Dús őszi nap: talán ez az utolsó
S talán azért is oly szép. Bús remek.
Pereg az ákác lombja és az orsó,
Sorsom orsója is gyorsan pereg.

A nap most ontja aranyát pazarlón,
Hogy megremeg e fényben a levél
És néha szél jön és csöndes viharzón
Aranyeső hull, haldokló, ledér.

Ó nap: te is búcsúzol már e tájról
S tűnt nyári ünnepek fényét viszed,
A tarlón már szürkéll az őszi fátyol
S dérrel derűsek már a reggelek.

A csorda már a kora délutánban
Ballag haza, az árnyék egyre nő
S az őszirózsák hervatag hazája
Szelíden vár: a boldog temető.


Elemzések

A vers a magyar irodalmon belül a szimbolista irányzathoz sorolható. Juhász Gyula erőteljes képi világa és a természeti motívumok használata jellemző erre az irodalmi korszakra. A versben megjelenik az őszi időszak hangulata, amelyet a költő búsként és szépként ír le. A természeti elemek, mint például az ákáclomb vagy az aranyeső, a szépség és a változás jelképeként jelennek meg.

A vers nemzetközi szempontból az őszi természeti motívumok használatával és a múlás, változás témájával kapcsolódik az angolszász romantikus irodalomba. William Wordsworth vagy John Keats verseiben is gyakran megjelennek az őszi természeti események, amelyek a múlandóság és az elmúlás érzetét hordozzák magukban.

A versben a búcsú motívuma és az őszi fátyol jelképe a magyar líra hagyományos tematikájával is összefüggésbe hozható. A magyar költészetben gyakran találkozhatunk olyan versekkel, amelyekben a természetváltozások és az elmúlás témáját dolgozzák fel, mint például Ady Endre vagy Babits Mihály műveiben.

Ezen összefüggések révén a vers láthatóvá teszi a magyar irodalom kapcsolódási pontjait a nemzetközi szépirodalommal, és azonosíthatóvá teszi az általánosabb, univerzális témákat és motívumokat, amelyek az emberi tapasztalatot és érzéseket fejezik ki.

A vers egy őszi napon játszódik, amelyet a költő úgy ír le, mintha az utolsó lenne, és ennek köszönhetően különösen szép. A versben megtalálhatóak teológiai elemek és utalások, amelyek számos értelmezést kínálnak.

A bibliatudomány szempontjából a vers többféle módon értelmezhető. Az első sorban található "Dús őszi nap" kifejezésen keresztül a teremtésre és Isten alkotására gondolhatunk, amely szépségét és bőségét átjárja az egész világot. Az "ütő penge" kifejezés a költő sorsát vagy az emberi életet jelképezheti, amely egy gyorsan peregő orsóhoz hasonlítható. Ezzel rámutat a halandóságra és a múlandóságra, ami egy fontos témakör a teológiai gondolkodásban is.

A patrisztikus nézőpontból az "arányeső" azt az ellentmondást jelképezi, amely Isten kegyelmét hozza el az ember számára. Az arany az isteni fényességet és szépséget szimbolizálja, amely a levélre hullik és megremegteti azt. A "dús őszi nap" magában hordozza a teremtés csodáját és az Isten általi gondviselést, amely képes megindítani az embert és ráébreszteni a halandóságára.

A skolasztika szemszögéből a versben megjelenő "búcsúzol már e tájról" mondat arra utalhat, hogy az őszi nap a múlandóság és a változás ábrázolása. Az emberi élet is csak rövid ideig tartózkodik ezen a tájon, és aztán tovább halad. A "boldog temető" azt az isteni ígéretet hordozza magában, hogy a halál után a boldogság és a nyugalom vár minket. Ez a gondolat a skolasztikus teológiában található meg.

Más szemszögekből is megközelíthető a vers. Például az ember és a természet kapcsolatát is fel lehet tárni, és hogy hogyan hatással van az évszakok változása az ember érzelmi állapotára. A versben látható őszi táj és az elszáradó növényzet között létrejön egyfajta harmónia, amely várakozásra és újjászületésre utal.

Összességében ez a vers sokféle szempont és értelmezés alapján vizsgálható meg teológiai szempontból. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika korábbi gondolkodói elemzéseivel kombinálva számos összefüggést és értelmet kaphatunk a vers mélyebb jelentéseihez.

A vers első sora "Dús őszi nap" utal arra, hogy a vers az őszi évszakot és annak természeti jelenségeit bemutatja. Az utolsó őszi nap jelzője arra utal, hogy az őszi időszak véget ér, és beköszönt a téli időszak.

A második sorban a "bús remek" ellentmondásos képet fest. Ez a szemlélet az emberi élettel kapcsolatos, de az emberi tapasztalatok ismerete és értése napjainkban is folyamatosan változik a tudományos kutatások eredményeire alapozva. Ezért a sor a tudományos megismerés folyamatának problémáit és kihívásait is tükrözheti.

A vers harmadik sorában a "ákác lombja" és az "orsó" szavak metaforikusan utalhatnak az evolúció folyamatára. Az evolúció lényege a változás és az adaptáció, amely az élőlényekre és környezetükre jellemző. Az "orsó" szó pedig az idő múlására, az események gyorsaságára és a sors munkájára utalhat.

A vers negyedik sora ismét az őszi időszak dús természetére utal, amikor a fák levelei elkezdenek lehullani. Az utolsó részét az "aranyeső" szó hívja fel a figyelmet, amelynek lehetősége a többek között a fotoszintézis által magyarázható, amelynek során a növények napenergiát hasznosítanak.

Az ötödik sorban az "ó nap" kifejezés fokozza az évszak végét, és utalhat arra, hogy a Nap elkezd átmeneti időszakra lépni. Az "aranyeső" kifejezés szó szerinti magyarázata mellett ez a rész a napfény szerepét is hangsúlyozhatja az őszi természetben.

A hatodik sorban az őszi fátyol jelentősége a tudományosan vizsgált légköri és meteorológiai jelenségekre utalhat. Az őszi időjárás és a dér előfordulása is összefügg a hőmérséklet csökkenésével és a páratartalommal.

A hetedik sorban említett "csorda" jelentheti a vándorló madarak vagy az állatok téli menekülését, amelyet a kutatók genetikai és migrációs vizsgálatokkal tanulmányoznak. Az "árnyék egyre nő" szóhasználata arra utal, hogy az nappalok rövidülnek, ami egy természeti folyamat, melyet a Föld forgása okoz.

A nyolcadik sorban a "őszirózsák hervatag hazája" az őszi növények hervadására, elhalására utalhat. Az őszi táj szépsége és csendessége együtt jár a természet megújulása és a biomódosulás folyamatával.

Végső sorokban a "boldog temető" kifejezés a természeti folyamatok ciklikus jellegét hangsúlyozza, valamint az elmúlás és a halál természetes részét jelképezi. A természettudomány segítségével az elmúlás folyamatainak megismerésével, pl. a rotációs dinamika, a komposztálás vagy az ökológiai folyamatok tanulmányozásával, megértjük és jobban tudjuk beilleszteni az emberi élet jelenségeit a nagyobb képbe.