Ne nézzetek e folt hátán folt köpenyre,
Valamikor rég bársonyruha volt.
Fényes, finom. Az édesanyám vette,
Ki arany hárfán altatót dalolt.
Édesanyám hercegnő volt szegény
És alkonyatkor sírva csókolt engem,
Arany haj és glória volt fején.
És én elvesztettem.

Ne nézzetek e koravén ábrázatra,
Valamikor olyan volt, mint a hó,
Szelíd, finom. Az édesapám arca,
Ki herceg volt, csodaszép, csodajó.
Úr és beteg. Fehér kendő fején.
Búcsúzó csókkal csókolt mindig engem.
Úgy csókolt, mint a haldokló remény.
És én elvesztettem!

Most keresem a régi palotánkat
És a hercegi édenkertemet.
Az álmokat az arany nyoszolyában,
Tört játékomat, tűnt reményemet.
És dalolom az édesanyám dalát
És apám csókját csókolom. Felettem
Szállnak az évek s én várom tovább,
Amit elvesztettem!


Elemzések

A vers természettudományos szempontból figyelembe véve, számos aspektussal kapcsolatban van, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók.

Az első sorokban említett folt köpenyről elmondható, hogy a modern textiliparban létrehozott anyagok, például a bársony olyan fejlett technológiával készülnek, amelyeket még Juhász Gyula idejében nem ismertek. Ez a felfedezés azt mutatja, hogy a textilipar és a technológia fejlődése egyre újabb anyagokat és alkalmazási lehetőségeket eredményez.

A második versszakban található koravén ábrázatról elmondható, hogy a mai orvosi technikák és kozmetikai megoldások többféle módon javítják a bőr minőségét és megjelenését. Az emberi öregedést befolyásoló genetikai és környezeti tényezők megértése hozzájárult ahhoz, hogy új módszerekkel tudjunk kezelni és lassítani az öregedést.

A vers utolsó részében a régi palota és a hercegi édenkert keresése a természetvédelemmel és a környezettudatossággal is összefüggésbe hozható. Az édenkertek megőrzése és a természetes élőhelyek védelme fontos területek a modern ökológiai kutatásnak. Az álmok és remények elvesztése, amit a vers említ, szintén kapcsolódik a pszichológia és az agykutatás területéhez, amelyek vizsgálják az emberi gondolkodás és érzelmi reakciók mechanizmusait.

Összességében elmondható, hogy a vers a múlt és a jelen, a természet és a technológia, valamint az ember és a környezete közötti kapcsolatokat érinti. A természettudomány aktuális felfedezései és fejlesztései hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megértsük a világot és hatékonyabban kezeljük a különböző kihívásokat.

A vers teológiai szempontból többek között a megtérés, elveszettség és vágy ábrázolására fókuszál.

Elsőként tekintsük a bibliatudomány szempontjait. A versben megjelennek olyan motívumok, melyek az elveszettség és vágy bibliai térszerkezetére utalnak. Az elvesztett ruha, amely valaha bársonyruha volt, jelképezi az ember elvesztett állapotát és tisztaságát az első bűnbeesés (Ádám és Éva) után. Azáltal, hogy Juhász Gyula édesanyját és édesapját hercegnőnek és hercegnek ábrázolja, mintegy utalva a paradicsomi édenkertre és az ember eredeti teremtett állapotára, hangsúlyozza az ember elveszett állapotát.

A patrisztikus teológia nézőpontjából értelmezve, a vers kifejezi az emberi lélek vágyait és a megtérés szükségességét. Az édesanyjának és édesapjának jelképes alakja az isteni szeretet és gondoskodás megtestesítője. A faltokon átütő eredeti szépségük és isteni állapotuk arra utal, hogy az emberi lélekben mélyebb vágyak rejlenek, melyek csak Istenben lelhetnek teljes beteljesedést és boldogságot. Az elvesztett állapot miatti fájdalom és hiányérzet ugyanakkor a megtérés felé vezető útra hívja az embert, hogy újra Istenre találjon és megtapasztalja az eredeti teremtett rendeltetést.

A skolasztikus teológia szempontjából a vers hangsúlyozza a reményre és vágyra épülő aspektusokat. Az édesanyjának és édesapjának megtestesítő és vágykeltő alakja ösztönzi az embert, hogy felszínre hozza és megértse a belső vágyakat, és azonosuljon velük. A belső vágyak nem csupán az anyagi világban keresendők, hanem az ember szellemi és lelki életében is találhatnak kielégülést. A versben megjelenik a remény, hogy az elvesztett állapot helyreállítható, az álmok és remények nem veszhetnek el teljesen.

Az összességében tehát a vers teológiai értelmezése az elvesztettség, megtérés és vágy kapcsolatára fókuszál. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaiból vizsgálva, a vers kifejezi az emberi lélek mély vágyakat és az ezek iránti hiányt. Ugyanakkor azt is sugallja, hogy a vágyak és az elvesztett állapot helyreállíthatóak az Istenre való megtérés és a remény által.

A vers irodalomtudományi szempontból áttekintve számos összefüggést találunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
A versben található képek és hangulatok a romantikus irodalomra és költészetre utalnak. Az édesanyát és az édesapát hercegnőnek és hercegnek írja le a költő, ami a romantikus idealizmusra utal, ahol a boldogság és a szépség legmagasabb formái találkoznak. Az édesanyjának és édesapjának az elvesztése szimbolizálja a gyermek korai felnőtté válását és az ártatlanság elvesztését.

A költeményben a foltos köpeny és a koravén ábrázat motívumai a szépség múlandóságára és a vergődő múlt emlékére utalnak, ami Nietzsche nihilizmusának és a modern irodalmi irányzatoknak a jellemzői közé tartozik.

A versben megtalálhatóak a mítoszokra és a hagyományra való utalások is. Az édesanyának arany hárfán énekel, ami a görög mitológiára, az apa pedig a fehér kendővel a velejáró betegségre, a halálra utal.

A versben a költő keresi a régi palotát és az édenkertet, amely a szimbolikus visszatérést jelzi a paradicsomi állapotokhoz, a gyermekkor boldogságához és gondtalanságához.

Összességében a versben megjelenő motívumok, képek és hangulatok számos összefüggést mutatnak mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban található irányzatokkal és témákkal. A romatika, a modernizmus és a mitológia mind jelen vannak ebben a rövid, de gazdag költeményben.