Égig emelnek ormós palotákat
És gépeket és soha el nem fárad
A romboló kéz és az építő kedv.
Be irigylem e boldog építőket,
Nekem nem készül soha palotám,
Nekem csak egy házam, egy szentegyházam:
A mély magány!

S emelnek véres barikádokat
És harcolnak győzelmes harcokat,
A tusázó vágy s lárma el nem fárad.
Be irigylem a győző harsonákat,
Nekem nincs harcom, az én torlaszom
Csupán a csöndes, árnyas, csillagos,
Nagy nyugalom!

Nekem nincs házam, váram, vágyam nincsen,
Magammal vívok sötét perceimben,
Engem nem vesznek pajzsaikra mások,
Csak nagy bánatok és nagy látomások,
Magam leszek én, ha győzök, ha vesztek,
Reám nem várnak, csak hűs koszorúk,
Csak bús keresztek!


Elemzések

A vers első részében Juhász Gyula a paloták és gépek építőit irigyli, mivel neki soha nem készül palotája. Ez a kép a magyar szépirodalomban a társadalmi és gazdasági különbségek, a társadalmi igazságtalanság témájához kapcsolódik. Kifejezi azt a vágyat, hogy ő is részesülhessen az anyagi és társadalmi előnyökből.

A második részben a versben megjelenik a harc, az erőszak, amit Juhász Gyula irigylemértékűnek tart. Ő nem harcol és nem dönt barikádot, hanem a csöndes nyugalomra vágyik. Ez a kép összekapcsolható a nemzetközi szépirodalomban a háború és konfliktusok állandósodásával, és a vágyódással egy békés, harmonikus világ után.

A vers harmadik részében Juhász Gyula elismeri, hogy neki nincs sem háza, sem vágya. Ő magával vívja harcát, sötét perceiben. Ez a kép a magányról, az önreflexióról és az önmagával való küzdelemről szól. Ez a téma jelentős szerepet játszik a magyar irodalomban, de nemzetközileg is gyakran megjelenik a lírai és szimbolikus költeményekben.

A versben megjelennek továbbá az ellentétek, mint például az építészet és a rombolás, a harc és a nyugalom, valamint a küzdelem és a magány. Ezek a motívumok szintén fontosak mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban, mivel általában az emberi tapasztalatokat, érzéseket és konfliktusokat fejezik ki.

A vers tartalmi elemzése:

A vers a magány, a csend és a nyugalom motívumát boncolgatja. A költő azt mondja, hogy másoknak vannak palotáik, építenek és rombolnak, harcolnak és győznek, míg neki csak egy háza van, ami a "mély magány". Ez a magány azonban nem tekinthető negatívumként, hanem valami szentnek és különlegesnek. A költő irigységgel és vágyakozással beszél a mások életének különböző aspektusairól, de végül rájön, hogy számára ezek a dolgok nem fontosak. Ő önmagával vívja a sötét percekkel való harcot, és csak saját bánatai és látomásai vannak. A vers végén rájön, hogy ha győz vagy veszít, senki sem várja, csak hűs koszorúk és bús keresztek.

Bibliatudomány nézőpontja:
A bibliatudomány az Ó- és Újszövetséget elemzi és kutatja a történeti és teológiai szempontok alapján. A versben megjelenő magány és csend motívumok sokszor kapcsolódnak a vallásos tapasztalatokhoz és a templomi környezethez. A szentegyház metaforája vallási ikonokra utalhat, és a vele kapcsolatos magány az isteni jelenlét megtapasztalását fejezheti ki. A bús keresztek szimbolikusan a szenvedést, a megváltást és a vallási hűséget képviselhetik.

Patrisztika nézőpontja:
A patrisztika az ókori keresztény írók és gondolkodók műveit vizsgálja. A költőnek való vágyakozása és irigysége az építők és harcosok felé az irigység és a világi kísértések témájára utalhat. A patrisztika hangsúlyozza az elvonulást a világtól és a belső küzdelmet a spirituális úton. A költő a magányában találja meg a belső békét és nyugalom.

Skolasztika nézőpontja:
A skolasztika a középkori katolikus filozófia és teológia irányzata. A költő önmagával való vívódása és a paloták, harcok iránti vágya a skolasztikus gondolkodásban a világiassággal és a földi vágyakkal szembeni belső küzdelemnek felelhet meg. A skolasztika hangsúlyozza az ellenpontozást – a földi vágyak átértékelését a spirituális törekvések előnyére. A magány és csend motívumai összhangban lehetnek a skolasztikus elvonulással és elmélkedéssel.

A Juhász Gyula Csöndes csillagok alatt című versét természettudományos szempontból elemezve számos olyan elemet találhatunk, amely a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozható.

Az első verssorban említett "ormós paloták" és "gépek" utalhatnak az építőiparban alkalmazott modern technológiákra és eszközökre. Az építő kedv és az épületek folyamatos emelése arra utalhat, hogy az emberiség képes újabb és magasabb építményeket létrehozni, hogy kielégítse növekvő igényeit és fejlődjön. Ez összefüggésbe hozható a mai építészetben alkalmazott legfrissebb anyagokkal és módszerekkel, valamint a fenntartható építkezéssel kapcsolatos kutatásokkal.

Az második verssorban említett "romboló kéz" arra utalhat, hogy az emberiség nemcsak épít, hanem pusztít is. Ez kapcsolatban állhat a természeti környezet megváltoztatásával és a természeti erőforrások kimerítésével. A világunkban zajló természeti katasztrófák és klímaváltozás szintén rámutatnak a "romboló kéz" hatásaira.

A harmadik verssorban szereplő "véres barikádok" és "győzelmes harcok" a konfliktusokra és háborúkra utalnak. Az emberiség történelme tele van harcokkal és polgárháborúkkal, amelyekben a túlélésért vagy az ellenfelek legyőzéséért küzdenek. Ezek az elemek a mai hadseregfejlesztés, a háborús technológiák és a konfliktusmegoldás terén végzett legújabb kutatásokkal és felfedezésekkel is összefüggésbe hozhatók.

Az utolsó versszakban az "enyém a mély magány" és "engem nem vesznek pajzsaikra mások" a magányra és az egyéni tapasztalatokra utalnak. A modern társadalomban egyre növekvő szerepet kap az egyéniség kibontakoztatása és a személyes fejlődés. Ez összefüggésbe hozható a pszichológiai és a neurokutatásokkal, amelyek segítenek jobban megérteni az emberi elme működését és érzelmi reakcióit.

Összességében a versben megjelenő elemek és üzenetek egyszerre mutatják meg az emberi képességeket, ambíciókat és konfliktusokat, valamint a természeti környezettel való kapcsolatunkat. A mai természettudományos kutatások és felfedezések segíthetnek abban, hogy jobban megértsük és kezeljük ezeket az összefüggéseket, és hogy a fenntarthatóbb és harmonikusabb kapcsolatot építsünk ki a természettel és egymással.