Az üdvösségből mindig kitagadva,
Fáradtan léptem csüggesztő utakra.

Pusztaság pacsirtájának születtem
És viharok vándormadara lettem.

Másoknak nyitja kertjeit az élet,
Enyém csupán egy hervadó vidék lett:

Emlékek avarában járok egyre,
Felejteni tanulva s nem felejtve.

Ó gyér emlékek, elomló bokréta,
Szívem csaló igézet vonja néha:

Az Élet nagy, szabad útjára lépni,
Nyíló rózsáit nyíltukban letépni!

Mámoros lenni új üdv mámorától
S nem hamvadozó emlékek torától.

Ó, de szívemben valami megsajog,
Kudarcok árnya, múltak árnya borong,

Tilos üdvösség és tűnő igézet!
Fölöttem szédítőn átrobog az élet!


Elemzések

A Juhász Gyulához tartozó "Borulásos órán" című vers irodalomtudományi szempontból különféle összefüggéseket mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Stílus és hangulat: A versben a lírai én egy fáradt, csüggesztő utakon járó emberként jelenik meg, akinek az élettel való elégedetlensége és a múlt emlékei árnyalják a hangulatot. Ez a hangulat és a sajátos stílus a magyar költészetben számos hasonló példával található, mint például Ady Endre vagy Kosztolányi Dezső verseiben. Nemzetközi szinten pedig ez a lírai megközelítés kapcsolódik a modernizmus és az expresszionizmus áramlataihoz, amelyek az emberi élet és létformák igazságtalanságait, a magányt és a kilátástalanságot fejezik ki.

2. Természeti motívumok: A versben a természet motívumai (például a puszta és a vihar) fontos szerepet játszanak. Ezek a motívumok erősen jelen vannak a magyar irodalomban is, ahol a természet gyakran szimbolizálja az emberi sorsot és érzéseket. Nemzetközi szinten pedig az természetet és az emberi életet összekapcsoló motívumok megtalálhatóak például Emily Dickinson vagy William Wordsworth verseiben.

3. Az élet és az emlékezet kontrasztja: A versben megjelenő kontraszt az élet nyitottsága és az emlékezet zárt volta között szintén fontos motívum, amely figyelmet kelt a kortárs és a nemzetközi irodalomban is. Az emlékezés kérdése és az elmulasztott lehetőségek témája számos irodalmi művet inspirált, például Marcel Proust Nyomorúságosokon keresztül futó árja vagy Virginia Woolf Mrs. Dalloway-ében.

4. Az üdvösség vágya: A versben megjelenik a lírai én vágya az üdvösségre és az az érzés, hogy kudarcot vallott ezen a téren. Ez az üzenet egy olyan filozófiai és vallási áramlatot tükröz, amely mind a magyar mind a nemzetközi irodalomban jelen van. A magyar irodalomban például Ady Endre verseiben találunk hasonló motívumokat, míg az angol nyelvű irodalomban ilyen motívumokat John Donne vagy John Milton műveiben találjuk.

Összességében a "Borulásos órán" című vers számos lehetséges összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Stílusa és hangulata, természeti motívumai, az élet és az emlékezet kontrasztja és az üdvösségre való vágy mind olyan elemek, amelyek más magyar és nemzetközi költők műveiben is megtalálhatóak.

A vers első része a költő személyes tapasztalatait és érzéseit fejezi ki. Az üdvösségtől kitagadva érzi magát, fáradtan lép a csüggesztő utakra. Ez a rész nem direkt módon kapcsolódik a természettudományhoz, de a költő érzelmeinek és hangulatának összekapcsolása a természettel és a környezettel egy nagyon írói, szubjektív megközelítést is jelenthet.

A következő sorokban a költő származását és helyzetét hozza be a versbe. Megemlíti, hogy a pusztaság pacsirtájához tartozik és a viharok vándormadarává vált. Ez a természettudomány frissebb eredményeire, az állatok vándorlási szokásaira utalhat. A madarak sokszor követik a természetes vonalmakat, mint például a pusztaságokat, és az időjárás viszontagságaira alkalmazkodva vándorolnak.

A költő azt mondja, hogy mások kerteket nyitnak az életben, míg neki csak egy hervadó vidék jutott. Ez utalhat arra, hogy a természettudományok, például a biológia és a kertészet fejlődése révén másoknak lehetőségük van gyönyörű és termékeny vidékeket teremteni, míg neki csak a múlt hervadó emlékei maradtak meg.

A versben visszatérő motívum a felejtés és az emlékezet. A költő az emlékek avarában jár, tanulva felejteni, de mégsem felejtve. Ez összekapcsolható a memória kutatásával és az agyműködés vizsgálatával a mai természettudományban.

A következő sorokban a költő szívét és vágyait említi. A nyíló rózsák metaforája lehet a növények, a virágok természetes fejlődése és szépsége. Ez a természet és az élet szabadságára és megélésére való vágyra utalhat, amely ma is nagy jelentőséggel bír a természettudományokban.

A vers második részében a költő említi a múltat és a kudarcokat, amelyek árnyékot vetnek szívére. Ez a tűnő igézetekre és a múlthoz való kötődésre utalhat, amelyekkel szemben az élet szédítő gőgje és dinamikája áll. Ez a rész összekapcsolható a modern pszichológia, idegrendszeri kutatások és az emberi viselkedés vizsgálatával is.

Összességében a versben megjelenő természettudományos szempontok a madarak vándorlási szokásainak megemlítésével, a természet szabadságára való vágy és az emlékezet kutatásához kapcsolódnak. Ezenkívül a vers hangulatát és érzéseit is a környezethez és a természethez kapcsolja, ami az emberi élet és a természettudomány kapcsolatának egyik alapvető eleme lehet.