A Juhász Gyula által írt "Klytemnesztra" című vers teológiai szempontból is értelmezhető. A versben Klytemnesztra, a mitológiai figura, akit a görög tragédiákban ismerhetünk meg, megjelenik mint egy éjfélarcú asszony, aki képes gyógyulást hozni a gyávának megélt gyöngeségektől.
A bibliatudomány szempontjából érdemes megfigyelni, hogy a gyógyulás lehetősége, amit Klytemnesztra képvisel, a Biblia által közvetített isteni irgalommal lehet összefüggésben. Az isteni irgalom a bibliai szövegekben gyakran megnyilvánul a bűnös ember iránt, aki megérdemelné a büntetést. A versben a gyáva gyöngeség, valamint az árnyékok gyötrelmei is olyan állapotok, melyekben az ember bűnösnek érezheti magát, és erre a bűnre válaszul érkezik Klytemnesztra, aki képes meggyógyítani.
A patrisztika, vagyis a korai keresztény egyházi írások nézőpontjából kiindulva, érdekes lehet megvizsgálni a versben megjelenő képek és szimbólumok hatását. Tekintettel arra, hogy a patrisztika időszakában a keresztény teológusok nagy jelentőséget tulajdonítottak a szimbólumok értelmezésének és a megváltás folyamatának, Klytemnesztra megjelenhet mint a megváltás alakja. A versek során a megváltást vagy a gyógyulást hozó személy képe jelenik meg, valamint a halotti béke felfogása is megidéződik.
A skolasztika, vagyis az középkori filozófiai és teológiai iskola szemszögéből vizsgálva, érdemes az összefüggéseket megkeresni a versben megjelenő szépség és a szörnyűség között. A skolasztika filozófiai irányzatban a szépséget és a végtelent dicsérik, míg a szörnyűséget és a félelmet a hiányzó vagy torzult végtelenként értelmezték. A versben Klytemnesztra szépségét és szörnyűségét egyszerre jeleníti meg, ami a skolasztikus gondolkodásmódban megnyilvánuló ellentétpárnak tekinthető.
Összességében, a "Klytemnesztra" verset teológiai szempontból elemezve, fel lehet fedezni az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira. Ez pedig lehetővé teszi a mélyebb tanulmányozást és az ilyen értelmezések keresését a versben.