Juhász Gyula "Elégiák" című versének elemzése irodalomtudományi szempontból lehetőséget ad a magyar és a nemzetközi szépirodalom összefüggéseinek feltárására.
A vers első sorában megjelenik az "alkonyati órák", amelyek az alkonyat hangulatát idézik. Ez a motívum a romantikus irodalomban, különösen a 18. és 19. századi angol lírában gyakran előfordul, ahol az alkonyat az átmenetet jelképezi a napfényes napról az éjszakai sötétségbe. Juhász Gyula versében pedig az alkonyat a borongásos hangulattal párosul.
A második versszakban a "őszi rózsák" motívuma jelenik meg, amely a múlás, az elmúlás jelképe. Ez a motívum szintén sokszor előfordul a romantikus és szimbolista irodalomban, hiszen az őszi rózsák az évadok változását, a természet megújulását és hervadását szimbolizálják. Ez a motívum a magyar és a nemzetközi irodalomban is gyakran előfordul, például William Blake "Ah, leszáll az est" című versében is.
A harmadik versszak az "elválás órái" motívumával foglalkozik, amely szintén állandó témája a lírának. Az elválás, a búcsú, a változás, és az elmúlás a líra egyik leggyakoribb témái, mivel az életben mindenki szembesül ezekkel a helyzetekkel. Ez a motívum a magyar és a nemzetközi lírában is gyakran előfordul, például Johann Wolfgang von Goethe "Szerelmek könyve" című művében is.
Juhász Gyula versében az alkonyati órák, az őszi rózsák és az elválás órái motívumai mind szimbolikus jelentéssel rendelkeznek, és az élet múlását, a változást és az elmúlást szimbolizálják. Ezek a motívumok jellemzőek lehetnek a romantikus és a szimbolista irodalomra, de megtalálhatóak a többi irodalmi stílusban is.
A versben megjelenő elégiák, azáltal hogy a természet elemekkel gazdagítják őket, a magányt és a bánatot is kifejezik. Ez a motívum a magyar irodalomban is gyakran megjelenik, pl. a 19. századi romantikus költők műveiben, de az elégiák gyakoriak a világ irodalmában is, például John Keats "Óda a megkopott elégiákhoz" című művében.
Összességében Juhász Gyula "Elégiák" című versének elemzése irodalomtudományi szempontból számos összefüggést mutat a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén. A motívumok, a hangulatok és a jelképek mind-mind részei a lírai hagyománynak, és az adott korszakok, irodalmi stílusok jellemzőinek megfelelően jelennek meg a versben.