Az égre néz és astrolabiummal
Számítja ki: mily messze s mily nagyok
A magasságban estenden kigyúlva
Reánk lenéző büszke csillagok.

Az égre néz és ő már tudva tudja,
Hogy gőgös földünk is csak csillag ott,
Ki pályáját örök törvényre futva
Szolgálja a királyi, ős Napot.

Az égre néz és lenn a földi lárma
Tovább zajong és dúl a háború
S az özvegy, árva mind oly szomorú.

Sok század tűntén thorni csillagászra
Jön thorni győző s míg a föld forog,
Túrják tovább komor vakondokok.


Elemzések

A Juhász Gyula Copernicus című vers természettudományos szempontból vizsgálva számos érdekes elemet tartalmaz, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első sorban előkerül az astrolábium, amely egy régi, csillagászati mérőeszköz. A vers szerint az ember az égre néz, és az astrolábium segítségével számítja ki a csillagok távolságát és méretét. Ma már modern teleszkópok és műholdak segítségével ismerjük fel a messze lévő csillagokat és vizsgáljuk meg tulajdonságaikat.

A második versszakban újabb érdekes összefüggést fedezhetünk fel a Nap és a föld kapcsolatában. A vers szerint a földünk is egy csillag, amely a Nap körül kering, és ezt az örök törvényt követi. A modern naprendszer-elmélete azon alapul, hogy a bolygók a Nap körül keringenek és azok pályáinak mozgása az ős Nap állandóságára utal.

A harmadik versszakban az égi nézés és a földi lárma között egy ellentétet mutat be a költő. Az emberek a földi problémáikkal foglalkoznak, míg az ég változatlanul lenn ragyog. Ez reflektálhat a modern korban tapasztalható társadalmi és környezeti problémákra, ahol a földi lárma és felfordulás elhomályosítja az égi szépséget.

A negyedik versszakban pedig a történelmet hozza be a versbe, amikor a költő említi a thorni csillagászokat és komor vakondokat. Ez arra utalhat, hogy a korszakok változnak, és ahogy elődjeink felfedezésekkel gazdagították a természettudományt, úgy teszik azt ma is.

Összességében a vers a csillagászat és az emberek viszonyát mutatja be, miközben rávilágít a természettudomány fejlődésére, a csillagok és a naprendszer működésére vonatkozó legfrissebb felfedezésekre és az emberi társadalomban zajló események és problémák kontrasztjára.

A vers első sorában Copernicus neve szerepel, ami utal arra, hogy a vers témája a Kopernikusz-féle heliocentrikus világkép. Ez a heliocentrizmus a bibliatudomány szempontjából is kihívást jelentett, mivel a Bibliában több olyan rész is található, amely a Nap körül forogó Földet írja le (pl. Józsué könyve 10:12-14 vagy Zsoltárok könyve 93:1). Számos bibliai szöveget úgy értelmeztek, hogy ezek a földi nézőpontból íródtak, és ezért jelentéktelenek a föld körüli mozgás szempontjából. A versben is található utalás a Napra, mint "királyi, ős Napra", amely a Skolasztika egyik alapja, a természet tudományos megismerése során a vallásos hit és filozófia összekapcsolása.

A patrisztika idején a föld központúságát tartották helyesnek, és az Univerzumot több szinten osztották fel, ahol a Föld volt a központ. A versben megjelenő astrolábium, mint mérőeszköz, emlékeztethet az ókori tudományokra és a hagyományos föld központú világképre. A versben bemutatott kép arra utal, hogy bármennyire is túlmutatunk ezen a földi lárma és háborúk elől nézve az égre, a földi problémák továbbra is fennállnak és az emberek szenvednek.

A Skolasztika, különösen Thomas Aquinói, törekedett összeegyeztetni a vallást és a természettudományt. Aquinói szerint a természettudományos megismerés és a vallás között összefüggés van, és mind a kettő a teljesebb igazság megértéséhez vezet. A vers utolsó soraiban megjelenő csillagászok, akik "túrják tovább komor vakondokok", utalhatnak a Skolasztika korai tudósaira és meghökkentő felfedezéseikre.

Összességében a vers teológiai szempontból azt mutatja, hogy a világegyetem mélységei és titkai felé vezető utat több nézőpontból lehet megközelíteni, beleértve a bibliatudományt, a patrisztikát és a skolasztikát is. A vers arra hívja fel a figyelmet, hogy a tudomány és a vallás között fontos összefüggések vannak, és mindkettő az emberi lét mélyebb megértéséhez vezethet.

A vers Juhász Gyula Copernicus című műve, amely az égbolt és az emberek közötti viszonyról szól. Az irodalomtudományi szempontból érdemes különféle összefüggésekre figyelni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

Az első összefüggés az antikvitással való kapcsolatot jelenti. A versben szereplő astrolabium egy ókori mérőeszköz, amely az égitestek helyzetét és mozgását határozta meg. Ez az ókorban használt eszköz utalhat arra, hogy Juhász Gyula a klasszikus görög és római irodalomra és filozófiára támaszkodik.

Egy másik összefüggés a vallással és a teológiával való kapcsolat. A versben szereplő csillagok, a Nap és az égbolt felfogható isteni lényekként, amelyeket az ember csak alávetett törvények szerint szolgálhat. Ez a vallási hátterű gondolatkör megtalálható a világirodalom különböző műveiben, például Dante Isteni Színjátékában.

Egyértelműen megjelenik a versben a tudomány és a művészet közötti kapcsolat. Copernicus, aki a versben csak a csillagokba bámuló alakot ölt, a tudományt képviseli, míg a földön zajló háború és az özvegyek szomorúsága a művészet és az emberi érzések területét jelképezi. Ezen kapcsolat fontosságát és ellentétét különféle művekben is megtalálhatjuk, mint például Goethe Faustjában vagy Shakespeare drámáiban.

A vershez való hozzáállás és értelmezés attól is függhet, hogy melyik időszakban és kultúrában értelmezzük. A 20. században élt Juhász Gyula művei a modernizmus jegyeit mutatják, amelyek a klasszikus formák és eszközök bizonyos szabadságát is magukban hordozzák. Ezenkívül az égbolt és az emberi lét közötti kapcsolatot sok más műben is feldolgozták, például Proust az Elveszett idő nyomában című művében vagy Borges Mágusok című versében.

Így tehát a Juhász Gyula Copernicus című versének elemzése során fontos figyelembe venni az antikvitástól a vallásig, a tudománytól a művészetig terjedő összefüggéseket mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.