A vers szempontjából fontos megfigyelni az alábbiakat:
1. Tematika és hangulat: A vers szerelmes hangvételű és a természeti jelenség, a hajnalhoz kötődik. A költő az éj és a hajnal közötti átmeneti állapotot, a csendet és a nyugalmat hangsúlyozza. A verse gyönyörű és romantikus képeket fest a természetről és a világról.
2. Formai jellemzők: A vers három négy soros versszakból áll. A rímképlet a versben ABCB sorrendet követ. Ez a formai megjelenés a magyar költészetben meglehetősen gyakori. A rímképletekkel és az ütemekkel játszik a vers, dinamizálja a verset és fokozza a hangulatot.
3. Motívumok és szimbólumok: A versben megjelenő motívumok és szimbólumok segítenek a verselemzésben. Az éjjel és a hajnal, valamint az égbolt a legfőbb motívumok a versben. Az éj a sötétséget, a csendet és az álmodó világot jelképezi, míg a hajnal az újjászületést, az ébredést és az égi fényt jelenti. A versben megjelenő ég, nap és sugár motívumok a természet nagyságát és erőteljességét fejezik ki. A madarak szintén motívumként jelennek meg a versben, és a szerelmes szavakat, az éneklést és az örömet jelképezik.
4. Nyelvezet és költői eszközök: A versben megfigyelhetőek a lírai költői eszközök és nyelvi fordulatok. Az alliteráció jelentős hangsúlyt fektet a versre, míg a metaforák és a szimbólumok a lírai érzéseket és gondolatokat erősítik. Például a "bús jegenyének szűz homlokán ég fényed mosolya" metaforikusan a hajnali napfényt jelképezi. A második versszakban az "arcod, az örök" kifejezés egy metafora arra, hogy a hajnal az örökkévalóságot képviseli. Továbbá a ritmus és az ütemek, valamint az összhang a nyelvezetben és az előadásban fontosak, érzelmeket és hatásokat hoznak létre.
5. Összefüggések a magyar és a nemzetközi szépirodalomban: A versben számos elem található, amelyek hasonlóságot mutatnak más magyar és nemzetközi irodalmi munkákkal. A szerelmes téma és a természet romantikus ábrázolása például nagyon jellemző a romantika korszakában, amely a 19. században jelentkezett a világirodalomban. Juhász Gyula versében az éj és a hajnal közötti átmeneti állapot is megjelenik, ami szintén számos műben fontos szerepet játszik. Az öröklét és az ég motívuma Szép Ernő és Ady Endre verseiben is visszaköszön, amelyek jelentős magyar költők a 20. századból. Emellett, a természet és az évszakok jelentőségét és szerepét sok más költő is hangsúlyozta, mint például a romantika korszakának híres angol költője, William Wordsworth vagy a francia romantika egyik legfontosabb alakja, Victor Hugo.
Összességében a vers költői nyelvezetben és fordulatokban gazdag, melyek segítségével a költő kifejezi szerelmes érzéseit és a természet által keltett érzéseket. A verse pompás képek segítségével hozza közelebb az olvasóhoz az éjszaka és a hajnal közötti varázslatos pillanatot, és magasztaló érzéseket vált ki a természet iránt. Emellett számos összefüggést találhatunk a magyar és nemzetközi szépirodalomban, amelyek segítenek a mű megértésében és megbecsülésében.