Mikor Koppányt, az utolsót,
Vitték büszke Esztergomba,
Halottan is kimagaslott
S fölnézett a csillagokra.

Sírt a föld, amerre mentek,
Sírt az ég, amerre jártak,
Virágai, csillagai
Hervadoztak ősi nyárnak.

Idegeni lovagoknak
Tüzes vassá vált a páncél,
Magyar máglyák mind kihunytak,
Kár ezután ennyi lángér.

Szüzek sírtak és a vének
Vérharmatos sebe áradt,
Ázsiai messze rónák
Kútfeje is mind kiszáradt.

Messze sírok fölzokogtak,
Messze kanca fölnyerített,
Vörös lőn a hold s a dombon
Száz lidércnek lángja intett.

Esztergomban kiszögezték
Négy világtáj fele testét,
Észak, kelet, nyugot és dél
Dögmadara mind kikezdték.

Magyar Isten, öreg Isten
Nézte némán, ült az égben.
Koppány lelke szállt a szélben,
Szállt az éjben, szállt a fényben.

Szállt a földre, szállt a vízre,
Szállt szívekbe, szállt jövőbe.
Igric ajkán halhatatlan
Sóhajtásunk lőn belőle!


Elemzések

A vers elején azt látjuk, hogy Koppány halála után a természet is reagál: a föld sír, az ég sír, a virágok és csillagok elhervadnak. Ez a természeti elemek érzékenységét és életre keltését jelzi, amit a mai kutatások a környezeti változásokra adott reakcióval kapcsolnak össze. Például, a növények és állatok viselkedését, fejlődését befolyásoló környezeti tényezők, például a hőmérsékletváltozások, az éghajlatváltozások, az eső és a szárazság hatása az élőlényekre.

A második versszakban említett idegen lovagok tüzes vassá váltó páncélja arra utalhat, hogy a technológia fejlődése és a hadviselés új formái is hatással vannak a természetre. A kihunyt magyar máglyák utalhatnak arra, hogy a természeti környezet megváltozása miatt a korábbi tüzek és tűzgyújtások technikája már nem működik, és új megoldásokat kell találnunk.

A harmadik versszakban említett vérző sebek, kiszáradt kutak és messze sírok azt sugallják, hogy a természeti erőforrások kimerülése vagy károsodása is problémákat okozhat. Az üzenet az lehet, hogy a természettel óvatosan kell bánnunk, különben súlyos következményekkel kell számolnunk.

A vers további részeiben a természeti szimbólumok jelennek meg az éjjel, a hold, a domb és a száz lidérc képében, amelyek olyan természeti jelenségeket képviselhetnek, mint a sötétség, a holdfázisok, a táj változásai stb. Ezek az elemek a természettudományok, például az asztrofizika, az éghajlatkutatás és a földtudományok legújabb felfedezéseire és kutatásaira is utalhatnak.

A vers záró részében Koppány lelke száll a szélben, a vízen, száll szívekbe és jövőbe. Ez a szimbolikus utalás az energiatermelés és a szennyezés hatásaira, amelyek a levegőn, a vízen és az emberek egészségén keresztül hatnak tovább. Az "Igric ajkán halhatatlan sóhajtásunk lőn belőle!" sor pedig azt sugallja, hogy a természet mindig reagál az emberi tevékenységre és azt hordozza a határtalan időbe.

Összességében tehát a verselemzés során kiemelhetjük a természettudomány mai eredményeivel kapcsolatba hozható elemeket, mint például az éghajlatváltozás, a környezetszennyezés, az energiatermelés, az asztrofizika és az ökológiai hatások. Végül, a vers felhívja a figyelmet arra, hogy természettel való kapcsolatunk fontos, és hogy a felelős természettudományos kutatás és gyakorlati alkalmazása elengedhetetlen a harmonikus és fenntartható jövő érdekében.

A vers, Juhász Gyula "Az örök ballada" című műve, teológiai szempontból is értelmezhető. A költemény elején említett Koppány, akit lehoznak halottan Esztergomba, a történelmi magyar királyi székhelyre, a magyar történelem egyik tragikus alakja lehet, akinek halála és Esztergomba vivő útja együtt jár a szimbolikus jelentéssel is.

A vers első részében a természet is reagál Koppány halálára és temetésére. A föld sír, ahogy a gyászfolyamaton haladnak, és az ég is sír, hiszen Koppány, bár esztelen háborús törekvéseivel csillagaiban talán magasabbra hajtott, mégis elbukott. Az ősi nyár virágai és csillagai hervadoznak, ami azt jelzi, hogy Koppány halálával valami elenyészőbbé vált a világban.

A következő részben a szó különböző értelemben vett "felfüggesztése" történik. A költő azt mondja, hogy a lovagok páncéljaikban idegenek lettek és a magyar máglyák kihunytak. Ez nem csupán történelmi utalás, hanem arra is utal, hogy valami fontos és értékes elvész vagy megtörik.

