A versben megfigyelhető az ember és a természet közötti ellentét, valamint az idő múlásának tematizálása. A teológiai szempontból értelmezve a vers kifejezi a halál és az elmúlás tapasztalatát, valamint a múltba való visszavágyást, a múlt megtartó erejét.
A bibliatudomány nézőpontjából a versben megjelenő halott, süket Beethoven a falon lehet a művészi és intellektuális alkotók szimbóluma, akik a halálon túl is tovább élnek műveik révén. Az ő alkotásaik, a régi versek, szép kisértetek jelentik a múlt értékeit, amikre szükség van a jelenben. A versben a halott művész jelenléte a múltban és a jelenben is megmutatkozik, ahol a régi levelek, versek és csókok emléke tovább él.
A patrisztika nézőpontjából az ellentét és a vágy leképezheti az ember és Isten közötti kapcsolatot. Az ember vágyik Istenre és az örök életre, míg az elmúlás, a halál a földi lét végső állapota. A múltbéli emlékek, mint a régi versek és csókok, a lelki vágyak kifejezői lehetnek, ami az ember lelkét az örökélet felé hajtja.
A skolasztika nézőpontjából a köd vára a korlátozottságot, a világi dolgok felettiségét jelképezi, ami mögött az elvontabb és tökéletesebb dolgok húzódnak meg. A vágy, ami hervad, mint az őszvégi virág, az ember földi vágyainak múlására utal, miközben a szellemi tökéletesség felé tart. A múltban, a régi levelekben, versekben, csókokban megtalálható az igazság és a tökéletesség, amire az ember vágyik.
Egyéb ötletként azonban a versben található halott, süket Beethoven a falon figyelmeztetheti az olvasót arra, hogy a művészet és a zene segítségével áthidalhatóak a kommunikációs akadályok, és az ember képes túllépni a halál határain. A köd vára pedig egy metafora lehet az emberi gondolatok és érzések közötti zavaros területre, ahol az ember a múltbeli emlékeivel próbál talajt találni a jelenben.
Összességében tehát a vers teológiai szempontból az elmúlás, a halál és az elmúló vágyak tematizálásával a múltba és az öröklétbe való visszavágyást fejezi ki, továbbá a művészet és az emlékek erejét hangsúlyozza. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika aspektusai különböző módon értelmezik és magyarázzák meg a verset, de közös pontjuk az elmúlás és a múlt megtartó erejének hangsúlyozása.