Az örök ég alatt örök nyugodtan
Most álmodik a vén falu a porban.

Házak fehérje szinte ég a napban,
Torony pirosa a kékségbe harsan.

Disznók hevernek meleg sárba túrva,
Ó állatok mély, boldog mélabúja!

A napraforgó dús méhét kitárja,
Mint Danae az arany napsugárra.

A dombon egy lány, mint a barna bronz áll,
Nyerít egy kanca a nagy itatónál.

És turbékolnak a párzó galambok
S a temetőben virulók a hantok...


Elemzések

A Juhász Gyula által írt "Falusi delelő" című vers természettudományos szempontból is érdekesnek tekinthető. Bár a vers elsősorban a falusi életet és a természeti jelenségeket írja le lírai hangvételben, mégis találunk benne olyan elemeket, amelyek az újabb természettudományos felfedezésekkel összefüggésbe hozhatóak.

Az első részben Juhász Gyula a falu házait és a torony pirosát említi. Itt az épületek fehérje, ami a napban majdnem égő hatást kelt. Ez a leírás utalhat a modern építőanyagok, például a fehér, hővisszaverő festékek használatára, amelyeket manapság a falak festésénél alkalmaznak.

A második részben a disznók meleg sárba túrva fekvését és az állatok boldog mélabúját írja le. Itt a művész az állatok viselkedését figyeli meg. Ebben a kontextusban az állatok viselkedésének tudományosan fölfogott vizsgálata, például az etológia területe juthat eszünkbe, amely a viselkedéstudományok egyik fontos ága.

A harmadik részben a napraforgó egyáltalán nem látható képét festi le. A napraforgó a virágok közül kiemelkedően erős pozitív fototropizmussal rendelkezik, azaz a virág feje mindig a nap felé fordul. Juhász Gyula hasonlítást alkalmazva írja, hogy a napraforgó dús méhét kitárja, mint Danae az arany napsugárra. Ebben a képben megjelenik a növények fotoszintézise, amely során a napfény energiáját a növények kémiai energiává alakítják.

A negyedik részben egy lány és egy kanca szerepel, valamint párzó galambok is jelen vannak. Ez a rész az élőlények viselkedésére fókuszál, hiszen a lány áll, a kancának itatónál nyerítése hallik, illetve a galambok párzanak. Az állatok viselkedésének, párzási szokásainak, táplálkozásának és kommunikációjának tanulmányozása a viselkedésökológiai kutatások egyik területe.

Összességében elmondható, hogy bár a "Falusi delelő" című vers elsősorban lírai alkotás, mégis találhatunk benne olyan részeket, amelyek az újabb természettudományos felfedezésekkel és ismeretekkel összefüggésbe hozhatóak.

A Juhász Gyula Falusi delel című vers teológiai szempontból is értelmezhető. A versben bemutatott falu idillikus jellemzői és a természet szerves egységet alkotnak, ami képes elvezetni az embert az öröklét felé.

A bibliatudomány szempontjából fontos megemlíteni a vers visszatérő motívumait. Az örök ég alatt az isteni jelenlétre és az örök életre utalhat, míg a porban való álmodás az emberi élet múlandóságára és a földre való visszatérésre utalhat. Ezek a motívumok megjelennek a Bibliában is, ahol az emberi élet idővel elmúlik, de az isteni jelenlét örökkévaló.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenik a teremtő erő és az emberi lélek szoros kapcsolata. A falusi házak fehérje, amely szinte ég a napban, és a torony pirosa, amely a kékségben harsan, az isteni szépség és erejük szimbólumai lehetnek. A disznók és a mélabújuk pedig az emberi lélek mélyén élő boldogság utalhat, amely mindig jelen van, akár a nehézségek közepette is.

A skolasztika nézőpontjából fontos megemlíteni a természet harmonikus egységét. A napraforgó, amely kitárja dús méhét, hasonlítható Danae-hez, aki az arany napsugárra vár. Mindkét kép a természetben rejlő életfolyamatokat és a termékenységet jelképezi. A versben megjelenő vágyakozás a természetben megmutatkozó csodák és szépség iránt a skolasztika időszakában virágzó természettudományos és filozófiai gondolkodást tükrözheti.

Ezenkívül még az is felmerülhet, hogy a versben megjelenő lány és a kanca kapcsolata metaforikus lehet az ember és az isteniség közti kapcsolatra. A kanca itatónál nyerítve a természetközeli spontaneitást, míg a lány a dombon a természetben megtalálható harmóniát jelképezheti.

Összességében a vers teológiai szempontból az emberi lélek kapcsolatát a természettel és az isteniséggel hangsúlyozza. A bibliai motívumok, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjai mind hozzájárulnak a vers többrétegű értelmezéséhez és az ember és az öröklét közti összefüggések megértéséhez.

A vers irodalomtudományi szempontból számos összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalmi hagyományokkal.

A vers hangulata és képi világa kapcsolódik a romantikus hagyományhoz, ahol a természet jelképként jelenik meg, és érzelmeket közvetít. A falu és természeti elemek ábrázolása romantikus stílusban történik, ahol a természet szépsége és a falusi élet lassú csordogálása hangsúlyos. A versekben megjelenő képek, mint például a fehér házak, a torony pirosa, a meleg sárban heverő disznók, a napraforgó és a galambok mind természeti képek, amik az élet folyamatát és a természet szépségét jelképezik.

A versben megjelenő "Danae az arany napsugárra" utalás a görög mitológia világába, amely összekapcsolja a magyar irodalmat és a nemzetközi irodalmi hagyományokat. Danae a görög mitológia hősnője, aki Zeusszal együtt alkotott egy gyermeket, Perseuszt. Ez a referenciálug állhat általános szimbólumként egy új életre, a termékenységre vagy akár a művészi alkotásra is.

A versben megjelenő "lány, mint a barna bronz" kép a művészetben gyakran használt metafora. A bronzszínű bőrrel rendelkező lány a klasszikus szépségideált testesítheti meg, és a szépirodalomban a szerelem és vágy szimbólumává válhat.

A temetőben viruló hantok képe a halandóságról és az elmúlásról való elmélkedést jelezheti. Ez nemcsak a magyar irodalomban, hanem a nemzetközi irodalmi hagyományokban is gyakran előforduló motívum.

Összességében tehát a vers számos kapcsolódási pontot mutat mind a magyar, mind a nemzetközi irodalommal. A romantikus stílusú természeti képek, a mitológiai utalások és az emberi élet múlandóságának ábrázolása mind olyan témák és motívumok, amelyek több irodalmi hagyományban is megjelennek.