Öreg halálfej és egy ifjú lány
Arcképe áll az íróasztalon
És mind a kettő mosolyog reám
És mind a kettőt szeretem nagyon.

Öreg halálfej, vagy tán fiatal,
A koponyától már nem kérdezik,
Csak egy dolog, mit a koponya vall:
Ember, az élet gyorsan eltelik.

Ifjú leányfej, ő meg arra int,
Hogy az időm lejárt már, oda van
Legszebb korom, hiába minden itt,
Magam maradtam végre is, magam.

Sebaj, a művészet még az enyém:
Halál ellen orvosság s ifjuság.
Az elmúlás szédítő peremén
Letépem még egy-két vers mirtusát!


Elemzések

A vers teológiai szempontból számos értelmezési lehetőséget kínál. A halálfej és a lány arcképének megjelenítése összefüggéseket vetít elő a teológiai elmélkedésekhez.

A bibliatudomány nézőpontjából a vers az emberi élet múlandóságát jeleníti meg. Az öreg halálfej arra emlékeztet, hogy az élet rövid és gyorsan eltelik. A koponya, mint halotti jelkép, a halálhoz kapcsolódik és egyértelműen szól az emberi élet múlandóságáról. A bibliai passzusok, amelyek a halálról és az elmúlásról beszélnek, ezt az elmúlást és az idő múlását idézik fel.

A patrisztika nézőpontjából a vers arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberi élet szépsége és ereje az idő múlásával tűnik el. Az ifjú lányfej szimbolizálja a fiatalságot és az erejét, amelyek az idő múlásával elhalványulnak. Az idő lejárása a halál jelképe, amely mindannyiunkat elér.

A skolasztika nézőpontjából a vers azt sugallja, hogy az emberi élet múlandósága mellett létezik valami örök érték is. Talán a művészet vagy a költészet az, ami túlélheti az idő múlását és az elmúlást. A művészetet az orvosságnak nevezi a vers, amelynek segítségével az ember képes átélhetővé tenni a múlandóságot és az elmúlást.

Ezen túlmenően, a versen keresztülhúzható az antik filozófiák, például a stoicizmus vagy a görög tragédia tematikáján is. A halál és az elmúlás állandó téma volt az ókori görög irodalomban és filozófiában, és a vers ezeket a motívumokat felidézi és újjáértelmezi.

A vers természettudományos szempontból nézve elsősorban az emberi élet és idő múlását, valamint az elmúlást és a halált tükrözi. Azonban a mai természettudomány legfrissebb felfedezései nyomán számos további értelmezés is felmerülhet.

Az idő és élet gyorsan elteltének megszemélyesítése a versben arra utalhat, hogy az emberi sejtjeink és szerveink folyamatos megújulása nem tart örökké, időről időre károsodnak, ami végül az öregedést és az idővel járó elmaradást eredményezi. Az emberi sejtek öregedése és a halálfej ábrázolása ezt az aspektust hozhatja összefüggésbe az öregedés és az idő múlásával.

Egy másik értelmezés szerint a halálfej és az ifjú lány mosolya az emberi természet, illetve a tudatosság és az előrelátó gondolkodás megjelenítése lehet. A tudományos kutatások során egyre többet tanulunk az emberi agyról és a tudatosság működéséről, ami szorosan összefügg azzal, hogy hogyan kezeljük az elmúlást és a halált.

A művészet mint az elmúlás ellen orvosság megemlítése azt sugallhatja, hogy a kreativitás és az alkotás lehetőséget ad arra, hogy az ember túllépjen a halálon és az elmúláson, és az alkotásai által valamiféle öröklétet biztosítson magának. Ezzel összefüggésben a kutatások során felfedezett alkotó folyamatok és az emberi kreativitás hatásai is felmerülhetnek.

Ezenkívül a versben található természeti motívumok és jelenségek – például a koponya és a vers mirtus – arra is utalhatnak, hogy az ember az őt körülvevő természeti világ részese és befolyásolója. A természettudományok fejlődése egyre jobban megérteti, hogy az ember hogyan kapcsolódik a környezetéhez és hogyan befolyásolja azt.

Azonban fontos megjegyezni, hogy a vers elsősorban lírai alkotás, és nem született a legfrissebb természettudományos felfedezések figyelembevételével. Ezért minden értelmezés esetében óvatosnak kell lenni, és a vers által közvetített hangulat és érzés az elsődleges.

A vers rímek nélküli, négysoros struktúrával rendelkezik, ami a modern líra jellegzetessége lehet. A vers mérsékelt tempóban halad, a sorok egyszerűek és közérthetőek, nincsenek bonyolult metaforák vagy képek. Ez az egyszerűség és letisztultság nagyon jellemző Juhász Gyula műveire.

Az első két sorban található képek az öreg halálfej és az ifjú lány arcképei. Az öreg halálfej szimbolizálja a múló időt és a halált, míg az ifjú lány az életet és a fiatalságot jelképezi. Az, hogy mind a kettő mosolyog a költőre, arra utal, hogy mindkét dolog elfogadható a költő számára, mind a halál, mind az élet.

Az öreg halálfej és az ifjú lány között is fennálló összefüggés a korban és az idő múlásában rejlik. Az öreg halálfej nem érdeklődik már semmitől, ahogy az idő múlik, míg az ifjú lány arra figyelmezteti a költőt, hogy az idő lejárt és a legszebb kor elmúlt.

A versben megjelenik a művészet szerepe is az életben. A költő úgy érzi, hogy bár az idő elszaladt, de a művészet még mindig az övé. A művészet az orvosság a halál ellen és a fiatalokkor megőrzésének eszköze. Az elmúlás peremén állva, a költő még megpróbálja kifejezni önmagát néhány vers formájában.

A vers témája és üzenete általános és mindenki számára érthető lehet. A halál és az idő múlása mindennapi tapasztalat, a fiatalokkor elmúlása pedig minden emberrel előfordul. A művészet mint menekülés és kifejezési forma szintén általános és sokak által található tapasztalat.

Egyetemes jellegénél fogva, a vers kapcsolódhat más hasonló témájú művekhez a magyar és a nemzetközi szépirodalomban. Az idő múlásáról és a halálról való elmélkedés sok irodalmi műben megjelenik, például Shakespeare Szentivánéji álomban vagy Petőfi Szeptember végén című költeményében. A művészet és az önmegvalósítás témája pedig szintén gyakran előfordul, mint például Reményik Sándor Az én harcom című versében vagy Leo Tolstoj Anna Kareninájában.