A Juhász Gyula "Haladék" című versét természettudományos szempontból is elemezhetjük. A versben a természetfeletti lényekkel való küzdelem, a halandóság és a sors kérdése kerül előtérbe. Azonban összekapcsolhatjuk a mai természettudományos felfedezésekkel is.
Az első sorok arra utalnak, hogy az ember menekül a láthatatlan és ismeretlen rémtől. Ma a modern tudomány számos olyan jelenséget és entitást tár fel előttünk, amelyek korábban rejtve voltak vagy csak a mítoszok és a fantázia világába tartoztak. Új felfedezéseink és kutatásink révén új megértést nyerünk az olyan területeken, mint a genetika, a kvantumfizika, az űrkutatás és így tovább. Ezek az ismeretek korábban inkább láthatatlanok voltak a hétköznapi emberek számára.
A vers második részében a rejtélyes rém alattomos gyilkosként jelenik meg, aki mindig fennálló veszélyt jelent. Ezt összekapcsolhatjuk a modern tudománnyal, amely sokszor figyelmeztet a rejtett veszélyekre, például a környezetszennyezésre, a klímaváltozásra vagy a vírusok terjedésére. Ezek a veszélyek láthatatlanok, de mégis folyamatos fenyegetést jelentenek.
A harmadik részben a versben a költő beszél arról, hogy engedjük magunkat elragadni a szépség és a boldogság pillanatától, ahogy a tündérekkel csókolódunk és örömmel futunk előre. Ez arra utalhat, hogy az ember a természettel való kapcsolatban is talál boldogságot és megnyugvást. Ma tudományos kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy az erdőben séta vagy a természetben való időtöltés stresszcsökkentő hatással lehet ránk, javíthatja hangulatunkat és növelheti pszichológiai jóllétünket.
A vers végső részében a költő ráébred arra, hogy nincs menekvés, a veszedelem ott van mindig. Ez összekapcsolható azzal a felismeréssel, hogy a természet ereje és a természeti katasztrófák mindig jelen vannak. Az emberi tevékenység hatásai, például a klímaváltozás vagy az élővilág pusztítása, rámutatnak arra, hogy a természet iránti irgalom nélkülözhetetlen.
A Juhász Gyula "Haladék" című versében a természettudományos felfedezésekkel való összefüggés megmutatja, hogy az emberi élmények és az emberi lét sok tekintetben megközelíthető a modern tudomány segítségével. A versben ábrázolt felfedezések és felismerések közvetlen kapcsolatban állnak a természettudomány területén elért haladással és a világról való fokozottabb tudatossággal.