Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.

Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy előre,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.

De azért lelkünk búsan visszanéz,
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!


Elemzések

A vers megjelenésekor tudományos irodalom foglalkozott a több verssor járulékos jelentéseivel. Továbbá, az idő metaforája jelenik meg a versben, ami az állandóságra és a múlt befolyására utalhat. A verselemzés során megemlíthető Juhász Gyula műveinek a magyar szépirodalomban elfoglalt helye, és a verse kapcsolódási pontokat mutathat fel a korabeli irodalmi irányzatokkal. Emellett érdemes lehet figyelembe venni a vers nyelvezetét, ritmusát, metaforikus elemeket, amelyeket a költő használ a mondanivaló átadásához. Az általános irodalomtudomány keretében a verset kontextusában, az időbeli és társadalmi környezetében is érdemes vizsgálni, és összekapcsolható az elkészült másik kortárs vagy korábbi műalkotásokkal. Az elemzés során figyelembe lehet venni a vers forma és struktúrája mellett a költészeti stílusjegyeket is. A nemzetközi szépirodalmi összefüggések kifejtése során a vers összevetése más nemzetek irodalmi alkotásaival, vagy akár egyetemes irodalmi motívumokkal lehet érdekes. Az elemzésben összefüggéseket mutathatunk fel más költők, írók műveivel, vagy jelentős irodalmi eseményekkel és irányzatokkal is.

A vers természettudományos szempontból inkább az évszakváltozásokat és az idő múlását tükrözi, mintsem a legfrissebb természettudományos felfedezéseket. Azonban pár elemet találunk benne, amik összekapcsolhatók a mai természettudományos ismeretekkel.

A versben említett csillagoknak tüzes és boldog ragyogása, valamint az új remények ibolyája utalhat a modern csillagászatban felfedezett, távoli csillagok és galaxisok felépítésére és működésére. A napok nem szállnak el, hanem megmaradnak, szintén jelentheti az időn kívüli, végtelen Császárok olyan elméleteket, mint az Einstein által megfogalmazott általános relativitáselmélet, ami az idő és tér összefonódását írja le.

A vers másik részében említett Petőfi és Jókai szerepe, valamint a költő kérdése és a nemzet válasza nagy szerepet kap a magyar történelemben és kultúrában. A nemzet politikai, társadalmi és szellemi fejlődése összefüggést mutat a modern szociológia és politikatudomány eredményeivel.

Azt is megemlíthetjük, hogy a vers által sugallt szépség, igazság és boldogság keresése, valamint az újabb, jobb jövő felé való haladás, összefüggésbe hozható a pozitív pszichológia és az emberi boldogság kutatásaival.

Összességében elmondhatjuk, hogy a versben található elemek természettudományos szempontból inkább a környező világ és a kultúra kölcsönhatását, valamint az emberi élmények és érzések kapcsolatát érintik, mintsem a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összekapcsolható tényeket.

A versben Juhász Gyula a Márciusi Ifjak március 15-i eseményeit és annak hatását méltatja. A vers teológiai szempontból azt sugallhatja, hogy a történelmi események, mint például a forradalmak, isteni tervek részei, és hogy a vallásos hit erőt adhat a népnek.

Bibliatudomány szempontjából vizsgálva a verset, az idézett rész nem kapcsolódik közvetlenül a bibliai szövegekhez vagy hagyományokhoz. Azonban a versben megjelenő új remények, új fény és új virág motívumai összhangban lehetnek az Ószövetségben megjelenő ígéretekkel és a Megváltó eljövetelének reményével.

Patrisztika nézőpontjából nézve, a versben az idők végéig megmaradó napok és a csillagok ragyogása a kereszténység hagyományos időfelfogására utalhat. Az idő- és az eseményfelfogás vallásos harmóniával kapcsolatos, ami megfelel a patrisztika idő- és történelemszemléletének.

Skolasztika nézőpontból vizsgálva a verset, a költői képek és a végső kívánság az új fény, új dal és új virág formájában összekapcsolható a skolasztikus gondolkodásban jelen levő teljességre való törekvéssel. A költő arra kér, hogy ez a remény elérhető legyen mindig az emberek számára.

Más nézőpontok esetében, például a filozófiai vagy az irodalmi szempontból is értelmezhető lenne a vers. A Márciusi Ifjak ismert történelmi esemény, így a vers a forradalmi eszmék, az önként vállalt szabadság és változás iránti vágy kifejezése is lehet. Az idő és az emlékezés motívumai pedig általános emberi tapasztalatokat hordoznak, amelyeket minden korban megéli az ember.