A vers harmadik részében a költő azt mondja, hogy szüzek sírnak és a vének vérzik, ami az ártatlanság és bölcsesség szenvedésének szimbólumává válik. Az ázsiai rónák kútfeje is kiszárad, ami azt jelzi, hogy valami alapvető erőforrás elapad.

A negyedik részben a sírok és a dombok is reagálnak a gyászra. Az említett sírok fölzokognak és a kanca fölnyerít, ami a természet reakciójának jelképeként értelmezhető. A vörös hold és a dombon lángoló lidérc is hozzájárul a bánat és a veszteség hangulatához.

Esztergomban Koppány testét megszögezik a négy világtáj irányába, ami szintén jelképes. Ez a cselekedet azt jelenti, hogy Koppány halálával a világ minden irányából támadás éri, és a múlt, jelen és jövő is érintett.

A versben említett "Magyar Isten, öreg Isten" felkiáltás pedig egy személyes imádságra utal, melyben a költő az Istennel közvetlen kommunikációt keresi. Ez a mondat az Isten iránti hitet és reményt fejezi ki, miközben azt sugallja, hogy Isten szemlélő, törődő és jelen van.

A vers utolsó részben a költő azt mondja, hogy Koppány lelke száll a szélben, a vízben, a szívekben és a jövőben. Ez megmutatja, hogy Koppány halála és lénye nem múlik el teljesen, hanem tovább él a költő szavain és az emberi emlékezetben.

Bibliatudomány szempontjából a verset úgy is értelmezhetjük, hogy a költő a bibliai hagyományokat, az emberi erényeket és bűnöket helyezi a történelmi és természeti események közepébe. Biblikus szimbólumok, mint a föld, az ég, a csillagok, a vér és a víz is megjelennek a költeményben, melyek bibliai szövegekhez kapcsolódnak.

Patrisztika szempontjából a versben megjelenik az emberi szenvedés és bukás motívuma. Az ember, akárcsak Koppány, elutasítja a keresztény erényeket és elbukik saját vágyaiban és bűneiben. Az emberek szenvedése és bukása az isteni gondviselés hiányának, vagy a bűnös tettek következményének tekintendő.

Skolasztika szempontjából a versben megjelenik a lélek és a test dualizmusának motívuma. Koppány halála után a lelke tovább száll a szélben, vízben és szívekben, ami arra utal, hogy a lélek függetlenül működik a testtől és tovább él a halál után is. Ebben az értelemben a vers a transzcendencia és az emberi lélek isteni eredetét sugallja.

Ezen felül más teológiai megközelítéseket is lehet alkalmazni a versre. Például, a szerelem és az irgalom témáját, az igaz és hamis istentisztelet különbségét vagy az isteni kegyelmet. Minden nézőponttal kapcsolatban további elemzések és hivatkozások is lehetnek, ez csak néhány példa.

A vers címe és tartalma szerint is az örök balladáról szól. Juhász Gyula a magyar történelem egyik legjelentősebb balladáját dolgozza fel, melynek főszereplője Koppány, a pogány uralkodó, és az ő ellensége, István, az első magyar király.

A versben az örök ballada motívuma jelenik meg, melyet a halott hős magasztos megformálása, a sírok felsírása, a katasztrofális események és a végzetes küzdelem hangulata jellemzi. A versben a hős tragikus sorsát, halálát és fenségességét is ábrázolják.

Juhász Gyula versében a magyar irodalmi hagyományok mellett nemzetközi vonatkozásokat is találhatunk. A ballada műfaja nemzetközi eredetű, és a középkori európai irodalomban gyakran jelent meg. A versben megjelenő lovagok, a páncélok, valamint Ázsia és az ég motívumai is utalhatnak az európai középkori lovagregények és ezoterikus irodalmak hatására.

A vers hangvétele kiemelhető jellemzője a romantikus lírának. A romantika korszakában a ballada az egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő műfaj volt, melyben a hősök sorsa, a természet jelenségei és a misztikus elemek fontos szerepet játszottak. Juhász Gyula is ezt a romantikus lírai hagyományt követi a verseiben.

Az örök ballada magyar irodalmi értéke tehát a magyar folklór hagyományából és a romantikus líra hatásából is fakad. Juhász Gyula azonban egyetemes jelentőségű témát dolgoz fel, hiszen a vers arra a balladára utal, amely az első magyar király és az ellensége közötti harcot és István diadalát örökíti meg. Ezáltal a vers a nemzet identitásának megőrzését, a történelmi emlékezet ápolását is szolgálja.

Ezen kívül a vers magyar irodalomtörténeti szempontból fontosnak tekinthető, mert Juhász Gyula a modern magyar líra egyik kiemelkedő alakja. Az ő versei is hatással voltak a későbbi magyar költészetgenerációkra, és a neoromantika áramlatai is építettek az ő lírájára. Az örök ballada tehát az ő költészeti stilisztikájának, hangvételének és motívumrendszerének megismerését is szolgálja.

Összességében a vers magas művészi értékkel bír mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom szempontjából. Ezért tanulmányozása fontos lehet a magyar irodalomtörténet és az irodalomtudomány szempontjából.