Nem mondok én ódát dicséretedre,
Mint a magyar költészet nagyjai,
Furulyaszó az én versem, merengve
És andalogva hódol, Jókai!
A régi gyermek hálás szíve áldoz
Mesemondó, nagy gyermekünk, neked,
Ki földeríted a magyar családot,
Ha sorsunk egén beesteledett.

Száz éve jöttél, vigasznak, csodának
És dicsőségnek, Komárom fia,
E kis hazának és a nagy világnak
Száz könyved egy új magyar biblia.
Mindig meséltél, hogy a bús valóság,
A földi rabság tűrhető legyen,
Hogy a szegény magyarság méla sorsát
Feledje, rajtad csüggve szüntelen.

Magyar nábobja új ezeregyéjnek,
Gazdag szegénység jóltevője te,
Mit adjak néked, ki az örök élet
Mennyországából tekintsz ide le?
Egyik szemed sír, nézve nyomorunkat,
Másik nevet, mert a jövőbe lát,
Mikor majd második Árpádod újra
Visszafoglalja az egész hazát!

E szép csarnokban láttalak először
Arany-kék szeptemberben, délelőtt,
A százéves Kossuthról szólt merengő
Harangszavad és föligézted őt.

Az örök ifjúság kék nefelejcse
Virult szemedben szelíd megadón,
Éreztem, hogy e büszke, nagy teremben
Tied az ország és a hatalom!
Most én idézlek tiszamenti tájak
Pásztorsípjával és ünnepeden
Szeged babérját, a nevedet áldva
Királyi trónod arany zsámolyára
Könnyes szavakból fonva, leteszem.


Elemzések

A vers nem közvetlenül kapcsolódik a természettudományhoz, hiszen inkább a költészet és a történelem terén helyezkedik el. Azonban a versben található kifejezések és szimbólumok az ember és a természet viszonyát idézik meg.

A versben utalás található a magyar családra, amely a társadalom alapja és a genetikai öröklődés terén az evolúcióval is összefüggésbe hozható. A versek a múlt és jelen kontrasztját fejezik ki, ami viszonyul a fejlődés fogalmához. Az idézett részletek Jókaihoz és a magyar történelmi eseményekhez kapcsolódnak, amelyek a természettudományi kutatások fejlődését is befolyásolhatták.

A vers utolsó részében az "örök ifjúság" kifejezést használja a költő, amely a halhatatlanság vagy a tudományos kutatások által elért fejlődésre utalhat. A természettudománnyal foglalkozó kutatók általában az időtlen és állandó ismeretek megismerése iránt törekednek.

A vers elején és végén is találhatóak természeti szimbólumok, például a "furulyaszó", "énekelni" vagy a "viruló nefelejcs". Ezek a szimbólumok az emberi kapcsolatot a természettel és a világ misztériumával hivatottak kifejezni. A természettudományok szintén a világ és az emberi lét megértésére törekednek.

Bár a vers elsősorban a költészet és a történelem terén helyezkedik el, mégis találhatunk benne kapcsolódási pontokat a természettudományokkal. Ezek közül a legfontosabbak az ember és a természet viszonyát, a fejlődést és a misztériumok felfedezését hangsúlyozó szimbólumok.

Juhász Gyula Ének Jókairól című versének irodalomtudományi szempontból történő elemzése során figyelembe vehetjük a magyar és a nemzetközi szépirodalom összefüggéseit.

Magyar irodalom:
- A versben Juhász Gyula Jókai Mór iránti tiszteletét fejezi ki, és az ő irodalmi hagyatékát méltatja. Jókai Mór a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, aki rengeteg művet hozott létre, és fontos szerepet játszott a magyar nemzeti tudatébresztésben.
- A versben a magyar népmesék és Jókai meséi közötti kapcsolatra is utalás történik. Juhász Gyula szerint Jókai meséi segítenek elfeledtetni a magyarság nehéz sorsát és adnak vigasztalást a szegények számára.
- A történelmi referenciák, mint Árpád vagy Kossuth, a magyar nemzeti identitáshoz kapcsolódnak. Juhász Gyula ezzel a verssel magát is a magyar kultúra és irodalom részének tekinti.

Nemzetközi szépirodalom:
- Juhász Gyula műveiben a romantika és a szimbolizmus jegyei is felfedezhetőek, amiket a nemzetközi szépirodalom mozgalmai is képviseltek.
- A versben Jókai Mór egyetemes hatással bíró íróként jelenik meg. Juhász Gyula szerint műveivel Jókai nem csak a magyarságnak, hanem a világnak is segített: "E kis hazának és a nagy világnak / Száz könyved egy új magyar biblia."
- A versben található bibliai és mitológiai motívumok (pl. mennyország, nefelejcs) a szépirodalomban gyakran előforduló témák. Ezek az elemek az univerzalitásra és az emberi élet mélyebb kérdéseire utalnak.

Az elemzés során figyelembe kell venni a vers műfaji sajátosságait, például az odastruktúrát és a nyelvi eszközök használatát. Emellett az is fontos, hogy a vers társadalmi, történelmi és kulturális kontextusba helyezve legyen, hogy megérthessük, miért vált jelentőséggel bíró alkotássá.

A vers teológiai szempontból megjeleníti Jókai Mór isteni küldetését a magyar irodalomban, mint egyfajta megváltót.

Bibliatudomány szempontjából a vers sorai utalnak a szentírások fontosságára és erejére. "Száz könyved egy új magyar biblia" kifejezés a Bibliára utal, mint egyfajta vigasztalást és dicsőséget hozó eszköz. Ezzel Jókai művei mintegy Biblia-ként jelennek meg, amelyek segítségével az emberek elcsendesülhetnek és feledhetik a nehézségeket.

Patrisztika szempontjából a versben megjelenő mesék, álmok és a mesemondó szerepe az egyházi hagyományokra utal. Az egyházatyák is gyakran használták a meséket és példabeszédeket, hogy az isteni üzenetet közvetítsék az emberek számára. Jókai műveibe is beleszőtt a hagyományos történeteket és meséket, amelyeken keresztül továbbadja a hit és a remény üzenetét.

Skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő Jókai szerepe, mint a magyarságot összefogó erő és az egész hazára visszatérő újrállamformáló Árpád ismertetése a közösség szintjére emelkedik. A skolasztika hangsúlyozta a közösségi élet fontosságát és a közös jövőkép megértését.Jókai pedig a verseivel és írásaival kapcsolatot teremt a múlttal és a jövővel, hogy fel kívánja ébreszteni a haza szeretetét és a közös célt.

Egyéb nézőpontokból a vers megjeleníti Jókai Mór nagyságát és hatását a magyar irodalomban, valamint arról beszél, hogy szerepe a nemzeti identitás és az összetartozás erősítésében. A vers személyes kötődést is tükröz, amikor a költő a saját találkozásáról mesél, és az ünnepi pillanatot megörökíti. A versben megjelenő szívmelengető és meghatott köszönetnyilvánítás a költő iránta érzett tiszteletét és háláját jelzi.