A vers irodalomtudományi szempontból elemzve, számos összefüggés és jellemző található mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
1. Stílus és forma: A vers a modernista költészet jegyeit viseli magán, melyre jellemző a tömör és töredezettségig leegyszerűsített kifejezésmód. Ez a stílus az 1900-as évek elején, a századfordulón jelent meg és Juhász Gyula bizonyos mértékig ebben az irányzatban alkotott, bár inkább romantikus és szimbolista vonásokat is hordoz.
2. Motívumok: A versben olyan motívumok jelentek meg, mint a hold, az éjszaka, a virág és a halál. Ezek a motívumok általános emberi érzelmeket és témákat képviselnek, melyeket számos irodalmi műben megtalálhatunk. A hold például gyakran reprezentálja a romantikát és álmodozást, míg az éjszaka és a halál a haladó idővel és az elmúlással kapcsolódik össze.
3. Jelképek és allegória: A hold a versben a halvány virág képén keresztül jelent meg, mely egy szimbolikus jelentéssel bír. A virágok a megújulást és a szépséget jelképezik, míg a halvány szín azt sugallja, hogy ezek a dolgok idővel elhalványulnak és elhalnak.
4. Tematika: A vers fő témája az éjszaka és az álmok világa, melyek mögött a halottak és a múlt emlékei rejtőznek. Ez az egyetemesen érthető téma számos irodalmi műben megjelenik, például Shakespeare és Edgar Allan Poe műveiben is.
5. Formai elemek: A versben a ritmus és a rímek játékán alapuló zeneiség és dallamosság érzékelhető. Ez a költészet hagyományos műfajához tartozik, melynek számos példáját találhatjuk a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén.
A fent említett pontokban összefoglalva, a vers számos irodalmi vonatkozást és összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Ezek a vonatkozások és összefüggések segítenek megérteni és értékelni a verset kulturális és irodalmi kontextusban is.