A Halotti beszéd című epigramma a teológiai szempontból az elmúlásról és a halálról szól. Az első sorokban a költő a földi lét hiábavalóságára utal, miközben a lélek más világba tartozik. Ez a szempont megjeleníti a bibliatudomány nézőpontját, amely hangsúlyozza a földi élet múlandóságát és az örök élet lehetőségét.
A Balassi epigramma arról szól, hogy a magyar líra nagyságát Balassira vezeti vissza, aki a földi és mennyei szerelmet egyesíti verseiben. Ez a patrisztikai nézőpontot tükrözi, amely hangsúlyozza Isten szeretetének és kegyelmének fontosságát az emberi életben.
A Pázmány epigramma arról beszél, hogy Pázmány a legkomorabb időkben hirdette Isten igéjét, és annak ereje életet adott. Ez a skolasztikai nézőpontot képviseli, amely a hit és az értelem összekapcsolására törekszik, és hangsúlyozza az ok-okozati kapcsolatokat az isteni és a földi világ között.
A Tompa epigrammában a költő az emberi szenvedés és az igazságkeresés közötti konfliktust fejezi ki. Ez a versekben megjelenő hangulat és képek alapján az emberi tapasztalatok szemlélésére és átélésére reagálhat. Más nézőpontok is kialakíthatók a vers többi részéből, például a versek sajátos megfogalmazásán és stilisztikai elemeken keresztül.
A vers tehát különböző teológiai nézőpontokat, mint a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika, illetve az emberi tudatosság és tapasztalat jellemzőit is megjeleníti. Az epigrammák a magyar költészet nagyjait és a keresztény hit mélyére mutatnak, és lehetőséget nyújtanak a teológiai reflexióra.