Ma szellemet idézek és a múltban
Keresek hőst, aki jövőt jelent,
Sivár időnk gyászától elborultan
Idézem őt, a munkától nemest.
A munka hősét fogom énekelni,
Ki terveket, célt és reményt adott,
Aki tudott akarni, tenni, merni:
A dolgozó és alkotó Barosst!

Engem nem szédít a kevély magasság,
Hová halandót jó szerencse tesz,
A vagyon és rang nem érinti lantját
A költőnek, ki jobb jövőt keres,
De bármi polcon a valódi érdem
Méltó dalomra, mely igaz, szabad,
Barossban én most a férfit dicsérem,
Ki nagyra tört és mindig jót akart!

Baross: e név gránitból és acélból
Úgy döbben most elém: élő szobor,
Kihez az olcsó jelszóktól alélt kor,
Mint orvosához, elzarándokol.
Baross: e név ma azt jelenti: munka,
Kitartó, lázas, lelkes és erős,
Nézd, magyarom, bár sorsa porba sújtja,
Haláláig hogy dolgozott e hős!

A haladás zenéje benne zengett
És kattogott, mint vasúton a sin,
Ha a vonat robog és a menetrend:
Előre mindig; új kor utain!
Munkás magyar volt, aki telve lázzal,
Józan maradt, mert tudta, mit akart
S míg füstbe ment terv lett sokaknak álma,
Ő fölszántotta a magyar talajt.

Igaz, hogy élte csonka, mint ez ország,
Mely romjain most kezd új életet,
De rajtunk áll és ez nagy, szent adósság,
Hogy befejezzük, ami ránk mered!
Ó mennyi munka vár még, mennyi rom van,
Költő, tudós, kalmár és iparos,
Hány kézre, észre van szükség e honban,
Hány férfira, ki méltó rád, Baross!

Szent lázad égjen mindnyájunk erében,
Tört álmodat valóra váltani,
Hogy fölépüljön gyászban, ködben, éjben
Egy boldog ország itt, a holnapi!
A munka és tudás pillére tartsa,
Alapja a megértő szeretet
És akkor a jövő munkás magyarja
Vígabban áldoz majd, Baross neked!


Elemzések

A vers alapvetően a jeles politikusról és mérnökről, Baross Gáborról emlékezik meg. Azonban számos természettudományos szempont is felfedezhető benne.

Először is, a versben szerepel a "haladás zenéje", amely a fejlődés és technológia előrehaladását szimbolizálja. Ez a vonalvezetés szakaszos, mint a vonatok közötti sínek, ami a vasúthoz kapcsolódhat, amit Baross Gábor fejlesztett és modernizált hazánkban. Ez a vonalvezetés és a menetrend azt jelképezi, hogy az előrehaladás mindig előre halad.

A versben megemlíti a "munkás magyar" kifejezést, ami arra utal, hogy Baross Gábor ismerte az ipari forradalom fontosságát. Az iparosok és munkások fontos szerepet játszanak az ország gazdasági és technológiai fejlődésében. Ezt a gondolatot a vers hangsúlyozza.

A vers továbbá utal arra, hogy Baross Gábor fontosnak tartotta, hogy a magyar talajt megszántsa és felépítse az országot. Ez a gondolat a környezetmérnökségre utalhat, amely fontos szerepet játszik a természeti erőforrások megőrzésében és a fenntartható fejlődés előmozdításában.

Végezetül, a vers ismételten hangsúlyozza az előrehaladást és azt, hogy még mennyi munka áll előttünk. Ez arra utal, hogy Baross Gábor munkájának köszönhetően a kor emberi erőforrásainak fejlesztése és az iparosodásban való előrelépés fontos volt az ország továbbfejlődése szempontjából.

Összességében elmondható, hogy a versben számos olyan elem található, amely a természettudományos felfedezésekhez, technológiai fejlődéshez és az iparosodás fontosságához kapcsolható. Ezek az elemek hozzájárulnak a vers mélyebb értelmezéséhez és Baross Gábor munkájának és örökségének megértéséhez a természettudomány szemszögéből.

A vers Juhász Gyula tollából származik, és Baross Gábor emlékezete köré épül. Juhász Gyula a magyar szépirodalom egyik legismertebb és legnagyobb hatású költője, aki a 20. század elején élt. A versben Juhász Gyula szellemet idéz és a múltban keres hőst, aki a jövőt jelenti. Ez egy fontos eleme a romantika irodalmi mozgalomnak, amely a 19. században jelent meg Európában és Magyarországon. A romantika időszakában a múltba való visszatekintés és a hősök dicsőítése gyakran előfordult a költészetben.

