Ó mennyi ige, mely örökre elszállt,
Bár üdvösséges híreket hozott,
A csillagok közt hasztalan lebeg már
Míg gyilkol, gyújtogat sok átkozott!

A Ganges mentén csöndben és magányban
Egy bölcs királyfi hangja éjbe ment
S a Genezáret partján holdas árnyban
Szavak köszöntötték a végtelent.

Ó írjátok a szárnyaló igéket,
Hogy a betűkből épüljön új élet,
Az igazság és szépség temploma.

Tudás, művészet szava megmaradjon
S hirdesse, hogy a bátor földi harcon
Nem győzhet a bitor! Nem, nem, soha!