A Juhász Gyula "Az utolsó" című verse teológiai szempontból is értelmezhető. A versben jelen van az Isten és az ember közötti kapcsolat kérdése, valamint az emberi élet mulandósága és a remény hiánya.
A bibliatudomány szempontjából a vers megszólítja az ótestamentumi szövegekben gyakran említett "juhász" képzetét. A nyáj utalhat Isten népére, akiket ő vezet és gondoz, mint egy pásztor a nyáját. A harang pedig a vallási kontextusban az Isten szavát jelképezi, amely üzenetet közvetít a hívőknek. A versek itt utalhatnak az isteni igére, amelyet az ember lelki táplálékaként követ.
A patrisztika a keresztény egyház első évszázadaiban kialakult teológiai irányzat. A versben megjelenik a megtapasztalás téma, ami fontos szerepet játszik a patrisztikus gondolkodásban. Az "elfáradt komondor" képe utalhat a lelki erőfeszítésekre, amelyeket az ember az élet során megtesz, és amelyek miatt fáradtnak és kimerültnek érzi magát. Az emberi szenvedés és kudarc az élet tapasztalatait is jelképezheti.
A skolasztika pedig a középkori keresztény teológiai gondolkodás egyik jelentős ága, amelyben a racionalitás és a vallási tanítások összeegyeztetése volt a fő cél. A versben megjelenhet a remény hiánya, amelyre a skolasztikus teológusok is törekedtek választ találni. A beteg komondor képe azt fejezi ki, hogy az ember elcsüggedt, mert nem találja az élet értelmét vagy a reményt a világban.
A vers egyéb értelmezései között szerepelhet az emberi halandóság kérdése is. Az utolsó sorokban feltett kérdés arra utal, hogy mi értelme van az emberi létnek, ha mindannyiunk végül meg kell halnunk. Az ember szembenéz a mulandósággal és a cselekedetek korlátoltságával.
Összességében a Juhász Gyula "Az utolsó" című verse teológiai szempontból értelmezhető, és többféle nézőpontot is felvethet. A versekben megjelenő képek és motívumok számos vallási és filozófiai kérdést hordoznak magukban, amelyeket a bibliatudomány, patrisztika, és skolasztika nézőpontjai segíthetnek jobban megérteni és értelmezni.