A vers teológiai szempontból az ideált és a valóságot állítja egymással szembe. A kezdő sorokban a színház- és művészvilág hamisságát és alantaságát írja le. A "hitvány és hazug komédiások", akik a fórumon tolongnak, álcázzák magukat hős hódítóknak és híres művészeknek, de valójában Nérók, hóhérok és pecérek.
Ezek a ripacsok, vagyis az alacsonyrendű színészek, a rossz histriók, akik megcsalják a jelen pillanatot (a mát), ellentétben állnak azokkal, akik valóban az ideál felé törekednek. A versben megjelenik a hit és az igazság szerepe, amikor a művész arra buzdítja a közösséget, hogy szemlélje a csillagot, ami a "örök és az igaz Művészet" fényével ragyogja be a híveit.
A bibliatudomány szempontjából a vers az emberi természetet és az emberi vágyakat állítja szembe az isteni ideállal. A színészek, akik a valóságot és a jelen pillanatot játszák el, a földi dolgokra koncentrálnak, azonban a versben szereplők, akik a csillagra néznek, magasabb szintre emelkednek és az örök és igaz Művészetre tekintenek.
A patrisztika nézőpontjából a vers arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberek gyakran elveszítik a kapcsolatot Isten iránti vágyukkal azáltal, hogy a földi dolgokra koncentrálnak és a hamis igazságokat követik. A színészek, akik a valóságot torzítják és a hazugságot hirdetik, jelképpé válnak a bűnből és gonoszságból való kísértésre. Azok viszont, akik a csillagra néznek, megőrzik a hitüket és kapcsolatukat Istennel.
A skolasztika nézőpontjából a vers arra utal, hogy az ideál elérése szükséges és lehetséges. Az emberek hajlamosak a valóságban elveszni és a földi vágyakba zárkózni, azonban a versben szereplők megtartják hitüket és a csillagra néznek, ami az örök és igaz Művészetet képviseli. Ezért az embernek mindig a művészet égi tornya felé kell törekednie és el kell kerülnie a szennyes vásár zaját, hogy megtalálja az ideálját és Istennel fenntartsa a kapcsolatát.
Más szempontból nézve pedig a vers arra hívja fel a figyelmet, hogy a művészetnek nagyobb küldetése van, mint a hétköznapi, hamis valóság bemutatása. A művésznek azon kell törekednie, hogy az örök és igaz Művészet fényét továbbadja közönségének, és hogy emelkedett értékeket, gondolatokat közvetítsen, ahelyett hogy a szépség látszatába burkolózna. Ezzel ellentétben a valóság eltorzítása és a hamisság hirdetése csak ideiglenes kielégülést nyújt, de hosszú távon az igazi vágyak és az emberi értékek hiányához vezet.