A versben Baross Gábor, a 19. századi magyar politikus és vasútépítő szerepel. Ő volt az, aki jelentős szerepet játszott a magyar közlekedés modernizálásában és a munkásosztály életkörülményeinek javításában. Baross a munka hősévé válik a versben, aki terveket készít, célokat határoz meg és reményt ad a dolgozóknak. Ez a munkás hősiesség és a fejlődés iránti vágy témája, ami szintén kapcsolódik a romantikus irodalomhoz.

A versben megjelenik a költői hangnak az a nyilatkozata, hogy a vagyon és rang nem érinti a költő lantját. Ez a költői függetlenség és az irodalmi művészet tisztelete, amelynek semmiféle külső tényező nem befolyásolhatja a lényegét. Ez kapcsolódik az irodalmi romantika olyan eszméihez, mint a költői lázadás, az individualitás és a szabadság.

A versben a haladás gondolata is megjelenik, amikor Barosst a haladás zenedarabjának nevezik. Ez a gondolat az ipari forradalom és a modernizáció idején jellemző volt, amikor az emberek a technológiai fejlődés és az újítások által hozott változások iránt vágyakoztak.

A vers fontos eleme még a nemzetközi összefüggések az irodalom területén. Juhász Gyula Baross Gáborról mint a munka és alkotás hőséről mintázott költeménye magyar irodalmi hagyományoknak felel meg, de a dolgozó hős témája és a múltba való visszatekintés az európai romantikus irodalomra is jellemző.

Összességében a vers irodalomtörténeti szempontból kapcsolódik a romantika korszakához, a költői lázadáshoz, a múltba való visszatekintéshez, a fejlődés és haladás vágyához, valamint a dolgozó hős dicsőítéséhez. Ugyanakkor a verse sokkal tágabb kontextusba helyezi magát, összekapcsolva a magyar és a nemzetközi irodalmat.

A vers teológiai szempontból több témát is érint. Az alábbiakban bemutatom a verselemzés során felfedezett összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is, valamint egyéb észrevételeket is megosztok.

A vers első soraiban a költő szellemet idéz és egy hőst keres a múltban, aki jövőt jelent. Ez a szellem lehet isteni eredetű vagy akár a múltból származó értelmiségi gondolkodó is, aki előrevetíti a jövőt. A múltat jólét és boldogság jelzi, amit az emberek elveszítettek és most visszaidézni próbálnak a hősön keresztül.

A második versszakban a költő a hősnek, Baross Gábornak állít emléket. Ő az alkotó ember, aki tudott akarni, tenni és merni. A hős tehát embereken keresztül éli meg a dolgokat és a munkája révén értékteremtő, reményt és célt adhat az embereknek. Az említett tulajdonságok pozitív minőségek, amelyek a teljesség bibliai fogalmával egybecsengenek.

A hős tehát olyan, aki nagy tetteket hajt végre, akár a múltból származó isteni küldetés révén, akár saját cselekvésével. Ez kapcsolódik a bibliatudományhoz, amely a bibliai szövegeket és azok értelmezését tanulmányozza. A biblia gyakran szerepel az irodalomban és a versekben, mint szellemi táplálék és inspiráció forrása.

A következő versszakokban a költő leírja, hogy őt nem érdeklik a kevély magasságok és az anyagi javak, inkább a valódi érdemekre koncentrál. Ez egy patrisztikus nézőpontot tükröz, amely a szellemi értékekre helyezi a hangsúlyt, a földi gazdagság helyett.

A vers további részeiben a költő leírja, hogy Baross Gábor a munka megtestesítője és egy olyan hős, akinek élete csonka volt, ahogyan az ország is romokban hever. Ugyanakkor az embereknek kötelességük továbbépíteni mindazt, ami rájuk mered. Ez az álláspont összecseng a skolasztika nézőpontjával, amely a tudásra, az oktatásra és a társadalmi rend helyreállítására helyezi a hangsúlyt.

A vers végén a költő arra szólítja fel mindannyiunkat, hogy lázadjon és tegyen a jövőért. A munka és az tudás a boldog ország alapját képezi, amelyben a munkás magyarok boldogan áldoznak. Ez az utolsó fejezet a versben az emberi felelősség és az isteni küldetés egybehangzásával zárul, amely erőteljesen összekapcsolódik a teológia fogalmaival és a keresztény értékekkel.

Összességében a vers teológiai szempontból áthatja az isteni küldetés és az emberi felelősség motívuma. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaiban található összefüggések segítenek a vers mélyebb értelmezésében és gazdagabb jelentésének felfedezésében.