Emlékezés, te halvány szőke nemtő,
Sírok fölött borongó géniusz,
Kinek tanyája csöndes cipruserdő,
Hisz élni szép és emlékezni bús!
Ó légy ma vídám, ujjongó, szökellő,
És ajkad zengjen, mint a zongora,
Rapszódiát dalolj ma égi nemtő,
Mely visszhangot ver s nem szűnik soha:
Mert bár sok század száll és tűnik ezred,
El nem viszi hírével Liszt Ferencet!

Ó nagy világnak hírhedett zenésze,
Kinek csodás és gazdag húrokon
A legnagyobb költő hódolt szerényen,
Lélekben és zenében oly rokon;
A kései kor bánatos művésze,
Hogy emlékezzék méltón vissza rád,
Ki egykor lázban és gyönyörben égve,
Világot járva hódítál hazát
S míg arany és taps váltakozva csengett,
Magyarnak tudták ott künn Liszt Ferencet!

S ha bús hazád sorsán könnyítni kellett,
Könnyet törülni, vigaszt önteni,
Te jöttél s mély zenéd összhangja mellett,
Uj Amphion, épültek kövei,
Tanúk rá Pest, Pozsony, Szeged, amelynek
Vészét túlzengte büszke zongorád,
Mely szabadságot hirdetett s szerelmet
S bánat nyomán művészet mámorát.
És a magyar, mint hálás, árva gyermek,
Rajongva hódolt a hű Liszt Ferencnek!

Művész hazája széles e világon
Minden táj, hol megértés fénye ég,
Ó téged is tárt karral várt a távol
S ölelt a szabad, dús emberiség
S te tékozoltál lelked aranyából,
De messze nép hítt bár s idegen ég:
Magyar rapszódiák költője, bátor
Hittel hirdetted a magyar zenét
S távol világban te el nem feledted,
Hol ringatták bölcsőjét Liszt Ferencnek!

Áldott művész, ki bennünket szerettél,
Dicsőségedből ó tekints ma ránk,
Melyet világhír karján nem feledtél,
Nézd: büszkén épül, szépül kis hazánk.
Magyar művészet: lelkünk boldog éke,
Ragyogni kezd, erős, szép, fiatal,
A népek nagyszerű hangversenyében
Új indulót próbál ma a magyar!
S hódító és örök zenéje mellett
Ünnepli első hősét: Liszt Ferencet!


Elemzések

A vers szerzője, Juhász Gyula, Liszt Ferenc emlékezetéről ír, és felsorolja a zeneszerző nagyságát és hatását a magyar és a nemzetközi zenei világra. Természettudományos szempontból az alábbi elemek kapcsolódhatnak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésben:

1. Cipruserdő: A cipruserdő környezete és élőlényei lehetnek kutatások tárgyai a biológia és az ökológia területén. Az erdő élővilágát tanulmányozva megérthetjük, hogyan járul hozzá az ökoszisztéma fenntartásához.

2. Húrok: A húrok fizikai tulajdonságai és rezgésszabályozása a hangszerek területére, különösen a húros hangszerekre koncentrál. A rezgések és a frekvenciák tanulmányozása lehetővé teszi a hangok keletkezésének és terjedésének jobb megértését.

3. Láz és gyönyör: Az emberi érzelmek biokémiai és neurokognitív vizsgálata során a tudósok megpróbálnak jobban megérteni, hogy a zene, mint a művészet általában, hogyan hat az agyra és a hangulatra. Megérthetjük, hogyan járul hozzá a zene az emberi érzelmek kifejezéséhez és befolyásolásához.

4. Szabadság és bánat: A zene pszichológiai hatása az emberi élete és érzéseinek különböző aspektusait is magában foglalhatja. Tanulmányok azt mutatják, hogy a zene terápiás hatásokkal rendelkezik, és segít a stressz csökkentésében, a hangulat javításában és a pozitív érzelmi állapot elősegítésében.

5. Magyar rapszódiák: Liszt Ferenc munkájában gyakran szerepelnek hagyományos magyar dallamok és népi témák. Az etnomuzikológia és a népzenei kutatások eredményeként megérthetjük, hogyan alakult és terjedt a magyar népzene, és hogyan halad át a különböző zenei stílusokon és hatásokon.

6. Magyar művészet: A magyar művészet összetevői - beleértve a zene, a képzőművészet, a irodalom és a színház - a kultúrtörténet, az antropológia és más társadalmi tudományok területét érintik. A művészet általánosságban hozzájárul az identitás és a kulturális örökség megőrzéséhez és megértéséhez.

7. Hangverseny és induló: A zenei előadások és koncertek közén a hangversenyek a legfontosabb események, ahol művészeti és technikai szempontból ismerik el a művészek és a zene jelentőségét. A hangversenyek a hangszeres játék tudományával és a hangtechnológiával kapcsolatban is jelentősek lehetnek.

Ezen felül az előadott elemek között találhatunk további kapcsolódási pontokat a különböző természettudományos területek (biológia, fizika, kémia stb.) és a művészetek (zene, irodalom stb.) között. A vers által kifejezett érzelmek és az emberi kultúra megértése egyaránt hozzájárul a természettudományok, a társadalomtudományok és a humanisztikus tudományok közötti átfogóbb megközelítésekhez és párbeszédhez.

