Bartos Gyulának

Ó mennyi olcsó, hitvány és hazug
Komédiás tolong a fórumon ma,
Fölöttük a Művészet égi tornya
S alatta szennyes vásár zaja zug.

Be sok ripacs álcázza most magát
Hős hódítónak és híres művésznek,
Nérók ezek, hóhérok és pecérek,
Rossz histriók, kik megcsalják a mát!

De vannak és köztük te s jönni fognak,
Kik karneválján a mohó Molochnak
Nem ropnak táncot, mert szívük szelid

S erős hitével a csillagra néznek,
Mely az örök és az igaz Művészet
Fényével beragyogja híveit!


Elemzések

A vers alapkérdése a művészet és a tudomány viszonya, és az ideális művész alakján keresztül mutatja be ezt a tézist. Az első sorokban a költő sajnálatosnak tartja, hogy a fórumon sok "olcsó, hitvány és hazug" embert talál, akik csak a látszatot próbálják fenntartani. A "szennyes vásár zaja zug" kifejezés pedig arra utal, hogy a fórum (vagyis az a hely, ahol a művészek és tudósok találkoznak) egyfajta hamis világ, ahol a valódi értékek elsikkadnak a zaj és az álarcok mögött.

Ezután a költő arról beszél, hogy sok ripacs ember álcázza magát híres művésznek vagy hősnek, pedig valójában semmi közük nincs az igazi művészethez vagy hősiességhez. A hírességek helyett a költő a Nérókra, hóhérokra és pecérekre utal, akik mindenki másnak mutatják magukat, csak nem önmaguknak.

A következő sorokban a költő arról beszél, hogy azonban vannak olyan emberek, akik nem hódolnak ennek a hamis világnak, és nem táncolnak a mohó Molochnak (a hamis és hiú világ jelképe), hanem szívük szelíd és erős hittel a csillagra néznek. Ez a csillag az örök és igaz Művészet fényét jelképezi, amely körülveszi és inspirálja a híveit.

A vers tehát arról szól, hogy a költő elutasítja a hiú és hamis világot, és tiszteletet és elismerést mutat azok iránt, akik valódi értékeket képviselnek és a tudomány és művészet valódi ideáljára törekednek. A vers tehát a művészet és a tudomány együttműködését és kölcsönhatását hangsúlyozza, valamint azon emberek jelentőségét, akik nem merülnek el a zajban és az álarcokban, hanem a valódi értékek után kutatnak.

A vers teológiai szempontból az ideált és a valóságot állítja egymással szembe. A kezdő sorokban a színház- és művészvilág hamisságát és alantaságát írja le. A "hitvány és hazug komédiások", akik a fórumon tolongnak, álcázzák magukat hős hódítóknak és híres művészeknek, de valójában Nérók, hóhérok és pecérek.

Ezek a ripacsok, vagyis az alacsonyrendű színészek, a rossz histriók, akik megcsalják a jelen pillanatot (a mát), ellentétben állnak azokkal, akik valóban az ideál felé törekednek. A versben megjelenik a hit és az igazság szerepe, amikor a művész arra buzdítja a közösséget, hogy szemlélje a csillagot, ami a "örök és az igaz Művészet" fényével ragyogja be a híveit.

A bibliatudomány szempontjából a vers az emberi természetet és az emberi vágyakat állítja szembe az isteni ideállal. A színészek, akik a valóságot és a jelen pillanatot játszák el, a földi dolgokra koncentrálnak, azonban a versben szereplők, akik a csillagra néznek, magasabb szintre emelkednek és az örök és igaz Művészetre tekintenek.

A patrisztika nézőpontjából a vers arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberek gyakran elveszítik a kapcsolatot Isten iránti vágyukkal azáltal, hogy a földi dolgokra koncentrálnak és a hamis igazságokat követik. A színészek, akik a valóságot torzítják és a hazugságot hirdetik, jelképpé válnak a bűnből és gonoszságból való kísértésre. Azok viszont, akik a csillagra néznek, megőrzik a hitüket és kapcsolatukat Istennel.

A skolasztika nézőpontjából a vers arra utal, hogy az ideál elérése szükséges és lehetséges. Az emberek hajlamosak a valóságban elveszni és a földi vágyakba zárkózni, azonban a versben szereplők megtartják hitüket és a csillagra néznek, ami az örök és igaz Művészetet képviseli. Ezért az embernek mindig a művészet égi tornya felé kell törekednie és el kell kerülnie a szennyes vásár zaját, hogy megtalálja az ideálját és Istennel fenntartsa a kapcsolatát.

Más szempontból nézve pedig a vers arra hívja fel a figyelmet, hogy a művészetnek nagyobb küldetése van, mint a hétköznapi, hamis valóság bemutatása. A művésznek azon kell törekednie, hogy az örök és igaz Művészet fényét továbbadja közönségének, és hogy emelkedett értékeket, gondolatokat közvetítsen, ahelyett hogy a szépség látszatába burkolózna. Ezzel ellentétben a valóság eltorzítása és a hamisság hirdetése csak ideiglenes kielégülést nyújt, de hosszú távon az igazi vágyak és az emberi értékek hiányához vezet.

Juhász Gyula Az ideál című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva, számos összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Az első figyelemre méltó összefüggés a versben található témaválasztás és hangvétel. A vers a korabeli társadalom kritikáját fejezi ki, és a magasságos művészet és a mindennapi élet közötti ellentétet hangsúlyozza. Ez a téma és hangvétel számos más kortárs műben is megjelenik, például Ady Endre Az Új hold című verseskötetében. Nemzetközi szinten pedig olyan írók műveiben találunk hasonló témát és hangvételt, mint például Charles Baudelaire vagy Oscar Wilde.

A vers nyelvezete is fontos elem a mű elemzésében. Juhász Gyula a versben az alliterációt, a rímet és a ritmust használja a hatás erősítésére. Ez a stílus jellemző a szimbolista költészetben, és olyan költőkre emlékeztet, mint például Verlaine vagy Rimbaud.

A versben kiemelkedően fontos szerepet kap a groteszk és a szatíra. A versből áradó irónia és a komédiások lekicsinylő megjelenítése számos modernista költő művében is fellelhető, például T. S. Eliot vagy James Joyce munkáiban.

Végül, a versben megjelenő idealizmus és az ideál keresése olyan romantikus és idealista irányzatokkal áll kapcsolatban, mint a francia szimbolizmus vagy a német romantika. Az idealizmus témája és a művészet szerepe számos más műben is megjelenik, például Friedrich Schiller munkáiban vagy Victor Hugo költészetében.