A vers Juhász Gyula Gazdag szegénység című műve.
A versben a költő egy odaadó és szeretetteljes hozzáállást fejez ki a szegények iránt. Kifejezi, hogy mindene és minden élete a szegényeké, és mindent megoszt velük. A versben számos motívum és összefüggés fedezhető fel mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.
Egy lehetséges összefüggés a magyar irodalom területén az, hogy a vers mögött meghatározó a szimbolikus jelentések használata. Például a költő azt mondja, hogy "Mindent elosztok köztetek, szegények", ami azt jelenti, hogy a gazdagság és a javak szükségszerűen a szegényeké lesz. Ez a gondolat sorban követi a magyar irodalom hagyományát, amelyben a szegénység, az ártatlanság, az egyszerűség erényekként vannak jelképezve. Ezt a motívumot megtaláljuk többek között Petőfi Sándorverseiben is, amelyekben a szegények által reprezentált értékek szerepelnek.
A nemzetközi szépirodalomban is megfigyelhetőek hasonló motívumok. Például a költő azt mondja, hogy "Tiétek a szerelmem, bús, halálos, Mely értetek vért és igéket áldoz", ez a sor az odaadó és önfeláldozó szerelmet jelképezi, amely gyakran előfordul a romantikus és a szimbolista irodalomban is. Az áldozatkészség és a szeretet ábrázolása olyan nemzetközi művekben található meg, mint William Shakespeare drámáiban vagy Victor Hugo műveiben.
A versben megtalálható egy optimista jövőkép is, amely utal a remény és a hit motívumára, hogy a jövendő boldogabb és szebb lesz. Ez az optimizmus és a hittel való reménykedés témája szintén gyakran előfordul a világirodalomban, például a modernista irodalomban, amelyben a változás és a fejlődés vágya jelenik meg.
Összességében a versben találhatók olyan motívumok és összefüggések, amelyek megtalálhatóak mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A szegényekhez és az ártatlansághoz kapcsolódó jelentések, az odaadó szerelem és az optimista jövőkép mind olyan témák és motívumok, amelyek mindkét irodalmi hagyományban megtalálhatóak.