Az emberhez száll himnuszom ma,
Hittel hadd harsogom dalom,
Nagy ismeretlenek helyében,
Dacos fejem meghajtva mélyen,
Szelíden és örök reményben
Ez ismerőst magasztalom.

Tudjátok-e, hogy mi az ember?
A por s a végtelen fia,
Istent teremtő földi szellem,
Kemény pöröly vasvégzet ellen,
Ezer fönséges küzdelemben
Viaskodó harmónia!

Nézzétek: izzad tar mezőkön,
Sarcol a rögből életet,
Nap égeti és tüske marja,
Tépázza ég és föld viharja
S a jövendő útján haladva
Csókolják fény és fellegek!

Nézzétek: napba törtetően
Mint épít büszke kupolát,
Egekbe lendül lelke, karja,
Kőhomloka, ércakaratja
Győzelmesen lendül magasba
És mélységekbe száll tovább!

Ember! Hittel hiszek tebenned,
Ember! Forrón szeretlek én.
Te nyomorúságos, hatalmas,
Te végzetes, te forradalmas,
Te halálban is diadalmas
Utód az Isten örökén!


Elemzések

A vers természettudományos szempontból több érdekességgel is szolgál.

Az első sorban az "emberhez száll himnuszom ma" kifejezés utalhat az emberi tudományok fejlődésére, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy a természetet jobban megismerjük és megértsük. Ezenkívül a "nagy ismeretlenek helyében" kifejezés is arra utalhat, hogy az emberiség folyamatosan felfedez új dolgokat és kutatja a természeti jelenségeket.

A második bekezdésben az ember leírása a "por s a végtelen fia" kifejezéssel kezdődik. Ez utalhat az evolúció elméletére, miszerint az emberi faj a földi porból és az evolúció során fejlődött ki. Emellett itt található a "kemény pöröly vasvégzet ellen" kifejezés, ami arra utalhat, hogy az ember az evolúció során képes volt túljutni nehézségeken és kihívásokon, amelyekkel szembe kellett néznie.

A harmadik bekezdésben a vers említést tesz az ember kölcsönhatásairól a természettel. Az "izzad tar mezőkön" és a "nap égeti és tüske marja" kifejezések utalhatnak a mezőgazdaságra és az agráriparra, amelyek során az ember használja a természeti erőforrásokat és rendezi azokat a céljai szerint. Emellett itt található az "a jövendő útján haladva csókolják fény és fellegek!" kifejezés is, amely arra utal, hogy az ember törekszik a tudás megszerzésére és a technológia fejlesztésére.

A negyedik bekezdésben az emberi elme erejére utalnak a "napba törtetően", "égekbe lendül lelke, karja" és "kőhomloka, ércakaratja" kifejezések. Ez azt sugallja, hogy az ember a tudomány és a technológia segítségével képes túllépni önmagán és elérni a lehetetlennek hitt dolgokat.

Végül a vers azt is kifejezi, hogy az ember végzetes és halálos, de ugyanakkor diadalmas is. Ez utalhat a modern orvostudomány eredményeire és a betegségek elleni küzdelmekre, amelyek lehetővé teszik számunkra a hosszabb és egészségesebb életet.

Összességében a vers több természettudományos témára utal, mint például az evolúció, a mezőgazdaság, a tudás és technológia fejlődése, valamint az orvostudomány eredményei. Ezek mind a mai természettudomány friss felfedezéseivel és kutatási területeivel kapcsolatba hozhatók.

A Juhász Gyula által írt "Himnusz az emberhez" című vers teológiai szempontból is értelmezhető. A vers az emberhez szól, és az ember isteni természetének és küldetésének megemelését fejezi ki.

A vers első része arról szól, hogy az ember egy ismeretlen területekben hordozza a hitet, és magasztalja azt, amit ismer. Ez a rész kapcsolódhat a Bibliatudományhoz, mivel az ember hitének és vallásosságának témája folyamatosan jelen van a Bibliában. Az emberi hit és az istenivel való kapcsolat kifejezésére számos szimbolikus elemmel és képpel dolgozik a Biblia.

A vers második része az ember isteni jellegét hangsúlyozza. Az ember Isten teremtményének és a végtelen fia, tehát Isten képmása. Ezenkívül az embernek kemény küzdelemmel teli élete van, az ellen küzd, ami a Földön és a sorsában nehezítő tényező lehet. Ez a rész kapcsolódik a patrisztikus teológiához, amely a korai keresztény szellemi írók tanításaival foglalkozik. A patrisztikában hangsúlyozzák az ember istenségének és emberi küldetésének fontosságát, valamint a bűnbánat és a megtérés jelentőségét.