A vers eleje a halott művész, Liszt Ferenc, emlékének és tiszteletének szentelve. Az "emlékezés" szó az emlékezés és az emlékezeti kultúra fontosságát hangsúlyozza. A versben a művész tehetsége, szerepe és hatása kerül bemutatásra.

A bibliai utalások a versben a halál, az emlékezés, és az örökség témájára koncentrálnak. A cipruserdő utalás a temetkezésre és a sírhantokra, amelyek hagyományosan a bánat, a veszteség és az emlékek helyszínének számítanak. A versben szereplő emlékezés isteni és művészeti kontextusú, ahol Liszt Ferenc zenéje és művészete az öröklét jelképévé válik.

A bibliatudomány számára a vers többek között a halál, az emlékezés, az örökség és a hagyaték kérdéseire irányítja a figyelmet. Az emlékezést itt mély és meghitt érzelmekkel párosítja, és a vers azt sugallja, hogy az emlékek nem múlnak el, hanem örökké fennmaradnak.

A patrisztika (az egyházi atyák tanításait kutató tudomány) szempontjából a versben megjelenik a művészet isteni inspirációjának témája. Liszt Ferencet a versben "égi nemtőnek" nevezik, amely isteni ajándékként értelmezhető. A versben megjelenik a művész Isten ajándékának elfogadásának fontossága és a művészet isteni hivatásának tisztelete.

A skolasztika (a középkori teológiai rendszer) szempontjából a versben többek között a művészet szépségének és hatásának kérdése kerül előtérbe. A versben Liszt Ferencet "nagy világnak hírhedett zenésszé" és "magyar rapszódiák költőjévé" nevezik, amely kiemeli a művészetének elismerését és hatását. A versben Liszt Ferenc művészete nemcsak szórakoztató, hanem érzelmi és szellemi hatást is kivált, és ezzel elismeri a művészet szerepét és erejét.

Ezen kívül a versen belül található további jelentések és összefüggések is felderíthetők különböző nézőpontokból, például a magyar nemzeti identitás és a kulturális emlékezet témájában.

A vers szövege Juhász Gyula alkotása, amelyben Liszt Ferenc emlékezetét ünnepli. Az alábbiakban bemutatom a vers elemzését az irodalomtudomány szempontjából, mind a magyar, mind a nemzetközi irodalmi összefüggéseket figyelembe véve.

Az első sorokban a szerző a "halvány szőke nemtő" kifejezést használja az emlékezésre, amely egyfajta női személyként jelenik meg a versben. Ez az érzelmi-tanulmányi ás-előképzet-i elem széles körben elterjedt az európai költészetben, és olyan költők műveiben fordul elő, mint például Shakespeare vagy Petrarka.

A következő sorokban a "csöndes cipruserdő" képe jelenik meg, amely a ciprusfák szimbólumaként utal az emlékezet visszahúzódó természetére. Ez a motívum szintén gyakran előfordul a klasszikus európai költészetben, mint például Lord Byron Don Juan című művében.

A vers második részében a költő Liszt Ferenc zeneszerzői tehetségét és hírnevét dicséri. Méltatja Liszt Ferenc zenéjének egyedülálló hatását, amely megfelelt mind a magyar, mind a nemzetközi közönség igényeinek. A zene erejét hangsúlyozza, és azt állítja, hogy Liszt Ferenc zenéje örökké él száll végtelenségében. Ez az összefüggés az irodalom és a zene között gyakran előfordul a romantikus költészeten belül, amikor a költők a művészi kifejezés különböző formáit összekapcsolják és egymástól függő módon használják.

A vers harmadik és negyedik részében a költő tovább folytatja Liszt Ferenc zenei tehetségének és hatásának dicséretét. Kifejezi a magyar nép hódolatát és szeretetét a zeneszerző iránt, mivel zenei művei segítettek könnyíteni az elnyomott hazájuk sorsát. Egyúttal hangsúlyozza, hogy Liszt Ferenc nemzetközi hírnevet is szerzett, és széles körben tisztelték külföldön is. Az említett városok, mint Pest, Pozsony, Szeged, valamint a "büszke zongora" motívuma emlékezetes képek a versben. Ezek a részek a romlatlan érzékenység hordozói és több dicső történelmi eseményre utalnak.

A vers ötödik részében a költő kiemeli Liszt Ferenc hatását a nemzetközi művészvilágra. Azt állítja, hogy Liszt Ferenc akkor sem feledkezett meg a szülőföldjéről és a magyar zenéről, amikor más országokban élt és alkotott. Az általános, minden emberiséget összefogó értékeket és ideálokat képviselő zenei műveivel hozzájárult a magyar kultúra, valamint a nemzetközi zenei kultúra fejlődéséhez.

A vers hatodik részében a költő az említett hatás és hozzájárulás folytatódásáról beszél. Megjegyzi, hogy az újgeneráció kezd hozzájárulni a magyar művészet és kultúra fejlődéséhez, és új indulót próbál. Úgy véli, hogy ezek a művészek ünneplik Liszt Ferencet, aki az első hősük lett.

Összességében a vers Juhász Gyula Liszt Ferenc iránti tiszteletét és elismerését fejezi ki. Az alkotás különféle irodalmi motívumokat, szimbólumokat és képeket használ, amelyeknek többek között a romantikus irodalom, a városképek és a természeti képek hagyományaihoz való kapcsolódások is vannak. A vers szövege kifejezi a művészetnek a nemzetközi és a hazai közösségekre, valamint a magyar kultúra hagyományaira gyakorolt hatását.