Mi szebb: bokáid karcsú íve tán,
Vagy vállaid vonagló vonala,
Ivor fogad az ajkad bíborán
Vagy a szemed, e halvány ibolya?

Mi jobb: ha látlak lassan lejteni
Fénylő színen, mint hattyút nyári tón,
Vagy erkélyed homályán sejteni
Az árnyadat az éji kárpiton?

S mi édesebb bú: elgondolni fájón,
Hogy nélküled suhant el ifjuságom,
Mely olyan árva és örömtelen volt?

Vagy, hogyha majd a hűs hantokba fekszem,
Örök sötétben is kéklik felettem
Szemed derűje, mint a nyári mennybolt?


Elemzések

A vers első sorában található a "bokáid karcsú íve" kifejezés, ami a test anatómiájára utal. A mai természettudomány a test részleteivel és szerkezetével foglalkozik, így ez a kifejezés kapcsolatba hozható a jelenlegi ismeretekkel.

A második sorban említett "vállaid vonagló vonala" szintén a test vonalainak és anatómiájának leírására utal. Az emberi test szerkezetével és funkcióival kapcsolatos kutatások mai eredményei lehetővé teszik, hogy részletesen tanulmányozzuk az anatómiát és a test mozgását.

A harmadik sorban szereplő "Ivor fogad az ajkad bíborán" része lehet a folyadékok és anyagok kutatásának. Az anyagok színe és összetétele természettudományos vizsgálat tárgya lehet.

A negyedik sorban szereplő "szemed, e halvány ibolya" a szemmel kapcsolatos kutatásokra utalhat. Az emberi szem szerkezetét és működését megértése a természettudományos kutatás egy fontos területe.

A vers második versszakában a szerző az erkélyen látott árnyakról beszél. Az árnyak kutatása fényterjedésre és optikára épül, ami szintén a természettudományok része.

A vers harmadik versszakában a szerző a múlt hiányát érzékeli és a "suhant el ifjuságom" kifejezéssel érzékelteti az idő múlását. Az idő és az idő múlása kutatása a fizika területéhez tartozik.

A vers utolsó versszakában a szerző arra utal, hogy míg életében a szemed derűjét ismeri, azután is a hűs hantok alatt a szem derűje felett fogózkodik. Az örök sötétben való kékség viszont szintén a fényterjedést és az optikát érinti.

Ez a vers tehát olyan témákat érint, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatóak, mint az anatómia, az anyagok tulajdonságai, a fényterjedés és az idő múlása.

Juhász Gyula Hermia című versét irodalomtudományi szempontból felfedezhetjük a következő összefüggéseket mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Stílus és forma: A vers hagyományos formában íródott, négy négy soros stanzákból áll. Ez egy tipikus formai jellemzője a romantikus lírának, amely a 19. századi európai irodalom fontos áramlata volt.

2. Romantika: A vers tartalma és szereplői, valamint a szenvedélyes, érzelmes kifejezésmód jellemzői a romantika irodalmi irányzatához kapcsolhatók. A romantika a 19. században népszerű volt Európában, és jellemzően a természet, az érzelem és az egyéni élmények kifejezésére fókuszált.

3. Szimbolizmus: A versben számos szimbólum található, például a bokák karcsú íve, a vállak vonalai, az ajkak és a szemek. Ezek a szimbólumok mélyebb érzelmeket és érzelmi állapotokat fejeznek ki, és a versben megtestesítik a lírai én érzéseit a szerelmi tárgy iránt.

4. Szépség és természet: A versben gyakran találkozhatunk a szépség és a természet motívumaival. A versben megjelenő természeti elemek és képek a lírai én érzelmeit és vágyait fejezik ki, és a szépség jelképeként jelennek meg. Ez a motívumhasználat számos irodalmi irányzatban megtalálható, például a romantikában és a szimbolizmusban.

5. Személyes érzelem és belső világ: A versben az egyéni érzelmek és belső világ kerül előtérbe. A lírai én érzelmi megrázkódtatása, az ifjúság elvesztése és a szerelem vágya mind kifejeződik a versben. Ez a belső világ bemutatása jellemző a lírai irodalomra, amely az egyéni érzésekre és tapasztalatokra fókuszál.

6. Egyetemes érzelmek: A versben megjelenő érzelmek és vágyak mindenki számára ismerősek lehetnek, és általánosan érthetőek. A szerelmi vágy, az ifjúság elvesztése és a háttérbe szoruló érzelmek mind olyan témák, amelyek az emberi tapasztalatot megszólítják. Ezért a vers nem csak a magyar, hanem a nemzetközi olvasóknak is emlékezetes lehet.

A Juhász Gyula Hermia című vers teológiai szempontból is értelmezhető. A versben megjelenő szépségkérdésekre reflektálva, a költő nevezi meg a különböző testrészeket, mint például a bokák, vállak, ajkak és szemek. Ezen testrészek szépségét felsorolva, a költő magába foglalja a természet szépségét és az emberi testet. A versben felmerülő dilemmák és kérdések kapcsolódnak a teológiai gondolkodáshoz, különösen a patrisztika és skolasztika nevezetes alakjainak nézőpontjához.

A bibliatudomány nézőpontja alapján az emberi test szépsége arra utalhat, hogy a teremtésben Isten képmása van jelen. Az emberi test és az emberi érzékek által tapasztalt szépség a teremtett világ egyik megnyilvánulása, amely Isten iránti tiszteletünket és hálánkat fejezheti ki.

A patrisztika (őskeresztény gondolkodás) nézőpontja szerint a testi szépség nem csak a külső megjelenést jelenti, hanem a lélek szépségét is. A szépség így a lelki fejlődés és a lelki érettség jelképe is lehet. A versben felmerülő kérdések is ezen a szemléleten alapulnak, ahol a költő az emberi test szépségén keresztül a lelki szépségre reflektál.

A skolasztika (középkori filozófiai és teológiai irányzat) nézőpontja szerint a szépségnek objektív és szubjektív aspektusai vannak. Az objektív szépség egyetemes és állandó, míg a szubjektív szépségrelációban áll a megfigyelővel. A versben szereplő kérdések és dilemmák segítenek felvetni az objektív és szubjektív szépség fogalmakat, ahol a költő a saját érzékelésére és érzéseire támaszkodik.

Ezen nézőpontokon túl más olyan teológiai kapcsolódási pontok is találhatóak a versben, amelyek a halál és az örök élet témájához kötődnek. A költő arról elmélkedik, hogy milyen édesebb bú lehet az elhalálozás vagy az ifjúság elvesztése. Ezen elmélkedések a teológiai gondolkodást is ösztönözhetik, amelyben a halál és a feltámadás eszméje és az örök élet reménye jelenhet meg.

Összességében a Juhász Gyula Hermia vers teológiai nézőpontból értelmezhető. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjai alapján megvizsgálhatóak az emberi test szépségével, a lelki fejlődéssel, az objektív és szubjektív szépséggel, valamint a halállal és az örök élet reményével kapcsolatos kérdések és dilemmák.