A vers harmadik része az emberi létezés különböző aspektusait és küzdelmeit ragadja meg. Az ember földi érdekekkel és nehézségekkel küzd, miközben az idő ellen halad. A természet és az idő ereje ellenére az ember lelkének törekvése a magasba törés, az isteni felé való emelkedés. Ez a rész kapcsolódhat a skolaszTIKÁhoz, amely a középkorban kialakult filozófiai rendszer. A skolasztika azt tanítja, hogy az emberi létezésben az ember lelke lehetőséget kap arra, hogy az isteni igazság és a végtelen felé törekedjen.

A vers utolsó része megerősíti a szerző hitét az emberben, aki bár nyomorúságos, hatalmas, végzetes és forradalmas, mégis diadalmas a halálban is, mert ő az örök Isten utóda. Ez az utolsó rész visszakapcsolódik a Bibliához és a kereszténység hitéhez, amely szerint az emberi létezésnek van egy Isten által meghatározott célja és öröklétben részesülhet az Isten által.

Összességében a vers teológiai szempontból az emberi lét, az isteni küldetés és a hit témájával foglalkozik. A versben található összefüggések a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaival is kapcsolódnak, mivel ezek a teológiai irányzatok mind azzal foglalkoznak, hogy az ember isteni természetének és küldetésének megértését és megtapasztalását segítsék.

A vers elemzése során először is érdemes megvizsgálni a magyar irodalmi hagyományokra való utalásokat. Juhász Gyula himnusza a magyar poétikai hagyományokban gyökerezik, ahol a szellemiség és a hivatás fontos téma. Az ember dicsőítése és az én-narráció megszólalása a magyar irodalom nagyjaihoz hozható, mint például Petőfi Sándor vagy Ady Endre műveihez.

Ugyanakkor a versben található tematikai elemek és motívumok nemzetközi szépirodalmi vonatkozásokat is magukban hordoznak. Az emberlét és az emberi élet jelentősége, a küzdelem, a remény és a halál témája általános emberi tapasztalatokra utal, és számos világirodalmi műben képviseltetik magukat.

Az ember helyzete és küzdelme az isteni és a földi világ között, a konfliktus és az egyensúly keresése olyan témák, amelyeket számos irodalmi mű feldolgoz. A versben megjelenő ellentétpárak, mint például "kemény pöröly vasvégzet ellen" vagy "nap égeti és tüske marja" ismerős lehet más irodalmakból is.

A vers hangsúlyozza az ember erejét és kitartását a nehézségekkel szemben, és dicsőíti az emberi fájdalmat és küzdelmet. Ez a hősiesség és kitartás témája a klasszikus görög irodalomban jelenik meg, pl. a Hésiodosz és az Ókori görög dráma műveiben, de az európai-amerikai romantikus irodalomban is, pl. Byron és Shelley műveiben.

A versben Megjelenő istenképzet és vallásosság nemzetközi vallási és filozófiai irodalmakhoz kapcsolható. Az ember isteni-szellemi dimenziójának megjelenítése az isteni és a földi világ közötti kölcsönhatásról szól, amely a vallások tanításait és a filozófiai elmélkedéseket is érinti.

A versben a természet megjelenítése és az ember kapcsolata vele olyan romantikus irodalmi motívum, amely számos nemzetközi műben előfordul. A természet szépségének dicsérete, a természeti elemek ereje és az ember kapcsolata vele olyan művekből ismert, mint pl. Shakespeare "Vihar" című drámája vagy William Wordsworth természeti lírai költeményei.

A versben megjelenő személyes érzelmek és gondolatok az emberi lét egészét jelölik, és bárkozhatnak a lírai irodalomban előforduló tematikára és stílusra. Az emberi lélek mélységeinek és érzelmek gazdagságának megjelenítése, valamint a lírai én-narráció a világirodalomban, például a romantikus lírában és a modern lírában is megtalálható.

Összességében a vers számos kapcsolódási pontot mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Tematikájában és motívumaiban elemeket találunk a romkantikában, a romantikában, a klasszikus görög irodalomban és a vallásos-filozófiai irodalomban is.