Eltört hegedűnek
Nehéz szavát venni,
Eltűnt reményünket
De nehéz feledni.

Nem is a remény tart
E letarlott tájon,
Csak a múltak kékjén
Mélázó sok álmom!

Tűnt szava bűbája
Játszik tört szivemmel, -
Árvaságom párja,
Tavalyi tavasznak
Asszonya, ne menj el!

Szépséged emléke
Úgy száll a szivemben,
Mint dómok tömjéne
Az alkonyi csendben!

Ó gyönyörű asszony
Tört madonnaképe,
Tömjén, hegedűszó,
Mely elvész az éjbe...