A Juhász Gyula Haláltánc ének című vers a teológiai szempontból is érdekesnek tekinthető. A vers az emberi tapasztalatot és vágyakozást foglalja össze, és ezeknek a hiábavalóságára hívja fel a figyelmet.
A versben megjelenik a bölcsesség kérdése, amely az ószövetségi bölcsességirodalomból, például a Könyvekből származó bölcsességi tanításokból fakadhat. A bölcsesség és a halál kapcsolata érdekes, mert a középkori teológiai gondolkodásban a halál és a halál utáni élet kérdése igen fontos volt. A halál ugyanakkor nem csak a testi halált, hanem az élet szüntelenségét jelentette. A versben a halál előttünk való táncolása azt fejezi ki, hogy nincs menekvés a haláltól, és a bölcsesség sem nyújt védelmet vagy kiváltó lehetőséget.
A versben megjelennek az ószövetségi könyvekből származó képek és metaforák is, például az őszi parlagra hullott pillangó képe. Ez a kép a bibliai idő és halál metaforáját hordozza magában. Az őszi parlagon való táncolás a múlásra, múlandóságra és a halálra utal, és arra figyelmezteti az embert, hogy semmi sem tartós a világban.
A versnek vallásos vonatkozása is lehet, hiszen érzékelhető benne az emberi vágyakozás és a vallási tapasztalatok keresése. A versben megjelenik a szerelem, a csók és a rózsa képe is, amelyek az emberi boldogság és teljesség szimbólumai lehetnek. Azonban a vers továbbmegy, és megmutatja, hogy mindezek a dolgok elhalnak és múlandóak.
A vers a patrisztikus és skolasztikus teológiai gondolkodást is megjelenítheti, hiszen ezekben az időszakokban a metafizika és a lélektan foglalkoztatta a teológusokat. A haláltánc szimbolizmusa az örök életre való vágy és az emberi hiányosságok felismerésének kifejeződése lehet. A teológusok ebben az összefüggésben az emberi halandóság kérdését és az örök élet lehetőségét vizsgálták.
Más szempontból a vers értelmezhető a jóvátehetetlen múlás metaforájaként is. A versben szereplő sírok és sírokon történő táncolás képe a múlás és a halál tapasztalatát fejezi ki. Ez a megközelítés a halál szemlélete és elfogadása körül forog, és az embernek azt az érzést sugallja, hogy mindenképpen szembe kell néznie a halállal és elfogadnia azt.