A Juhász Gyula "Békét!" című vers teológiai szempontból is értelmezhető. Az első négy sorban a költő az emberi vágyakozást, az igényt a boldogabb világra, a jobb világra fogalmazza meg. A "szent forradalmi mámor" kifejezés bevezet a következő szakaszba, ahol arról beszél, hogy mindez a vágyakozás és az igény csak még szürkébbé teszi az életet, és a boldogságunk is eltűnik, messze széled.
A skolasztika nézőpontjából az ember vágya a boldogabb, jobb világra az eredendő bűn utóhatása lehet. Az eredendő bűn azt jelenti, hogy az emberi természet megrontódott és az ember hajlamos a rosszra. Az ember tehát a bűn által elvesztette az eredeti boldogságát és közvetlen kapcsolatát Istennel. Az emberi vágyakozás a boldogabb világra tehát az igényre utal, hogy újból megtaláljuk ezt a kapcsolatot Istennel.
A bibliatudomány szempontjából ez a vers a világ romlottságára utal. A Juhász által lefestett kép az emberiségről és a világegyetemről egyaránt romlott és kárhozott állapotot tükröz. A "szürke élet" megfelelhet a Biblia által bemutatott világ bűn és kárhozat miatt bekövetkezett eltorzulásának. Az "ami jó volt" eltűnése, ami az ember örömének forrása volt, arra utal, hogy az emberi törekvések és vágyak a bűn következtében semmiségre jutnak.
Patrisztikus nézőpontból pedig a versben megjelenik az az igény, hogy a békét a Krisztusban kell megtalálni. Az ember képtelen önmagában boldogságra és béke megteremtésére. Az embernek ahhoz, hogy megtalálja a békét, Isten segítségére és irgalmára van szüksége.
Az egyéb nézőpontok közül a pszichológia aspektusából is nézhetjük a verset. Az emberi természetünkben benne van az igény a boldogságra és a békére. Az élet szürkébbé válása, valamint a boldogság sápadása azt mutatja, hogy miután kielégítettük alapvető szükségleteinket, újabb magasabb szintű vágyak merülnek fel bennünk. Ez a vágyakozás lényeges része az emberi természetnek, de ugyanakkor kétségeket és fájdalmat is okozhat, mert sosem érhetjük el teljes megelégedettséget.
Összességében a Juhász Gyula "Békét!" című verse teológiai szempontból azt a vágyat fejezi ki, hogy az ember boldogságot és békét találjon. Az eredendő bűn és az emberi természet romlottságától kiindulva, az igényt a boldogabb világra a Krisztusban és Istenben látják megvalósulni. A vers az emberi vágyakozást és reményeket egyaránt bemutatja, valamint a kétségeket és fájdalmat is, amelyek vele járhatnak.