések vagy a természeti katasztrófák hatása lehet ezekre a negatív eseményekre, amelyeket a természettudomány segít megérteni és megelőzni.

Végül a költő megemlíti az ítélet trombitáját és a Titok piros pecsétjét, amelyek a rejtélyek megfejtését és a szabadulást jelenthetik a szenvedéstől és a betegségektől. Ezek a részek lehetnek az újabb természettudományos felfedezések, új kezelési módszerek vagy gyógyszerek, amelyek a jövőben segíthetnek a betegeknek.