Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.


Elemzések

A vers elemzése során figyelembe vehetünk egy sor irodalomtörténeti és irodalomkritikai összefüggést, mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Kezdhetjük azzal, hogy Juhász Gyula magyar költő, a századforduló egyik jelentős alakja, a szimbolizmus képviselője. A Consolatio című versében a szépség, az emlékezet és az öröklét motívumai dominálnak. Ezek a témák nemzetközi szinten is gyakran előfordulnak a szépirodalomban, például Gabriel Garcia Marquez regényeiben vagy Walt Whitman verseiben.

A versben szereplő "Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek" sor fontos szimbolikus jelentőséggel bír. Ez a sor arra utal, hogy az emlékek, az elhunytak, vagy bármi más, ami elveszett vagy elmúlt, még mindig jelen van a szívünkben és így továbbra is részünkké válnak. Ez a gondolat magyar irodalomtörténeti szempontból is fontos, hiszen a magyar irodalomban gyakran megjelenik az emlékezet, a múlt, a halál tematikája, például Ady Endre vagy Kosztolányi Dezső műveiben.

A versben a természet és a természetes jelenségek is jelentős szerepet kapnak. Az "Emlékük, mint a lámpafény az estben" sorban például a lámpafény a természettel való harmonizálást és harmóniát jelképezi. Ez a természet-szimbolika nemzetközi szinten is jelen van, pl. John Keats vagy Emily Dickinson verseiben.

A "Derűs szelíden és örök fehéren" sorban pedig az örökkévalóság jelképe és a szín-szimbolika jön elő. A fehér szín a tisztaságot, az ártatlanságot jelképezi, és ez a motívum szintén nemzetközileg népszerű, például Ernest Hemingway műveiben is gyakran szerepel.

A versben megjelenő gondolatok és képek gyönyörűen festenek egy olyan világot, ahol az emlékek és az elhunytak sosem múlnak el teljesen, hanem továbbra is jelen vannak a szívünkben és a gondolatainkban. Ez a gondolat és egyáltalán a vers hangulata és stílusa egyetemes és időtlen érvényű. Ezért az irodalomtudományi elemzés során fontos megérteni és értékelni, hogy ez a vers nemcsak magyar, hanem nemzetközi szinten is érvényes és értelmezhető.

A vers teológiai szempontból azt a gondolatot közvetíti, hogy az elhunytak nem múlnak el teljesen, hanem tovább élnek a szívünkben és az emlékezetünkben. Az első sor kifejezi azt, hogy noha az árnyak, álmok és évek múlnak, azok, akik szeretetünkben élnek, örökké velünk vannak. Ez az ötlet összhangban van a bibliatudománnyal, hiszen a Biblia is tanítja, hogy az elhunytak lélekben vagy valamilyen formában tovább élnek.

A második vers a múlt időben fejezi ki a szeretteink emlékét, mint a lámpafényt az estben. Ez azt sugallja, hogy az emlékek fénye egyre erősebbé válik és melegít, hasonlóan ahhoz, ahogy egy kandalló melegíti a téli estéken. Ez a gondolat a patrisztika nézőpontjával is összhangban van, amely azt tanítja, hogy az elhunyt lélek halhatatlan és folytatja a létezést a túlvilágon.

A harmadik vers a szemekben tükröződő tekintetükre utal, amelyek továbbra is képesek lelkünkbe és élményeinkbe beoltani boldog pillanataikat. Ezek az emlékek, mint virág a napfényt, tovább élnek bennünk, és a szűz gondolatként továbbra is hatnak ránk. Ez a gondolat a skolasztika nézőpontjával is összhangban van, amely azt tanítja, hogy az elhunytak lélekben is jelen vannak és befolyásolják a földi életünket.

A vers által közvetített isteni gondolatoknak még más megközelítései is lehetnek. Például a vers kifejezheti az együttlétet az Istennel, aki mindent átfogó végtelenségünk. Az elhunytak itt maradnak bennünk, mert Isten jelenléte által léteznek tovább.

Másik megközelítés, hogy a vers a halál elfogadásáról és a vigaszt nyújtó szerepéről szól. Az elhunytak itt maradnak bennünk, és az emlékezésük és szeretetük által vigasztalást nyújtanak nekünk a gyász idején.

Összességében a vers teológiai szempontból megragadja az elhunytak továbbélésének és hatásának gondolatát. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai mind támogatják ezt a gondolatot, bár különböző megközelítést és hangsúlyokat adnak neki. Ugyanakkor más teológiai nézőpontok is érvényesek lehetnek a vers értelmezésében.

A Juhász Gyula Consolatio című versét természettudományos szempontból vizsgálva több olyan elemet találhatunk, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Először is, a versben szereplő szívünkben élők, akik nem múlnak el, a legújabb kutatások alapján a tudomány szempontjából valóban "életben" maradhatnak. A tudományban nagy figyelmet fordítanak a memória és az emlékek kutatására, és egyes elméletek és kutatások szerint az emlékek és tapasztalatok valamilyen módon tovább öröklődhetnek. Ez a felismerés összhangban van azzal a verselemmel, hogy az elhunytak emlékei "bennünk csöndesen még" maradnak.

A versben említett lámpafény, amely az estben kitündököl és ragyog egyre szebben, azon túl, hogy képi alakként jelenik meg a versben, kapcsolatban lehet a legfrissebb fénytechnológiai felfedezésekkel. A tudósok napjainkban olyan anyagokkal és technikákkal kísérleteznek, amelyek lehetővé teszik, hogy az energiával hatékonyan és hatékonyan bánjanak, ezáltal a fényforrások hatásfoka és tartóssága tovább növekszik. A lámpafény metaforája tehát felidézheti ezeket a kutatásokat.

A versben említett kandalló, amely melegít a télen, is kapcsolatba hozható a tudományos felfedezésekkel. A fűtés- és hűtéstechnológia az utóbbi években jelentős előrelépéseket tett. Az energiahatékonyság növelése és a környezeti terhelés csökkentése érdekében új anyagok és technológiák váltak elterjedtté, amelyek lehetővé teszik a hatékony fűtést és hűtést. A kandalló a melegséget és otthonosságot szimbolizálva ezzel a fejlődéssel kapcsolatba hozható.

Végezetül, a versben szereplő tiszta üdv és az ők tovább élése "szűz gondolatként" is összekapcsolható az agykutatás és a tudatosság kutatásaival. A tudósok próbálják megérteni az emberi gondolkodást és érzelmeket a központi idegrendszer működésének és az agyi előrehaladásnak a vizsgálatával. A legfrissebb eredmények azt mutatják, hogy a gondolatok és érzelmek keletkezhetnek és tovább élhetnek az agyban, és lehetséges, hogy valamilyen formában öröklődhetnek. Ez az elem összhangban áll a versben jelzett üdvösség érzésével és az elhunytak szellemi jelenlétével.

Ezért a Juhász Gyula Consolatio című versben számos olyan elem található, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudomány legszélesebb körű felfedezéseivel, például a memória kutatásával, a fénytechnológiával, a fűtés- és hűtéstechnikával és az agykutatással.