Juhász Gyula "Az örök visszatérés" című versében teológiai szempontból a hindu bölcsesség álláspontjának bemutatását találhatjuk. A vers szerint a hindu bölcsesség szerint a Nirvána szent köde örök ölébe zár minden lényt, és az álmává teszi az Időt és a Tért. Ez arra utal, hogy a Nirvána a végső cél, amelyben minden lény megtalálja a teljes békét és boldogságot.
Bibliatudomány szempontjából a vers azáltal kapcsolódik a témához, hogy felveti az örökösödés és a feltámadás gondolatát. A versben megjelenik, hogy minden atom, fájdalom, gyász és szeretet örökkévalónak tartott, és mindig föltámadás van mindenik napon. Ez a gondolat a keresztény hitek szerint ismert az örök élet lehetőségére és a feltámadásra.
Patrisztika szempontjából a vers azt sugallja, hogy a világban tapasztalt változás és haladás illúzió, és valójában az örök visszatérés törvénye érvényesül. Ez a gondolat hasonlít az augustinusi ideára, miszerint a világ egyfajta körforgásban működik, és minden visszatér a kezdeti állapothoz.
Skolasztika szempontjából a vers arra utal, hogy a tudomány, annak ellenére, hogy alázatos, megosztott véleményen van a Nirvána létezéséről. A versben a tudományos megközelítésnek nincs válasza a Nirvánára vagy az örök visszatérésre vonatkozóan, és inkább kiemeli az elmúlás és a halál tényét.
Ezeken kívül más teológiai nézőpontok is érdekesek lehetnek a vers értelmezése során. Például a világirodalom történetének kontextusában is vizsgálhatjuk a hindu filozófia és annak hatása a világirodalomra. Vagy akár a versben megfogalmazott gondolatokat összehasonlíthatjuk más vallási vagy filozófiai nézetekkel, például a buddhizmussal vagy a stoicizmussal.
Fontos megjegyezni, hogy a vers értelmezése és teológiai elemzése szubjektív lehet, és különböző teológiai iskolák és nézőpontok különböző eredményekre juthatnak. A fentebb említett elemzés csak egy lehetséges megközelítést jelent.