Keresés:

Juhász Gyula

Innominata

Egy ismeretlen, névtelen leány
Azt írta nékem: látott és szeret.
De találkoznunk nékünk nem lehet.

Sokszor tűnődöm rajta: milyen ő,
A mosolya, a szava, a szeme
S beszélgetek a távolból vele.

Fiatal lány, szerettem én nagyon,
Adtam szívet, hitet, vágyat sokat
S hiába volt száz égő áldozat.

Miért szeretsz? A bánatért talán,
Mely férfilelkemből lelkedbe tör
S miért szaladsz meg bánatom elől?

Jó tudnom azt, hogy valaki szeret
S keresem szemek mélyén szerteszét
Szerelmed angyali üdvözletét...

Írd meg a véleményed Juhász Gyula Innominata című verséről!
Juhász Gyula további versei: