Juhász Gyula "Egyedül" című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva számos érdekes összefüggést lehet találni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
Elsőként érdemes megemlíteni a vers szimbolikáját és a romantikus líra hatásait. A versben megjelenő vándorlás, magány és távoli lámpák motívumai a romantikus líra központi témái közé tartoznak. Az utazás és a magány motívumait főként a magyar romantika jegyzi, ahol a költői én gyakran vándorol, úton van, elszakadt a világtól és küzd a magányával. Ez a motívum megtalálható a magyar romantikus költők, mint például Vörösmarty Mihály vagy Arany János verseiben is.
A versben megjelenő távolok lámpáinak hazugsága és az estére váró utas hiánya az emberi kapcsolatok hiányát vagy elillanását szimbolizálja. Ez a motívum megjelenik többek között Thomas Mann "Buddenbrook ház" című regényében is, ahol az egyik főszereplő, Hans nem találja azt az emberi melegséget és szeretetet, amit keres az életében.
A vers végén a költő a "szűz magasság" szimbólumával utal a spiritualitás, a lelki felemelkedés fontosságára. Ez az összefüggés kapcsolódik az úgynevezett szent irásokhoz, például a Bibliahoz vagy Dante Isteni színjátékához, ahol az emberi lélek megváltására, vagyis a szellemi utazásra helyeződik a hangsúly.
A versben megjelenő tájak, nyarak és pompák említése a múlt felejthetetlen élményeit jeleníti meg. Ez a motívum megtalálható többek között Proust "Az eltűnt idő nyomában" című regényében is, ahol a főszereplő gyermekkora emlékeiből épít fel egy egész univerzumot.
Összességében Juhász Gyula "Egyedül" című verse számos irodalomtörténeti összefüggéssel rendelkezik mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A romantikus líra, a vándorlás és magány motívumok, az emberi kapcsolatok hiánya, a szellemi felemelkedés és azt a reményt, hogy a múlt emlékei mind megtalálhatóak a vers mélyebb rétegeiben.