A Juhász Gyula által írt "Himnusz az emberhez" című vers teológiai szempontból is értelmezhető. A vers az emberhez szól, és az ember isteni természetének és küldetésének megemelését fejezi ki.
A vers első része arról szól, hogy az ember egy ismeretlen területekben hordozza a hitet, és magasztalja azt, amit ismer. Ez a rész kapcsolódhat a Bibliatudományhoz, mivel az ember hitének és vallásosságának témája folyamatosan jelen van a Bibliában. Az emberi hit és az istenivel való kapcsolat kifejezésére számos szimbolikus elemmel és képpel dolgozik a Biblia.
A vers második része az ember isteni jellegét hangsúlyozza. Az ember Isten teremtményének és a végtelen fia, tehát Isten képmása. Ezenkívül az embernek kemény küzdelemmel teli élete van, az ellen küzd, ami a Földön és a sorsában nehezítő tényező lehet. Ez a rész kapcsolódik a patrisztikus teológiához, amely a korai keresztény szellemi írók tanításaival foglalkozik. A patrisztikában hangsúlyozzák az ember istenségének és emberi küldetésének fontosságát, valamint a bűnbánat és a megtérés jelentőségét.
A vers harmadik része az emberi létezés különböző aspektusait és küzdelmeit ragadja meg. Az ember földi érdekekkel és nehézségekkel küzd, miközben az idő ellen halad. A természet és az idő ereje ellenére az ember lelkének törekvése a magasba törés, az isteni felé való emelkedés. Ez a rész kapcsolódhat a skolaszTIKÁhoz, amely a középkorban kialakult filozófiai rendszer. A skolasztika azt tanítja, hogy az emberi létezésben az ember lelke lehetőséget kap arra, hogy az isteni igazság és a végtelen felé törekedjen.
A vers utolsó része megerősíti a szerző hitét az emberben, aki bár nyomorúságos, hatalmas, végzetes és forradalmas, mégis diadalmas a halálban is, mert ő az örök Isten utóda. Ez az utolsó rész visszakapcsolódik a Bibliához és a kereszténység hitéhez, amely szerint az emberi létezésnek van egy Isten által meghatározott célja és öröklétben részesülhet az Isten által.
Összességében a vers teológiai szempontból az emberi lét, az isteni küldetés és a hit témájával foglalkozik. A versben található összefüggések a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaival is kapcsolódnak, mivel ezek a teológiai irányzatok mind azzal foglalkoznak, hogy az ember isteni természetének és küldetésének megértését és megtapasztalását segítsék.