1

Egy szót dadog: az élete dalol
E szörnyű szó, a húnyt parázs alól,
Az élete, amely örökre romban
Hever a porban, éktelen halomban.

Egy szót dadog: fölsírja az egekbe
És az egek nyugodtan mosolyognak,
Egy szót dadog: a földre leteperve
És a siket föld egykedvűn forog csak.

Egy szót dadog: valaha tudta, mit tesz,
Ma már nem érti s érzi, vége itt lesz
S mint koszorút a sírra, följajongva
E drága szót a végtelenbe dobja.

2

Ő néma. Jár a kertben, mint kisértet
S hogy élete pecsétjét meg ne törje,
Nem látja, mint bámulja őt az élet,
Ő néz örök merőn egy mély gödörbe:
A hangok fájnak néki, mint a kések,
A csönd kong benne, mint süllyedt harangok
És várja szótalan, míg az ítélet
Utolsó, szörnyű trombitája harsog
És néha, mikor boldog alkonyat van
S elnyomja őt egy szender akaratlan,
Félig dalolva és félig zokogva
Megnyílik ajka, mint a pince torka
S valami régi és homályos emlék
Kísértete gyanánt, mely visszaleng még,
Pár szót susog, mely a szájára téved,
Mint vén ereszre halk, bús denevérek.


Elemzések

A vers elején a "húnyt parázs" utalhat a holt szénre, ami az élet jelképévé válik. Ez a kép az emberi testtel és élettel kapcsolatosan is értelmezhető. A modern természettudományban az élet folyamatával és az emberi test működésével kapcsolatos legfrissebb felfedezések vannak összefüggésben. Kutatások folynak a sejtek működéséről, a génműködésről és a sejtek életciklusáról, amelyek mind hozzájárulnak az élet megértéséhez és a test működésének feltárásához.

A következő részben a vers arra utal, hogy az ember elvesztette az érzelmi és értelmi kapcsolatát a világgal. Az "égek nyugodtan mosolyognak" és a "siket föld egykedvűn forog csak" a természettel való kapcsolatunk hiányát mutathatja. A természettudományos kutatások azt mutatják, hogy az emberek távolodtak el a természeti környezettől és ezt az emberek és a természet közötti kölcsönhatás hiányátaként értelmezik. A kutatások megpróbálják megérteni a természeti folyamatokat és a környezetünket annak érdekében, hogy jobban megőrizzük és fenntartsuk azt.

A versben továbbá szerepel az emberi emlékezet és a múlt szerepe, amely a természettudomány egyik fő területe. Az emlékek és az örökség a DNS-ben tárolódnak, és a genetikai kutatások felfedezéseinek köszönhetően egyre jobban megértjük az emberi evolúció és az öröklődés folyamatát.

A versben a természeti képek és a szimbólumok magukba foglalják a jelentést, amelyekkel a modern természettudományi kutatások és felfedezések összefüggésbe hozhatóak. A versek által megjelenített érzelmek és hangulatok pedig tükrözik az emberi tapasztalatot, amely egyidejűleg természettudományos megfigyeléseken és felfedezéseken alapul.

A vers irodalomtudományi szempontból is értelmezhető. Az alkotás az egyedüllét és a magányosság témáját dolgozza fel, két szomorúan élő ember története révén. A vers első szakaszában egy dadogó halott azon siránkozik, hogy élete, amely már pusztulásban van, semmivé válik és romokban hever. Az élet végül csak egy hiábavaló szóvá válik, amelyet a "végtelenbe dob". Ez a rész a tragikus emberi sorsra, a múlás és a hiábavalóság érzésére utal.

A vers második szakaszában pedig egy néma alakot ismerünk meg, aki magányosan jár az életben és nem tud kommunikálni a külvilággal. Az életet csak megszakított pillanatokban éli meg, amikor egy ideig elmerül a boldogságban vagy egy kicsit dalol. Azonban hirtelen ajka megnyílik és olyan szavakat suttog, amelyek visszacsengnek a múltból, és egy régi emléket kísértenek. Ez a rész a mentális zavart, a múlttal való kapcsolódást és a nyelv kommunikációs nehézségeit ábrázolja.

A vers általánosságban az egyedüllét, a romlás, a hiábavalóság és a kommunikáció nehézségeinek témájára fókuszál. Megemlíti az élet véges voltát és a múlás tényét, valamint az emberi sors tragikus aspektusait. Az ismert magyar szerző, Juhász Gyula, a versben egy szimbolikus nyelvet alkalmaz, hogy az általa ábrázolt érzeteket és gondolatokat érzékeltetse a olvasóval.

Ezenkívül a versben fellelhetünk nemzetközi összefüggéseket is, például a romlás, az egyedüllét és a kommunikáció hiánya univerzális témákként jelentkeznek a világirodalomban is. Számos olyan nagy művezető ismerhető fel, akik az emberi magány, a múlás és az élet hiábavalósága témáit dolgozták fel, mint például Franz Kafka, Samuel Beckett vagy Anton Chekhov. Ezért a vers olyan témákra utal, amelyek az irodalom számos területén jelennek meg.

A vers, Juhász Gyula Két élő halott, a teológiai szempontból a szenvedés és remény témáját boncolgatja. Az első versszakban az élet paradox jelentése kerül elő: az élet dalol, de ugyanakkor örökre romban hever a porban, éktelen halomban. Ez az ellentmondás talán a Bibliát idézi, ahol megvásárolták az emberi bűnért való váltságáért. A húnyt parázs alól származó szó a bűnt és szenvedést jelképezi, amely vétkes emberi természetünk miatt itt van jelen.

A második versszakban a címek közül a bibliatudomány és a patrisztika perspektívája található meg. Az ég perspektívája az égiek mosolygása nem reagál semmilyen módon a síró föld hangjára, amely a szenvedő emberi létet jelképezi. Míg az ég a kegyelemben nyugodik, a föld siket és érzéketlen az emberi szenvedés iránt.

A harmadik versszakban a skolasztika nézőpontja jelenik meg. Az ember megtapasztalja és érzi az élet jelentését és értelmét, de a szenvedés és a halál az összefüggés hiánya miatt nem érthető és érezhető. Az ember elveti ezt az életadó szót, mint a koszorút sírjára, mintegy elvetve a szenvedés és halál terhét és remény nélkül veti a végtelenbe.

A második részben az élő halott a fókusz, aki a kertben jár, mint kisértet. Az elidegenedés állapotát jelképezi, amikor az ember elveszíti a kapcsolatot az élettel és a világgal. A hangok fájnak neki, mert szenvedést okoznak, míg a csöndben süllyedt harangok cinkosságban élik tovább a szenvedését. Az élő halott várja a végső ítéletet, amelyet a szörnyű trombitahang harsog, és csak a boldog alkonyatban veszít el tudata és zárul le a szája, hogy a múltból visszhangzik néhány szó, amelyek a szenvedés és remény megjelenítését szolgálják.

Összességében a vers a szenvedés, az elidegenedés és a remény témáit érinti, amelyeket a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjai segítenek megérteni és relevánsabbá tenni. A versek általában az emberi tapasztalatok és érzelmek ábrázolására szolgálnak, tehát a teológiai szempontból való elemzés sokféle megközelítést és magyarázatot kínálhat.