A Juhász Gyula által írt "Falusi delelő" című vers természettudományos szempontból is érdekesnek tekinthető. Bár a vers elsősorban a falusi életet és a természeti jelenségeket írja le lírai hangvételben, mégis találunk benne olyan elemeket, amelyek az újabb természettudományos felfedezésekkel összefüggésbe hozhatóak.
Az első részben Juhász Gyula a falu házait és a torony pirosát említi. Itt az épületek fehérje, ami a napban majdnem égő hatást kelt. Ez a leírás utalhat a modern építőanyagok, például a fehér, hővisszaverő festékek használatára, amelyeket manapság a falak festésénél alkalmaznak.
A második részben a disznók meleg sárba túrva fekvését és az állatok boldog mélabúját írja le. Itt a művész az állatok viselkedését figyeli meg. Ebben a kontextusban az állatok viselkedésének tudományosan fölfogott vizsgálata, például az etológia területe juthat eszünkbe, amely a viselkedéstudományok egyik fontos ága.
A harmadik részben a napraforgó egyáltalán nem látható képét festi le. A napraforgó a virágok közül kiemelkedően erős pozitív fototropizmussal rendelkezik, azaz a virág feje mindig a nap felé fordul. Juhász Gyula hasonlítást alkalmazva írja, hogy a napraforgó dús méhét kitárja, mint Danae az arany napsugárra. Ebben a képben megjelenik a növények fotoszintézise, amely során a napfény energiáját a növények kémiai energiává alakítják.
A negyedik részben egy lány és egy kanca szerepel, valamint párzó galambok is jelen vannak. Ez a rész az élőlények viselkedésére fókuszál, hiszen a lány áll, a kancának itatónál nyerítése hallik, illetve a galambok párzanak. Az állatok viselkedésének, párzási szokásainak, táplálkozásának és kommunikációjának tanulmányozása a viselkedésökológiai kutatások egyik területe.
Összességében elmondható, hogy bár a "Falusi delelő" című vers elsősorban lírai alkotás, mégis találhatunk benne olyan részeket, amelyek az újabb természettudományos felfedezésekkel és ismeretekkel összefüggésbe hozhatóak.