Menekülünk a láthatatlan
És ismeretlen rém elől,
Ki ránk les százezer alakban
És egyszer mégis csak megöl.

Ki ránk vár fényben és ködökben,
Alattomos gyilkos, konok,
Minden bukásban és örömben
Ő közeleg, az átkozott.

Megengedi, hogy dalba fogjunk,
Hogy csókoljunk egy tünde nőt,
Elnézzük, percek üdve hogy fut
És mint nőnek a temetők.

Megengedi, hogy meneküljünk
Mámorba, ködbe, bús vakon,
Hogy végre lássuk: itt a vesztünk
S érezzük: nincsen irgalom!


Elemzések

A vers teológiai szempontból egy mély vallási élményt tükröz. A költemény fő témája a "láthatatlan és ismeretlen rém", aki mindenütt jelen van és végül megöl bennünket. Ez a rém a halál, vagy általánosabb értelemben a bűn, amely a keresztény teológiában az emberi lét romlottságát jelképezi.

A bibliatudomány szempontjából a vers bibliai tartalmakra utal. Az első sor a Teremtés könyvében megfogalmazott emberi bűntől való menekülést fejezi ki. Az ember az első bűn miatt elveszítette az örök élet lehetőségét, és szüksége van Istentől való menekülésre. A második sorban az "alattomos gyilkos" kifejezés felidézi az ószövetségi sátánt, aki kísérti az embert a bűnre. Az utolsó sorban az "irgalom" hiánya emeli ki az emberi bűn következményeit, amelyek a halálhoz vezetnek.

A patrisztika szempontjából a vers Isten és ember közötti harccal kapcsolatos. Az ember a bűn következtében elveszítette eredeti állapotát, és hajlamos a bűnre. Az "átokozott" jelző a bűnös emberi természetet és a belső harcot jelenti, amelyet az ember Istennel folytat. Az ember képes örömben és bánatban egyaránt Istent elfelejteni, de végül rádöbben, hogy nincs menekvés a bűn következményei elől.

A skolasztika szempontjából a vers a bűn és az isteni irgalom fogalmára fókuszál. Az ember a bűn következtében rendkívüli szenvedésre ítélteti, de Isten megengedi, hogy egyes élvezetek és örömszerzések között éljen. Az ember azonban folyamatosan menekülő életet él, amelyben nem találja az igazi boldogságot. A vers a skolasztika filozófiai gondolatait tükrözi, amely hangsúlyozza az emberi bűn és az isteni irgalom ellentétét.

Következtetésként elmondható, hogy a vers teológiailag a bűn és a halál témáját érinti, és mélyebb vallási élményeket fejez ki. Az összefüggéseket a bibliai tartalmakra, a patrisztikára és a skolasztikára lehet felhasználni a vers értelmezéséhez.

Juhász Gyula Haladék című versét irodalomtudományi szempontból is értelmezhetjük. A versben megjelenő témák és motívumok, valamint az alkalmazott költői eszközök több összefüggésre utalnak mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. A halál motívuma: A versben a halál és a végzet folyamatos jelenléte erősíti az elkerülhetetlenség érzetét, ami a tragikus sorsot hangsúlyozza. Ezt a motívumot számos irodalmi műben találhatjuk, például William Shakespeare Hamletjében vagy Thomas Mann A halál Velencében című művében is.

2. Az ártatlan áldozat: A versben megjelenő láthatatlan rém és gyilkos alakja egy ártatlan áldozatot jelképez, amelynek szerepe a romantikus és lírai költészetben gyakran előfordul. Az ártatlan áldozat motívuma megtalálható például John Keats Ode on a Grecian Urn című versében vagy Johann Wolfgang von Goethe Faustjában.

3. A várakozás: A versben a fényben és ködökben várakozó alak megidézi a várakozás motívumát, amely több irodalmi műben is megjelenik. A várakozás motívuma a romantikus költészetben gyakran kapcsolódik a sors, a végzet vagy a szerelem témáihoz. Az említett motívum például Samuel Beckett Az utolsó csepp című drámájában vagy Federico García Lorca Várakozás című versében is megjelenik.

4. Az elkerülhetetlen veszteség: A versben a vesztettség érzete és az irgalom hiánya hangsúlyos. A tragikus veszteség, a sors elkerülhetetlensége számos magyar és nemzetközi irodalmi műben megjelenik. Például William Shakespeare Romeo és Júliájában vagy Sándor Petőfi János vitéz című epikai költeményében is megtalálható.

Az előző példákon kívül a versben jelenlevő mélyebb értelmezések és jelképek, valamint az alkalmazott költői eszközök (pl. metaforák, megszemélyesítések) további kapcsolódásokra adhatnak lehetőséget más magyar és nemzetközi művekkel. Az irodalomtudományi szempontú elemzés során figyelembe vennénk még a szöveg időbeli és helyi kontextusát, valamint a költői stílus jellemzőit is.

A Juhász Gyula "Haladék" című versét természettudományos szempontból is elemezhetjük. A versben a természetfeletti lényekkel való küzdelem, a halandóság és a sors kérdése kerül előtérbe. Azonban összekapcsolhatjuk a mai természettudományos felfedezésekkel is.

Az első sorok arra utalnak, hogy az ember menekül a láthatatlan és ismeretlen rémtől. Ma a modern tudomány számos olyan jelenséget és entitást tár fel előttünk, amelyek korábban rejtve voltak vagy csak a mítoszok és a fantázia világába tartoztak. Új felfedezéseink és kutatásink révén új megértést nyerünk az olyan területeken, mint a genetika, a kvantumfizika, az űrkutatás és így tovább. Ezek az ismeretek korábban inkább láthatatlanok voltak a hétköznapi emberek számára.

A vers második részében a rejtélyes rém alattomos gyilkosként jelenik meg, aki mindig fennálló veszélyt jelent. Ezt összekapcsolhatjuk a modern tudománnyal, amely sokszor figyelmeztet a rejtett veszélyekre, például a környezetszennyezésre, a klímaváltozásra vagy a vírusok terjedésére. Ezek a veszélyek láthatatlanok, de mégis folyamatos fenyegetést jelentenek.

A harmadik részben a versben a költő beszél arról, hogy engedjük magunkat elragadni a szépség és a boldogság pillanatától, ahogy a tündérekkel csókolódunk és örömmel futunk előre. Ez arra utalhat, hogy az ember a természettel való kapcsolatban is talál boldogságot és megnyugvást. Ma tudományos kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy az erdőben séta vagy a természetben való időtöltés stresszcsökkentő hatással lehet ránk, javíthatja hangulatunkat és növelheti pszichológiai jóllétünket.

A vers végső részében a költő ráébred arra, hogy nincs menekvés, a veszedelem ott van mindig. Ez összekapcsolható azzal a felismeréssel, hogy a természet ereje és a természeti katasztrófák mindig jelen vannak. Az emberi tevékenység hatásai, például a klímaváltozás vagy az élővilág pusztítása, rámutatnak arra, hogy a természet iránti irgalom nélkülözhetetlen.

A Juhász Gyula "Haladék" című versében a természettudományos felfedezésekkel való összefüggés megmutatja, hogy az emberi élmények és az emberi lét sok tekintetben megközelíthető a modern tudomány segítségével. A versben ábrázolt felfedezések és felismerések közvetlen kapcsolatban állnak a természettudomány területén elért haladással és a világról való fokozottabb tudatossággal.