Juhász Gyula "Izsák sírása" című versét teológiai szempontból analizálva több aspektusra is rávilágíthatunk. A vers alapját a Bibliában található Ábrahám és Izsák története adja, ahol Ábrahám Izsákot, az egyetlen fiát Isten parancsára meg akarja ölni.
Az első négy versszakban Ábrahám fájdalma és kétségei jelennek meg. Kopár és hideg képével Ábrahám lelkének állapotát jelképezi, ahogy vesztesége miatt magányosan áll a hegyek között. Az "ifjú véremmel vesztesz el" kifejezéssel arra utal, hogy Izsákkal együtt veszti el a jövőjét és reményét is.
Ezután következik a kérdés, hogy "Az Isten néma... süket füled nem hallja énekét?" Ez arra utal, hogy Ábrahám számára az Isten csendes marad, és nem ad választ a kétségeire és kérleléseire. Ez ellentmondásban áll az élettel, amely hív és megélni kívánja az embert. Itt az Isten hallgatása az emberi tapasztalat és a vallási hagyomány közötti kapcsolat hiányát jelképezi.
A következő versszakban Ábrahám újra kétségeket fogalmaz meg, amikor rákérdez, hogy miért bánná gyümölcöző képességet. Ez arra utal, hogy bennem csírázik az igéret és az élet, de miért akarná Ábrahám ezt elpusztítani.
Az "Ó Ábrahám" kezdés megidézi a patrisztikus teológusokat, akik számos kérdést és dilemmát tárgyaltak a hit és az emberi tapasztalat közötti kapcsolattal kapcsolatban. A Szentírásban megjelenő személyek mintává váltak a hit gyakorlására és az emberi kérdések megválaszolására.
A versben felmerülő kérdések és dilemmák hozzájárulhatnak a Bibliatudományhoz is, mivel az Isten néma és nem válaszol. Ebből a szempontból a vers arra utal, hogy az emberi tapasztalatok és kérdések felvetése fontos a vallási hagyományon belül is, és lehetőséget ad a vallási tudományok fejlődésére és elmélyülésére.
A skolasztikus teológia nézőpontjából vizsgálva, a versben megjelenő dilemmák és kétségek összeférhetetlenek lehetnek a racionalista tételekkel. Az Ábrahám által felvetett kérdések és ellentmondások a hit és a logika közötti feszültségek rámutatnak a skolasztikus teológia korlátaira és hiányosságaira.
Összességében Juhász Gyula "Izsák sírása" című verse a teológia számos aspektusát, mint például a Bibliatudományt, patrisztikát és skolasztikát, tökéletesen megjeleníti és vitatja meg az Istenhez és a hithez kapcsolódó kérdéseket és dilemmákat.